Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-70
Az országgyűlés képviselőházának 70. ülése 1932 április 20-án, szerdán. 39 igazgatói, r akik minimum 10.000 pengő látható havi fizetést húznak, de vannak olyanok is, akiknek fizetése 100.000 pengőig is felmegy havonta. (Lázár Miklós: Hát még, ami nem látható!) Vannak ezeknek olyan jövedelmeik is, amelyeket nem láthatunk, s amelyeket tantiémek alakjában és egyéb címeken juttatnak — úgy mondhatom — önmaguknak, mert ők intézik a vállalat sorsát. Amíg tehát azt látjuk, hogy az egyik oldalon megmérhetetlen jólét és tobzódás van, a másik oldalon pedig megmérhetetlen nyomor és kétségbeesés, addig a törvényhozás nem lehet ezekkel az állapotokkal szemben közömbös. A törvényhozásnak igenis módot, utat kell keresni, hogy ezt meggátolja, hogy alkosson olyan törvényt, amellyel elvágja a lehetőségét annak, hogy egyes kisebb csoportok indokolatlanul és mérhetetlen módon meggazdagodjanak, vagyont gyűjtsenek, más nagy társadalmi rétegek pedig az éhenpusztu]ásnak legyenek kitéve. Sokat hallottunk a fajvédelemről beszélni esztendőkön keresztül. „Hol van a fajvédelem a gyakorlatban, amidőn gyermekeket és anyákat hagynak pusztulni, a szó legszorosabb értelmében éhenveszni? Ez tovább így nem mehet, t. Képviselőház. Már néhány ízben rámutattam ezekre a bajokra. Azt mondhatom, mindig süket fülekre találtam. Mindezek ellenére ismételten szót emelek e nagyon fontos szociális, társadalmi probléma megoldása érdekében. Addig térjen eszméletre a törvényhozás, amíg nem késő, addig tegyék meg a szükséges intézkedéseket, amíg nem késő, mert ha egészen felborul a helyzet, ha a szenvedély lesz úrrá a tömegeken, annak következményeiért azok lesznek felelősek, akik a kellő időben kötelességüket megtenni elmulasztották. Mindézen indokok alapján a felhatalmazási törvényjavaslatot nem szavazom meg. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Frey Vilmos jegyző: Musa István! Musa István: Mélyen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A világháborút követő erkölcsi és gazdasági válságok tömérdek kárt okoztak ennek a nemzetnek. Emberi ésszel, számokkal talán ki sem fejezhető az a kár, amelyet a nemzet ez által szenvedett. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) De ezekből a világháború utáni gazdasági válságokból sikerült a nemzetnek azt a kincset, amely talán a nemzet életében a legnagyobb értékkel bír, a nemzet ezeréves, ősi alkotmányát megmenteni. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ezt a kincset, amelyhez a magyar nemzet ezer éven keresztül a legnagyobb szívóssággal ragaszkodott, amelyért annyi magyar vér folyt el, amelyet a világháború utáni válságokban, sikerült a pusztulástól megmenteni s amelyet ezer éven keresztül mindenféle idegen, kívülről jövő támadásokkal szemben a nemzet megvédelmezett, most — odáig jutottunk — a kormány maga akarja megbontani, maga akarja tönkretenni. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Reisinger Ferenc: A Bach-korszaknál is utolsóbban csinálják! — Felkiáltások balfelől: Merre van a kormányt Hol a kormányt — Kun Béla: 12 órás ülést fognak kérni, és nincs itt a kormány! — Zaj a jobbés a baloldalon. — Kun Béla: Klotürt fognak csinálni, de nincsenek itt megelőzőleg! — Berki Gyula: A pénzügyi bizottságnak van ülése! — Klein Antal: Ez a hiba! Két ülést nem lehet egyszerre tartani! — Berki Gyula: Szorgalmas a Ház, parallel ülések vannak!— Mayer János: Napoljuk el a Házat 1 ? — Folytonos zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak figyelemmel meghallgatni Musa képviselő urat. Musa István A kormány a most tárgyalás alatt levő egyszakaszos törvényjavaslattal a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának érdekében magának akarja biztosítani azokat az intézkedéseket, amelyek eddig a törvényhozás hatáskörébe tartottak. (Kun Béla: Ügy van! Diktatórikus hatalmat akar!) A magyar nemzet ősidőktől fogva ragaszkodott ősi alkotmányához. Legrégibb törvényeink intézkednek, hogy az adó- és ujoncmegajánlási jog a törvényhozás hatáskörébe tartozik. Most ennek az egyszakaszos törvényjavaslatnak törvényerőreemelkedésével rést akarnak ütni alkotmányunkon, amire ennek a nemzetnek történetében még nem volt példa. (Ülain Ferenc: Ilyen uralomra sem volt még példa!) Ennek a törvényjavaslatnak törvényerőreemelkedése nemcsak azokra jár rendkívüli felelősséggel, akik ezt a javaslatot megszavazzák, hanem felelősséggel jár magára a minisztériumra is, felelősséggel jár magára a javaslatot benyújtó miniszterelnök úrra is már magával a benyújtás tényével. (Kun Béla: Hol van à miniszterelnök úr?! Hol van a felelősségi! — Egy hang balfelől: Majd lesz egyszer!) k miniszterelnök úrnak nem lehet kétsége az iránt, hogy az a többség, amely mögötte van, ezt a {javaslatot meg is fogja szavazni, (Kun Béla: Nagymajtényi síkon letörött a. zászló! — Dinnyés Lajos: A zászlórudat megőrizték! — Zaj.) de a javaslatért és az így megszületett alkotmányfelfüggesztő törvényért, e törvényjavaslat benyújtásának tényénél fogva, a felelősséget a miniszterelnök úr fogja viselni a történelem előtt is, (Ügy van! balfelől.) valamint az a párt, amely mögötte ül. (Zaj.) A javaslat jellemző egyben a kormány előre nem látó politikájára is, mert hiszen a kormány tagjai és a többségi párt egymás iránt kölcsönös bizalommal viseltetnek, és lehet, hogy ebben a kölcsönös bizalomban talán nem is fognak csalódni, (Dinnyés Lajos: Hány előadója van ennek a javaslatnak? Minden öt percben másl!) de a jövőre nem láthatnak előre. (Dinynyés Lajos: Hány előadó van itt?) ' Elnök: Dinnyés képviselő urat kérem, méltóztassék végre megnyugodni. Musa István: Pedig az elmiílás örök tör vénye, azt hiszem^ velük sem fog kivételt tenni. (Zaj.) Minthogy pedig ez a javaslat (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) annak a széleskörű felhatalmazásnak, amellyel a kormányt felruházzák, időbeli korlátokat nem szab. bekövetkezhetik az az eset, hogy ezt a széleskörű felhatalmazást olyan kormány is fogja gyakorolni, amellyel szemben nem viseltetnék olyan túlságos biza lommal a mostani kormány és a többi párt tagjai, mint amilyen bizalommal egymás iránt viseltetnek (Egy hang balfelől: No, ez elég nagy!) és ezt a nagy bizalmat talán nem is volt szándékukban az ezután következő kormánynak előlegezni. (Dinnyés Lajos; Nem előlegezünk semmit sem! — Szakács Andor: Szomorú dolog ez!) Köztudomású, hogy a pénzügyminiszter úr, akinek szaktudását és jó szándékát elismerem, (Felkiáltások a báloldalon: Hol van?! — Egy hang balfelől: Zenél!) csak hosszú rábeszélés után és nem valami nagy örömmel vette át a pénzügyek vezetését. Ezek után megtörténhetik, hogy előre nem látott okoknál fogva a pénzügyek további vezetéséről lemond (Kun Béla: Üjra! — Dinnyés Lajos: Beszélnek a lemondásról! — Zaj. — Elnök csenget.) és utódja, aki
