Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-78

Az országgyűlés képviselőházának názs egyesületnek, tehát véremmé vált a karitatív gondolat — rájöttem egy nagy igazságra, amit egy angol közmondás magyarra fordítva így fejez ki: «Ha látsz valakit, aki elesett, emeld fel. de ha nem akar felkelni, hagyd ott,» Sajnos, nálunk fel kell emelni az elesetteket. De méltóztassanak elhinni, sokszor nem érdemes a már járni alig tudó erejét arra igény bevenni, hogy a felkelni nem akarókat támogassa. A nemzet kormányzásában a szentimentalizmus nem erény, hanem bűn. A nemzetet a maga egészében kell tekinteni, nem az egyeseket; az egyesek csak kivételek s annak, akire a nemzet vezetése bízva van, nem az egyesekkel, hanem a nagy nemzet nagy egészével kell foglalkoznia. Ha a gazdasági életben vannak megmenthetetlen egyedek, akkor a nemzet vezetőinek nem a megmenthetetlenekre kell fordítaniuk a nemzet drága munkáját, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) hanem össze kell szedni minden erőt arra hogy az egészséges anyag tovább tudjon élni. Magyarország helyzete, dacára annak, hogy a nemzeti vagyon rentabilitása ilyen gyenge, nem olyan kétségbeejtő. Hiszen a munkanélküliségi statisztika, mit mutat? Adataimat a Statisztikai Szemle múlt év decemberi számából veszem, mert azóta ilyen összefoglaló statisztika tudtommal nem jelent meg. (Magyar Pál: De azóta nagy rosszabbodás következett be!) Nagy rosszabbodás van az egész világon! (Magyar Pál: Nem, képviselő úr, ez tévedés!) Amerikában még nagyobb a rosszabbodás! (Magyar Pál: A munkanélküliség a világpiacon javult!) Amerikában nem, Angliában igen. Amióta Angliában a konzervatívek egyesültek Mac Donald-dal, azóta ott lényegesen javult a munkanélküliség statisztikája. (Magyar Pál: Még Ausztriában is jelentős mértékben javult!) Az Egyesült Államokban 1931 őszén az össznépesség 7—8 százaléka volt munkanélküli, Nagy-Britanniában 6*3 százalék, Németországban 6'8 lék, Olaszországban 2*9 százalék, Magyarországon 1*6 százalék, ugyanannyi, mint Franciaországiban. (Mojzes János: Mezőgazdasági munkanélküliség is van!) A mezőgazdasági munkanélküliség tavasszal javulni fog, mert Magyarország agrárállam, ahol a mezőgazdasági munkáknál igen sok ilyen em'b er felesleg elhelyezést talál. Méltóztassanak megengedni, hogy mindezekből az adatokból egy következtetést vonjak le. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Mindenki, aki egy nemzet sorsával hivatva van foglalkozni, vagy akinek kötelessége ezzel foglalkozni, kell, hogy a fejével gondolkozzék és a szí vével érezzen. Nem az indulatokkal kell gondolkozni, hanem ha a jövőről akarunk beszélni, segítségül kell hívni azokat az adatokat, amelyekre fel lehet építeni a jövőt, mert a jelen egy híd, amely a múltból a jövőbe vezet, a jelen egy híd, amelynek egyik oszlopa ott nyugszik a múlton, másik oszlopa pedig a jövőn és ezt a hidat nekünk kell munkánkkal megépíteni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Lehetetlen, hogy az, aki a nemzet sorsával foglalkozik, amikor a nemzet élete örök és a nemzet életében egy-egy ilyen korszak, aminőt ma leélünk, egy pillanat, azt higyje, hogy az a válság, amelyen ma keresztül megyünk, állandó jelenség. (Friedrich István: Isten őrizzen!) A magyar nemzet úgy egyedeiben, mint gazdasági berendezettségében, lelkületében egészséges. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) A magyar nemzet nemlcsak, hogy megőrizte azt a vagyonát, amelyet a háború' utáni KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI. . ülése 1982 május U-én, szerdán. 465 békék neki még meghagytak, hanem a magyar nemzet munkájából, megtakarított jövedelméből még gyarapította ezt a vagyont. (Magyar Pál: Nem áll! — Kassa y Károly: Nem lehet mondani!) A magyar nemzetnek tehát van nagy jövője, mert a többi nemzet, amint Széchenyi mondta, egy sem különb. Ne méltóztassanak azt hinni, hogy most talán elragadtattam magamat, mert nem szeretek frázisokat mondani, de nekem fanatikus hitem, hogy nekünk, akik egy országot vezetni vagyunk hivatva és akiknek ez a kötelességünk, nem szabad kishitűséget mutatnunk. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) nekünk szuggerálnunk kell a bizalmat, mert hiszen a bizalom adja az erőt, az erő adja a sikert. Ennek az országnak pedig erőre, ennek az országnak sikerre van szüksége. (Szilágyi Laies: Mintha a reviziós liga plakátjain is ezt olvastam volna! — Friedrieh István: Sikerre van szükség!) Szeretnék még pár kérdést érinteni a magyar állam gazdálkodásával kapcsolatban a jövőre vonatkozólag, amely kérdések megoldásával az államgazdálkodás és a nemzetgazdálkodás helyzetének talám némi javulását lehetne elérni. A budget hibáinak a múltra, a jelenre és a jövőre vonatkozólag nálunk egyik legfontosabb oka az, hogy míg az állami költségvetésnek bevételi tételei úgyszólván kivétel nélkül teljesen rugalmasak, alkalmazkodnak a nemzeti jövedelem alakulásához, alkalmazkodnak a forgalomhoz, addig a budget kiadási tételei teljesen merevek, fix számokból állanak, aminek az a következménye, hogy ha évközben vagy az évek során át a nemzeti jövedelemben kedvezőtlen változás, vagyis a forgalom csökkenése áll be, mint a közelmúltban történt, akkor a kiadási tételek megmaradnak a maguk emelkedett pontján, ellenben a bevételi tételek automatikusan csökkennek. (Magyar Pál: Azért van az a szabály, hogy pesszimisztikusan kell előirányozni ia bevételt!) Mindenesetre helyes ma a költségvetést pesszimisztikusan előirányozni, hogy ne érjen bennünket csalódás. (Friedrich István: Ügy van! Az ellenzéknek kötelessége erre szorítani a kormányt!) A magyar nemzetet a közelmúltban egy nagy csalódás érte, mert a magyar nemzet optimizmussal nézte a gazdasági életet. (Magyar Pál: Nem a nemzet! Wekerle úr!) Az egész magyar nemzet. A privát emberek éppen úgy, mint a kormány. A privát emberek vették fel az adósságokat, vásároltak birtokokat, vásároltak hitelbe gépeket, hitelbe invesztáltak és most tönkremennek. A nemzet nem tudott különválni a kormánytól, a kormány tükörképe volt az egész nemzet gazdálkodásának. (Magyar Pál: Fordított volt ez!) Ez így van. En nem akarok sem menteni, sem vádolni. En egy tényt állítok, melynek igazságáról bensőmben teljesen meg vagyok győződve. Nem akarok azon rágódni, természetem nem az, hogy a multak hibáit hánytorgassam, én f minden erőmmel arra törekszem és ezt szeretném szuggerálni mindenkibe, akivel összeköttetésbe jutok, hogy igyekezzünk ezen az állapoton segíteni. (Friedrich István: Egyek vagyunk! Helyes!) t Ez &

r bizonyos merevség kérdése még egy másik kérdéssel kapcsolódik össze. Itt van a mi költségvetésünk kiadási rovatában a nyugdíj tételek óriási összege. (Felkiáltások bal felől: Hága!) Ezeknek a nyugdíj terheknek egy része olyan, hogy nem a mai magyar állam gazdálkodásából terhel bennünket. (Friedrich. 66