Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-78

466 Az országgyűlés képviselőházának István: Bizony így van! Ezért nem lett volna szabad Hágában vállalni!) A békeszerződésekkel ^ kapcsolatban az azóta lefolyt tárgyalások során — nem akarok nagyot mondani — több olyan nyilatkozat hangzott már el az úgynevezett legyőzött államok részéről, amelyekben bizonyos fizetési kötelezettségeket vállaltak magukra. Németország is elvállalta a Youngféle tervnek fizetési kötelezettségeit és aki nekem azt mondja, hogy ezek a nyilatkozatok, ezek a kötelezettségvállalások nem fognak revizió alá kerülni, az, azt hiszem, téved. Törhetett itt a magyar állam részéről egy optimizmuson alapuló kijelentés, de ha a nemzet érdeke megkívánja, a magyar kormányzatnak és az egész magyar nemzetnek minden erejével azon kell lennie, hogy ez a kérdés revizió alá vétessék. (Friedrich István: Visszacsinálni Hágát! így van!) Nem visszacsinálni. Soha nem megyek bele abba, hogy valamit visszacsináljak; én valamit újra akarok csinálni. (Magyar Pál: Nevezze így a képviselő úr!) Hogy ezzel az argumentummal elő tudjunk állani, én azt hiszem, igen helyes lenne, ha a pénzügyi kormányzat a költségvetésben és az összes állami számadásokban azokat a nyugdíjtételeket, amelyek nem a mai Magyarország gesztiójából folyólag terhelnek bennünket, külön összeállíttatná, (Magyar Pál: Mintegy 150 millió pengő!) mert én azt hiszem, hogy ha valaha a jóvátételi fizetések újbóli tárgyalására kerül a sor, kétségtelen, hogy ezek a tételek, mint jóvátételi fizetések, komoly argumentum a mi számunkra. (Friedrich István: Nem fizetünk jóvátételt, képviselő úr!) De itt fizetünk. (Friedrieh István: Nem fizetünk, kérdezze meg Bethlent! — Simon András: De ez jóvátétel jellegű! — Friedrich István: Ez a baj. Persze, itt fizetjük! Ez a baj! — Ras sa y Károly: Ezt monnottuk másfél évvel ezelőtt!) Nagyon köszönöm az igen t. képviselőtársaimnak, hogy ebben a kérdésben velem, úgy látszik, egy véleményen vannak. (Rassay Károly: Egy véleményen vagyunk, csak reménytelen a dolog!) Soha küzdelmet nem kezdtem azzal a gondolattal, hogy a siker reménytelen. (Rassay Károly: Itt nem a külföldi hitelezővel, hanem a belföldi nyomorulttal állok szemben! Nem tudom megtagadni a fizetést!) En azt hiszem, hogy a nyugdíjak kérdése, áljtalában a magyar államháztartás rendkívül súlyos kérdés és, pedig a jövőbeli nyugdíjakra vonatkozólag is. Nálunk, ha valaki hivatalba jut, mint egy hitbizományba beleül és élete végéig, vagy addig, amíg jobb helyre nem talál, ottmarad és akkor végigélvezi az államtól az életfogytiglan való eltartást, szerény eltartást, de az állam erős megterhelésével. (Fráter Jenő: Befizetik a járulékoka/t!) Bocsánatot kérek, itt van éppen a kérdés fordulópontja, amire rá akarok mutatni, mert amit nyugdíjjárulék címén fizetnek, az a biztosítási számtan szerint kis százaléka annak az összegnek, amit a biztosítási technika szerint kellene fizetni. Azt hiszeun, a mi nyugdíjintézményünk itt ebben a vonatkozásban is ilyen irányban szorulna biizonyos átalakításra, hogy a nyugdíj illeték, amelyet befizetnek, csakugyan megfeleljen annak a nyugdíjnak a biztosítási számtan számadásai szerint, (Rassay Károly: Ez újabb fizetésleszállítás volna!) Szeretnék még egy kérdést felhozni, amelyet érintett itt a Házban két előttem szólott igen t- képviselőtársam, Rassay képviselőtársam és Kelemen képviselőtársam: tudniillik a 78. ülése 1932 május 4-én, szerdán. kényszeregyességi intézményt a mezőgazdaságban. Ebben a tekintetben tudatában vagyok annak, hogy nagy technikai nehézségei vaunak egy ilyen kérdés megoldásának, (Rassay Károly: Ez természetes! — Friedrich István: Hozzá kell fogni!) de én azt hiszem, hogy technikai kérdéseket mindig meg lehet oldani, mert technikailag megoldhatatlan kérdések nincsenek. A kényszer egyezség azonban a mezőgazdákra nézve nem ebből a szempontból járhatatlan út mai alakjában, hanem azért, mert a földbir.tokossal szemben minden hitelező az ellene vezetett végrehajtás során külön kielégítési joggal bíró hitelezővé vált és így gyakorlatilag a kény szeregyezségi eljárás értéktelen. (Rassay Károly: Itt kell új jogi szabályozás!) Én különben már voltam bátor ezt a földművelésügyi miniszter úr-nak is ügyeimébe ajánlani. Azt hiszem, hogy jelzálogos tartozásnak, tehát külön kielégítési joggal bíró tartozásnak kényszeregyezségi szempontból csak az Olyan tartozást volna szabad tekintenünk, amely keletkezése idejében már jelzálogjogi biztosításról szóló joggal bírt és a jelzálogjogi biztosítás csakugyan megtörtént. így azután külön kielégítési jogigal bírna az amortizációs kölcsönt nyújtó hitelező; ellenben, hogy minden falusi szatócs vagy gépkereskedő külön kielégítési joga alapján a mezőgazdákra nézve gyakorlatilag járhatatlanná tegye a más foglalkozási ágak előtt nyitva levő kényszer egyezségi eljárás útját, ezt nem tartom az igazsággal összeegyeztethetőnek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon) Kérem a földművelésügyi miniszter urat, legyen kegyes ezt a javaslatomat, amelyet különben írásban is benyújtottam, megfontolás tárgyává tenni. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Csak még egy nagyon nehéz kérdést akarok itt röviden érinteni. A magyar nemzet utolsó tíz esztendejének egyik legnagyobb gazdasági alkotása a földbirtokreform volt, a földbirtokreform, amely az ország gazdasági arculatát elég lényegesen megváltoztatta. Ez a földbirtokreform, amelynek lehetnek^ hibái, lehetnek a keresztülvitelnél balfogások, lényegében mégis nagyon szükséges és nagyon hasznos intézmény volt. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a földbirtokreform gondolata olyan,. amelynek sohasem szabad megszűnnie, hanem annak állandóan élő gondolatnak kell lennie, (Ügy van! Ügy van!) amelynek állandóan hatnia kell, hogy az erősebb beavatkozása folytán előállott igazságtalanságok ilymódon orvoslásra találjanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Ebben a tekintetben még 1918-ban — fiatalember voltam — kidolgoztam egy tervezetet, amelyben mint kézenfekvő dolgot ennek az állandó földbirtokreformnak a mai jogrendszerbe beillő módon való megvalósítására javaslatba^ hoztam, hogy a vagyonátruházási illetékek és illetékegyenértékeknek bizonyos birtokkategóriákon felül lévő birtokoknál természetben való lerovása útján állandóan teremtsük meg azt a lehetőséget, hogy földhöz juttassuk azt, aki arra joggal igényt tart. (Rassay Károly: Itt van a 250 milliós adó- és illetékhátralék! Nagyszerű alkalom! Követeltem a 33-as bizottságban!) Ez a megoldás szerintem a gazdára nézve is előnyös, mert hisz a gazdának nincs forgó tőkéje, tehát előnyös, ha természetben tud fizetni. (Friedrich István: Váltságföldek is vannak még!) Az illetékegyenértéknél pedig, ahol tíz évre előre lehet egész telepítési programanot csinálni, amely a Darányiféle telepítési törvény alapján s azzal összhangban történhetik, gyönyörű megoldásokat