Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-78
Az országgyűlés képviselőházának 78. függvény, fenntartható ebben az egyensúlyi helyzetben abban az esetben, ha a gazdasági helyzet megfelelően alakul. (Rassay Károly: Ha! — Malasits Géza: Az egész kormányzás «ha» volt! — Zaj a jobboldalon.) Én azt hiszem, hogy értelmetlen közbeszólásokra felesleges | válaszolnom. (Zajos helyeslés és taps a jobboldalon. — Ulain Ferenc: Amit maga csinált tíz esztendeig, az volt az értelmetlen! — Nagy zaj és ellenmondások jobbfelől. — Elnök csenget. — Zaj a bal- és a jobboldalon.) Elnök: Ulain képviselő urat ezért a közbeszólásáért rendreutasítom. Figyelmeztetem a képviselő urat, maradjon csendben. (Zaj.) Csendét kérek.! Gróf Bethlen István: Aibudgetnek és a valutának helyzete felfogásom szerint függvénye az általános gazdasági helyzetnek. Magas nemzeti jövedelem megbír magas budgetet, lecsökkent nemzeti jövedelem természetszerűleg csak kisebb budgetet bír el. (Halljuk! Halljuk! Ennek folytán én gazdasági kérdésekkel kívánok elsősorban foglalkozni és itt azt tartom, hogy egy helyes diagnózis előfeltétele az orvosszereknek. (Farkas István: A diagnózis az, hogy Bethlen tönkretette az országot! — Zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) Nem csodálkozom azon, t. Képviselőház... (Propper Sándor: Elkésett tíz évvel! — Zaj a szélsfőbaloldalon.) ...hogy a múlt kormány visszavonulása óta... (Propper Sándor: Bukása óta. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Propper képviselő úr maradjon csendben, mert különben javasolni fogom a mentelmi [bizottsághoz való utasítását. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Miértf) Ne zajongjanak az urak. Gr. Bethlen István: —az ellenzék többsége a gazdasági helyzet alakulását a múlt kormány mulasztásaira, a múlt kormány hibáira» gazdasági tévedéseire vezeti vissza. (Rassay Károly: Megmondtuk tíz éven át. — Zaj a jobboldalon.) Nem csodálkozom rajta, hogy az azóta eltelt kilenc hónap alatt ebben a parlamentben az ellenzék részéről minden erővel kísérlet tétetett arra, hogy gazdasági helyzetünk alakulását a belpolitikai gestióra vezesse vissza. (Farkas István: Válj a be bűneit! — Rassay Károly: így van! Ezt nem engedjük elhomályosítani.) Ez természetes, mert egy tízéves rezsim annyi ódiumot, annyi gyűlöletet gyűjt a maga fejére — és mondjuk, talán anynyi politikai reményt is hervasztott el... (Nagy zaj a baloldalon. — Rassay Károly: Annyi panamát csinált! — Zaj a Ház minden oldalán. — Elnök csenget.)... hogy természetes, hogy az ellenzék a kritika fegyverével élve, elsősorban a kormány hibáit teszi felelősség a helyzet alakulásáért: (Propper Sándor: Hát ki a .felelősi — Rassay Károly: Ki kormányozott?) Nem csodálkozom azon sem és nem veszem rossznéven, hogy egyes pénzügyi szakférfiak, akiknek tanácsát a múltban csak kivételesen vettük igénybe, akiknek azonban az országban nagy tekintélyük van, az ország helyzetének alakulását arra vezetik vissza, hogy ezeket a tanácsokat mellőztük. Nem csodálkozom azon sem, hogy a jelenlegi kormány az ellenzékkel nem ezen a téren vette fel a harcot, mert hiszen minden kormánynak a maga erejét saját feladatainak megoldására kell fordítania. (Rassay Károly: Ügy van, és nem reménytelen feladatokra, — Pakots József: Nem az elődök védelmére!) Eggyen azonban csodálkozom. (Holljuk! Halljuk! jobbfelől. — ülése 1932 május 4-én, szerdán. 447 Rassay Károly: Felelni kell a osődtömeggondnoknak a eégfőnök bűneiért!) Elnök: Rassay képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben mbaradni. (Fábián Béla: A mentelmihez! — Rassay Károly: Az a legegyszerűbb!) Gr. Bethlen István: Az ősszel, amikor a Népszövetség pénzügyi bizottsága; Budapesten volt és az ország helyzetét megvizsgálta, az én felfogásom szerint (Zaj a szélsőbaloldalon.) gazdasági helyzetünk és Közép-Európa gazdasági helyzetének diagnózisát nem tisztán állapította meg. Olyan oxvosszereket ajánlott, amelyek részben maguktól értetődnek, mert hiszen azt, hogy egy deficitárius budget-t a kiadások csökkentésével és a bevételek fokozásával kell rendbehozni, mi is mindannyian tudjuk. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Iga zánf) . Az a terv pedig, amellyel a jelenlegi kormány foglalkozott, annak a nagy programúinak az alapján épült fel, amelyet a múlt kormány annakidején a 33-as bizottság elé terjesztett. De olyan orvosszereket is ajánlott ez a bizottság, amelyek már akkor elégtelenek voltak és az idők folyamán még elégtelenebbeknek bizonyultak, mert hiszen az a tanács, hogy exportunkat növeljük és importunkat csökkentsük, egészen helyes, ha ugyanakkor a Népszövetség ezt a tanácsot nem iadja például Ausztriának, mely, ha ezt a tanácsot szintén követi, ez a helyzetnek olyan összezavarására vezet, amelyből kibontakozás nincs. Midőn a Népszövetség kiküldött bizottsága Budapesten tartózkodott, a Népszövetségnek egy előkelő tagja és megbízottja felkeresett és véleményemet kívánta hallani a gazdasági krízis okairól. (Ulain Ferenc: Szegény jámbor. — Nagy zaj a jobboldalon. — Propper Sándor: Naiv ember volt! — Folyton tartó nagy zaj. — Mala s its Géza: Tájékozatlan ember lehetett! — Folytonos zaj.) Azt kívánta hallani, hogy milyen orvosszereket ajánlok. (Malasits Géza: Jó helyre fordult! — Zaj a jobboldalon.) Ha tévedett, az bizonyára az ő tévedése volt és a t. képviselő úr neki tegyen ezért szemrehányást. (Derültség a jobboldalon. — Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk!) En azt feleltem, hogy gazdasági helyzetünk alakulásának és válságának alapvető oka a mezőgazdasági cikkeknek az az árzuhanása, amely az egész világpiacon, így Közép-Európában és Magyarországon is bekövetkezett. {Nagy zaj. — Propper Sándor: Meg a 600 millió, amit eltékozoltak.) En azt mondottam, hogy ezen, miután nincs kilátás arra... (Folyton tartó nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Nagyon sajnálom, hogy ez az oka, szívesebben venném, ha belpolitikai okai volnának, mert akkor lehetne remediálni a dolgot, de sajnos, olyan jelenséggel állunk szemben, amely csak nemzetközi erőkkel javítható meg. Ezért azt mondtam neki, hogy ezen a helyzeten csakis nemzetközi kooperáció útján lehet segíteni, még pedig úgy, ha Közép-Európában a külkereskedelmi forgalom más kereskedelempolitikai elvek alapján szervezte tik meg, mint ahogyan megszerveztetett eddig és akkor, ha a nemzetet nemcsak budgetáris terhei tekintetében, hanem kamatterhei tekintetében is könnyebbséghez juttatják. (Ügy van! Ügy van! —- Taps a jobboldalon. — Rassay Károly: Ezt mindenki követelheti, csak az nem, aki adósságot csinált ! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ennek a két kérdésnek, mint nemzetközi kérdésnek a kézbevételét várjuk mi a Népszö-