Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-78

Az országgyűlés képviselőházának TS. ülése 19SÊ május ú-én, szerdán. 46? lenét ezen a réven elérni. (Helyeslés a bal- és a jobboldalon.) T. Ház! Nem akarok a t. Ház türelmével tovább visszaélni, (Halljuk! Halljuk!) elérkeztem beszédidőm lejártához. Hiszen lesz módomban ott, ahol komoly kérdések szóbakerülnek, igénytelen nézetemet ismét kifejteni. Igen t. uraim! Magyarország a trianoni béke béklyójába kötve életképtelen lesz. (Ügy van! Ügy van!) Ezt nekünk sohasem szabad elfelejtenünk és ha nagy hiba is, hogy minden bajunkat Trianonra fogjuk, mert ez a legkényelmesebb álláspont, hogy saját tehetetlenségünket vagy hibáinkat ezzel védjük, de nem szabad elfelejteni, hogy Magyarországnak és a magyarnemzet minden tagjának oda kell, hogy irányuljon minden törekvése, hogy ez a trianoni békeszerződés^ megváltoztassák, és ez a nemzet életképes állapotba hozassák. (Helyeslés.) Hálátlan az a szerep, amelyet a pénzügyminiszter úr itt elvállalt, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) de azt hiszem, végig kell mennünk még ezen a Golgotán is. Ha azonban nézem azt a nemzetet, amely sokkal nagyobb nyomorúságokat is leküzdött már erőben és sokkal nagyobb keresztet is keresztülhordoaott már életén, akkor azt hiszem, hogy bár nehéz út vár még ránk, nyugodtan nézhetünk a jövőbe, mert én hiszek Magyarország feltámadásában. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: T. Ház! Ulain képviselő úr beszéde köziben Farkas István képviselő úr a gyorsírói feljegyzések szerint, sértő kifejezést használt, amiért őt utólag rendreutasítomSzólásra következik? Pataesi Dénes jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Bár csábító volna rámnézve, hogy az előttem szólott t. képviselőtársam beszédére reflektáljak és annak gyenge pontjait feltárjam, sajnos, nem tehetem, mert ma délelőtt tanúi voltunk annak, (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! balfelől.), hogy égzengés szerű robaj közepette összeomlott egy bálvány, egy bálvány, amelyről mindenki azt tartotta, hogy egyptomi gránitból van faragva és amikor előttünk összeomlott, láttuk, hogy ez a bálvány gipszből van és belül üres. (Jánossy Gábor: Nem bálvány, hanem férfi!) Ettől a bálványtól rettegett tíz éven át ez az ország és ez a bálvány fojtogatta tíz éven át csontos kezével a magyar munkásmozgalmat! Szükségesnek tartom tehát, hogy szocialista szempontból egyfelől az összeomlott bálvány felé, másfelől a t. többségi párt felé egynéhány megjegyzést tegyek. (Jánossy Gábor: Állunk elébe! —- Kelemen Kornél: Most már nem félnek? — Propper Sándor: Eddig sem féltünk! Sohasem féltünk!) Megtörtént délelőtt a nagy kézmosás, hogy: Ártatlan vagyok ennek a nemzetnek elszegényedésében, ártatlan vagyok ennek a népnek megnyomorításában. Nem én és nem mi, hanem a világválság az oka mindennek, az a gonosz világválság, amely Klondyke-től kezdve egészen Magyarországig mindenütt végigseper. Mi tehát ártatlanok vagyunk ennek a^ nemzetnek megnyomorításában. (Kabók Lajos: Mondta ő! — Jánossy Gábor: Ezt mondta Malasits, nem Bethlen!) Ha valaki önmagának állít ki ártatlansági bizonyítványt, ez még nem bizonyítja, 'hogy az illető ártatlan, azért nem, mert az ártatlansági bizonyítványt azoknak kellene kiállítani, akik ennek az ártatlannak áldozatai lettek, elsősorban a dolgozó magyar népnek, a kispolgárságnak és munkásságnak általában. Azt mondta Bethlen István volt miniszterelnök úr (Dinnyés Lajos: Képviselő!) délelőtt, hogy a Népszövetség pénzügyi jelentése is ad oculos demonstrandum mutatja, hogy a mezőgazdasági termékeknek a világpiacon történt árzuhanása, a szörnyű értékcsökkenés és értékrombolás okozta azt. hogy Magyarország ma ilyen helyzetben van. Ezzel a kijelentésével a volt miniszterelnök úr igazolja azt, amit ellenzéki oldalról nem egyszer vágtunk oda, hogy az ő egész közgazdasági elgondolása abból állt, hogy a búza mindig 30 pengő lesz és minden évben lehet 500 millió pengő adósságot csinálni. (Mozgás.) Ez volt az egész közgazdasági maxima. Kezdve azon, hogy amikor a népszövetségi kölcsönt tárgyalták itt a Házban és amikor ezekről az ellenzéki padokról kemény bírálat hangzott el a miniszterelnök úr egészen furcsa és valami költekező nagy úrra emlékeztető modora ellen, akkor felháborodva tiltakozott az ellen, hogy őt mint pazarlót, mint kezdő tékozlót állítsák be, ő komoly, reális dolgokat fog csinálni és meg fogja mutani, hogy ő az a mózesi tűzoszlop, amely kiviszi ezt a szerencsétlen magyar népet ebiből az egyptomi sanyarúságból és átvezeti Kánaán zöld mezejére. Ez az átvezetés nem sikerült azért, ímert az elgondolás hibás volt. Hibás volt az elgondolás, amelyből Bethlen miniszterelnök úr kiindult. Adósságcsinálással kezdte és- adóssásrcsinálással fejezte be pályáját. A gazdasági válság előrelátható volt. Ulain Ferenc t. képviselőtársam éppen az imént mondta mindnyájunk helyeslése közben, hogy nemcsak mi ellenzéki képviselők, hanem 'hithű kormánypárti képviselők is már 1923-ban rámutattak arra, (hogy a mezőgazdaság farsangja nem fog örökké tartani Nem kell gazdaságtudósnak lenni, osak kissé foglalkozni kell gazdasági kérdésekkel, hogy rájöjjön az ember arra. hogy Magyarország az osztrák-magyar monarchiába beékelve, az osztrák-magyar vámterülethez tartozva, világpiaci áron nem árusította terményeit, legfeljebb a vámterületen kívül, de az osztrák-magyar monarchián belül a világpiaci árak nem érvényesültek; hiszen a jbúza, ha nem tévedek, 6'5 koronával mindig drágább volt, mint a világpiaci ár. Ennyit tett ki ugyanis a vám. Mindenki előtt világos volt, hogy ha megtelnek az üres gyomrok, ha megtelnek a háború alatt kiürült magtárak és átjön az áru a tengerentúlról > rögtön érvényesülni fog a világpiaci ár, amely pedig lényegesen alacsonyabb, mint amit a mezőgazdaság rentabilitása megbír. Érvényesülni kezdtek a világpiaci árak és itt állt ez az ország minden előkészület nélkül és hogy ma olyan mélyre zuhantunk, mint amilyen mélyen vagyunk, ebben elsősorban a Bethlen-kormány a hibás, mert nyolc év alatt semmi intézkedés sem történt arravonatkozólag, hogy akár a mezőgazdaság, akár az ipar ezzel a várható versennyel szemben valamiképpen is e ellenállni tudjon. Beszélnek arról, hogy agrár kormányunk volt. Kérdem, mit tett ez a kormány a mezőgazdaság megerősítésére? Mit tett valóban és komolyan arranézve, hogy a mezőgazdaság talpraállva versenyképes tudjon lenni a tengerentúli búzával? Semmit! Próbálták ezt, próbálták azt. Ha az idő megengedné^ idehoznám mindezeket, de majd a földmívelésügyi tárca költségvetésében mondom el ezeket. A lényeg az, hogy egyszer traktorakcióba, másszor tyukfarmakcioba kezdtek, majd takarmányhitelt adtaik, szóval kapkodtak ide-oda, 66*