Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-78
Az országgyűlés képviselőházénak 7 kincstárnak nem vált hasznára. A múlt év decemberében az a javaslat, amelyet én itt tenni bátor voltam, arra irányult, hogy a kincstári haszonrészesedés emeltessék fel, a vámvédelem viszont szállíttassék le. Ez azt jelentette volna, hogy a fogyasztó változatlan árakon juthatott volna ahhoz az áruhoz, amelyre szüksége van, a magyar állam azonban lényegesen több bevételhez jutott volna a felemelt kincstári haszonrészesedés révén, mert mint azt már múlt évben kimutattam, kincstári haszonrészesedést minden áru után kénytelen fizetni a vevő, vámot azonban a gyárak csak a behozott áru 5%-a után fizetnek, mert a behozott nyersanyagok 95%-a mint úgynevezett műolaj, vámmentesen jön be az országba s az országnak a vámbevételből az ásványolaj termékek címén úgyszólván semmi, de semmi jövedelme nincs. Az én javaslatom oda irányult, hogy az importőrök versenyét tegyük lehetővé és fokozzuk. A belföldi aránylag igen magas árak mellett, vásárló és eladó árak mellett ne terheljük a fogyasztóközönséget, ne terheljük a mezőgazdaságot áremelésekkel, hanem a kartell túlságosan magasan számított r hasznából keressük meg a magyar állam részére azt az 5—6 milliót, melyre apénzügyminiszter úr szerint akkor szükség volt. Itteni támadások hatása alatt a kényszerkartell gondolatát elejtették, de végeredményben nem fogadtatott el a javaslatom, hanem vámleszállítás nélkül mindössze a kincstári haszonrészesedést emelték fel, aminek konzekvenciája az, hogy a fogyasztóközönség a kincstári haszonrészesedés teljes összegével drágábban jut ma, sokkal rosszabb és kellemetlenebb konjunktúrában azokhoz az üzemanyagokhoz, amelyekre szüksége van. Hogy ez mit jelent gyakorlatilag, azt igen t. gazdatársaim, akik itt a Képviselőházban ülnek, bizonyára maguk is látják a magasabb árakban, amelyeken ezeket az üzemanyagokat venni kénytelenek. De méltóztassanak még figyelembe venni, hogy egész hatalmas iparágak exisztenciáját veszélyezteti az üzemanyag árának felemelése- Itt vannak az öszszes autótaxi- és autóbuszvállalatok. (Müller Antal: Megígérték, hogy mérsékelni fogják!) Kérem a t. elnök urat, kegyeskedjék a t. Ház engedélyét kikérni ar,ra, hogy beszédidőmet 15 perccel meghosszabbíthassam. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Eckhardt Tibor: Hogy itt minő érdekek volnának elsőbbségben részesítendők, ehhez azt hiszem, semmi kétely nem férhet, mert nemcsak az egész magyar mezőgazdaság érdeke áll szemben néhány finomító érdekével, hanem rengeteg kisembernek és a magyar államnak jól felfogott érdeke is, mert pusztán a gépjárművállalatoktól, taxisoktól és autósoktól, stb. évenkint 3,500.000 pengő közteher folyik be a magyar államhoz, amely összeg jelentékenyen több, mint az a haszon, amit az ittLGÍÍ való gyártás a magyar állam számára jelent- Csak a nagyobb munkáslétszámot foglalkoztató taxivállalatok 2100 alkalmazottat foglalkoztatnak: ugyanakkor az egész bezinipar, az egész olajfeldolgozó ipar nem foglalkoztat többet, mint 1000 embert. Kénytelen vagyok rámutatni arra is, hogy a múlt esztendőben elfogadott rendelkezés, amelyet a 33-as bizottság egyszeri visszautasítás után elfogadott, amely a mezőgazdasági és ipari szesz árának emelése érdekében a motalkóhoz kevert szesz árát 36-5-ről — úgy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI. . ülése 1982 május U-én, szerdán. 481 emlékszem — 70-re emelte fel, végeredményben ez is káros és célszerűtlen intézkedésnek bizonyult. Mert mi az igazság? Az igaz, hogy a mezőgazdaségi szeszgyáraknak igenis szükségük van kedvezőbb értékesítési lehetőségre, de kérdem, van-e ugyanerre szükségük az ipari szeszgyáraknak 1 ? A helyzet az, hogy a motalkóhoz kevert szeszből kb. 55%-ot a mezőgazdasági szeszgyárak és 45% -<ot azok az ipari szeszgyárak szállítanak magasabb, felemelt ár on, amely ipara szeszgyáraknak ma is éppen elég jól megy a soruk az országban és amelyeknek közgazdasági indokoltsága, szemben az egész magyar mezőgazdasággal és az összes közhasznú gépjárművállalatok érdekeivel, semmi körülmények között sem lehet ekvivalens. Lehetetlenség fenntartani azt a rendelkezést, hogy egy-két nagyipari vállalat érdekében az egész magyar mezőgazdaság és az öszszes magyar közhasznú gépjárművállalatok minden alkalmazottaikkal együtt állandó adófizetésre köteleztessenek; és végeredményben éppen ez az igen nagy munkáslétszámot foglalkoztató közhasznú automobilipar katasztrofális helyzetbe sodortassék. A kereskedelemügyi minisztérium — nagyon helyesen — nem járult hozzá a tarifák felemeléséhez, illetőleg ezt helyteleníti. (Egy hang a jobboldalon: Nem is akarják a kisiparosok!) Az a rengeteg vörös, szürke és egyéb taxis, akiknek sokszor semmi más megélhetési lehetőségük nincs, mint az automobillal való fuvarozás, ma nem képesek megélni és kijönni azok mellett a benzinárak mellett, — különösen a megcsökkent forgalom mellett — amelyekkel ma tényleg sújtják ezt az egész ipart. Iskolapéldája ez annak, hogy egy-két nagytőkés érdekében hogyan nyomorítják meg az egész magyar mezőgazdaságot és minden magyar fogyasztó réteget. (Andaházi-Kasnya Béla: Ügy van! Ez a lényeg!) A nélkül, hogy személyi támadást akarnék ebből a dologból csinálni, mégis csak súlyos inkompatibilitást látok abban, hogy annakidején a 33-as bizottságban 11 szavazattal 10 ellen fogadtatott el ez az általam most kifogásolt rendelkezés, amely a gyakorlatban már olyan sok bajt és kárt okozott s ebből a 11 szavazatból, amely mellette adatott le, két érdekelt szavazat volt. Az egyik Lakatos Gyula igen t. képviselőtársamé, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Egy hang jobb felől: Hol itt az bsszeférhetlenség! — Zaj.) aki ügyésze a Leipziger szeszgyárnak, amely mint ipari szeszgyár erősen érdekelt ebben a kérdésben, (Andaházi-Kasnya Béla: Hogyne volna érdekelt! Tulajdonos!) a másik pedig Hoyos Miksa gróf t. képviselőtársamé, aki a szeszkartell elnöke. A két érdekelt szavazat leszámításával tíz szavazat adatott le a motalkó-, vagyis keverési szeszrendelet ellen és csak kilenc szavazat mellette, line, itt van egy iskolapéldája annak, hogy miért nem lehet ezekben a kérdésekben közös egyetértéssel a közérdeknek megfelelő álláspontnak érvényt szerezni. Meg vagyok róla győződve, hogy minden érdektelen képviselőtagja ennek a Háznak, pártkülönbség nélkül, ha szigorúan és kizárólag a konkrét adatok alapján iparkodik véleményt formálni, ha személy szerint nincs érdekelve valamilyen üzleti vagy kartellvállalkozásban, nem juthat más konzekvenciákra, mint amelyekre én ebben a kérdésben jutot, tam, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) s amelyeket — úgy látom — lényegileg maga a 68
