Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-78

Az országgyűlés képviselőházénak 7 kincstárnak nem vált hasznára. A múlt év de­cemberében az a javaslat, amelyet én itt tenni bátor voltam, arra irányult, hogy a kincstári haszonrészesedés emeltessék fel, a vámvédelem viszont szállíttassék le. Ez azt jelentette volna, hogy a fogyasztó változatlan árakon juthatott volna ahhoz az áruhoz, amelyre szüksége van, a magyar állam azonban lényegesen több be­vételhez jutott volna a felemelt kincstári ha­szonrészesedés révén, mert mint azt már múlt évben kimutattam, kincstári haszonrészesedést minden áru után kénytelen fizetni a vevő, vámot azonban a gyárak csak a behozott áru 5%-a után fizetnek, mert a behozott nyersanya­gok 95%-a mint úgynevezett műolaj, vámmen­tesen jön be az országba s az országnak a vám­bevételből az ásványolaj termékek címén úgy­szólván semmi, de semmi jövedelme nincs. Az én javaslatom oda irányult, hogy az importő­rök versenyét tegyük lehetővé és fokozzuk. A belföldi aránylag igen magas árak mellett, vásárló és eladó árak mellett ne terheljük a fo­gyasztóközönséget, ne terheljük a mezőgazda­ságot áremelésekkel, hanem a kartell túlságo­san magasan számított r hasznából keressük meg a magyar állam részére azt az 5—6 milliót, melyre apénzügyminiszter úr szerint akkor szükség volt. Itteni támadások hatása alatt a kényszer­kartell gondolatát elejtették, de végeredmény­ben nem fogadtatott el a javaslatom, hanem vámleszállítás nélkül mindössze a kincstári haszonrészesedést emelték fel, aminek konzek­venciája az, hogy a fogyasztóközönség a kincstári haszonrészesedés teljes összegével drágábban jut ma, sokkal rosszabb és kelle­metlenebb konjunktúrában azokhoz az üzem­anyagokhoz, amelyekre szüksége van. Hogy ez mit jelent gyakorlatilag, azt igen t. gazdatársaim, akik itt a Képviselőházban ülnek, bizonyára maguk is látják a magasabb árakban, amelyeken ezeket az üzemanyagokat venni kénytelenek. De méltóztassanak még figyelembe venni, hogy egész hatalmas ipar­ágak exisztenciáját veszélyezteti az üzem­anyag árának felemelése- Itt vannak az ösz­szes autótaxi- és autóbuszvállalatok. (Müller Antal: Megígérték, hogy mérsékelni fogják!) Kérem a t. elnök urat, kegyeskedjék a t. Ház engedélyét kikérni ar,ra, hogy beszédidő­met 15 perccel meghosszabbíthassam. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Eckhardt Tibor: Hogy itt minő érdekek volnának elsőbbségben részesítendők, ehhez azt hiszem, semmi kétely nem férhet, mert nemcsak az egész magyar mezőgazdaság ér­deke áll szemben néhány finomító érdekével, hanem rengeteg kisembernek és a magyar ál­lamnak jól felfogott érdeke is, mert pusztán a gépjárművállalatoktól, taxisoktól és autósok­tól, stb. évenkint 3,500.000 pengő közteher folyik be a magyar államhoz, amely összeg jelenté­kenyen több, mint az a haszon, amit az itt­LGÍÍ való gyártás a magyar állam számára jelent- Csak a nagyobb munkáslétszámot fog­lalkoztató taxivállalatok 2100 alkalmazottat foglalkoztatnak: ugyanakkor az egész bezinipar, az egész olajfeldolgozó ipar nem foglalkoztat többet, mint 1000 embert. Kénytelen vagyok rámutatni arra is, hogy a múlt esztendőben elfogadott rendelkezés, amelyet a 33-as bizottság egyszeri visszautasí­tás után elfogadott, amely a mezőgazdasági és ipari szesz árának emelése érdekében a motalkóhoz kevert szesz árát 36-5-ről — úgy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI. . ülése 1982 május U-én, szerdán. 481 emlékszem — 70-re emelte fel, végeredmény­ben ez is káros és célszerűtlen intézkedésnek bizonyult. Mert mi az igazság? Az igaz, hogy a mezőgazdaségi szeszgyáraknak igenis szük­ségük van kedvezőbb értékesítési lehetőségre, de kérdem, van-e ugyanerre szükségük az ipari szeszgyáraknak 1 ? A helyzet az, hogy a motal­kóhoz kevert szeszből kb. 55%-ot a mezőgaz­dasági szeszgyárak és 45% -<ot azok az ipari szeszgyárak szállítanak magasabb, felemelt ár on, amely ipara szeszgyáraknak ma is éppen elég jól megy a soruk az országban és amelyek­nek közgazdasági indokoltsága, szemben az egész magyar mezőgazdasággal és az összes közhasznú gépjárművállalatok érdekeivel, semmi körülmények között sem lehet ekvi­valens. Lehetetlenség fenntartani azt a rendelke­zést, hogy egy-két nagyipari vállalat érdeké­ben az egész magyar mezőgazdaság és az ösz­szes magyar közhasznú gépjárművállalatok minden alkalmazottaikkal együtt állandó adó­fizetésre köteleztessenek; és végeredményben éppen ez az igen nagy munkáslétszámot fog­lalkoztató közhasznú automobilipar katasztro­fális helyzetbe sodortassék. A kereskedelemügyi minisztérium — na­gyon helyesen — nem járult hozzá a tarifák felemeléséhez, illetőleg ezt helyteleníti. (Egy hang a jobboldalon: Nem is akarják a kisipa­rosok!) Az a rengeteg vörös, szürke és egyéb taxis, akiknek sokszor semmi más megélhetési lehetőségük nincs, mint az automobillal való fuvarozás, ma nem képesek megélni és kijönni azok mellett a benzinárak mellett, — különö­sen a megcsökkent forgalom mellett — ame­lyekkel ma tényleg sújtják ezt az egész ipart. Iskolapéldája ez annak, hogy egy-két nagy­tőkés érdekében hogyan nyomorítják meg az egész magyar mezőgazdaságot és minden ma­gyar fogyasztó réteget. (Andaházi-Kasnya Béla: Ügy van! Ez a lényeg!) A nélkül, hogy személyi támadást akarnék ebből a dologból csinálni, mégis csak súlyos inkompatibilitást látok ab­ban, hogy annakidején a 33-as bizottságban 11 szavazattal 10 ellen fogadtatott el ez az álta­lam most kifogásolt rendelkezés, amely a gya­korlatban már olyan sok bajt és kárt okozott s ebből a 11 szavazatból, amely mellette ada­tott le, két érdekelt szavazat volt. Az egyik Lakatos Gyula igen t. képviselőtársamé, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Egy hang jobb felől: Hol itt az bsszeférhetlenség! — Zaj.) aki ügyésze a Leipziger szeszgyárnak, amely mint ipari szeszgyár erősen érdekelt ebben a kérdésben, (Andaházi-Kasnya Béla: Hogyne volna érdekelt! Tulajdonos!) a másik pedig Hoyos Miksa gróf t. képviselőtársamé, aki a szeszkartell elnöke. A két érdekelt szavazat le­számításával tíz szavazat adatott le a mo­talkó-, vagyis keverési szeszrendelet ellen és csak kilenc szavazat mellette, line, itt van egy iskolapéldája annak, hogy miért nem lehet ezekben a kérdésekben közös egyetértéssel a közérdeknek megfelelő álláspontnak érvényt szerezni. Meg vagyok róla győződve, hogy min­den érdektelen képviselőtagja ennek a Háznak, pártkülönbség nélkül, ha szigorúan és kizáró­lag a konkrét adatok alapján iparkodik véle­ményt formálni, ha személy szerint nincs ér­dekelve valamilyen üzleti vagy kartellvállal­kozásban, nem juthat más konzekvenciákra, mint amelyekre én ebben a kérdésben jutot­, tam, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) s amelyeket — úgy látom — lényegileg maga a 68

Next

/
Thumbnails
Contents