Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-78

Az országgyűlés képviselőházának 78. ülése 1932 május h-én, szerdán. 443 (Friedrieh István: Eat mondom én is! — Jánossy Gábor: Hallgatni arany! — Friedrieh István: Ezt mondja Károlyi Gyula iá már kilenc hónap óta! — Rassay Károly: Ez az egyetlen fedezetük! Elhallgatni, nemcsak hallgatni! — Friedrich István: Elhallgatni, azt még többet! — Zaj. — Elnök csenget.) Annak, hogy egy helyes gazdaságpolitikát folytassunk, két előfeltételét látom. Ebben a vitában és a felhatalmazási törvény vitájában mindkét előfeltételt igen bőven megtárgyalták már.

; Etry jó gazdaságpolitikának egyik előfeltétele az -állami közigazgatásnak rendkívüli leegyszerűsítése- Erről semmi újat nem tudok már mondani, mert mindaat, amit erről mondani lehetett, előttem szólott t. képviselőtársaim már elmondották. Legyen szabad azoniban csak utalnom egyes agrárállamok példájára, nevezetesen Dániának példájára, amely jóval intenzívebb termelés •mellett, mint a mi országunk, — Dánia, tehát az az ország, amelyre agrárkörökben is gyakran történik hivatkozás — egy 380 millió pengős. hudget-vel.be tudja érni, {Ügy van! Ügy van! half elől.) és bben a 380 millió pengős» budget-ben 90 millió szociális költség van, mert ott a szociális biztosítás költségét nem úgy, mint nálunk, kizárólag a társadalom, hanem igen jelentős részben az állam viseli. Tudom az ellenvetéseket erre, tudom, hogy sokkal súlyosabb körülmények között szakadtunk ki egy nagy monarchiából, tudom, hogy a trianoni szerződés folytán milyen nehézségek hárultak ránk, hogy mit jelent a mi nyugdíjterhünk. Mindez azonban nem szabad, hogy a kormányt megakadályozza abban, hogy intenzív politikával végre most már hozzálásson az állami közigazgatás rendkívüli módon való leegyszerűsítéséhez. A másik előfeltétel a külföldi tartozások ügyének végleges rendezése. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) En erről szóló véleményemet már a felhatalmazási törvény vitájánál elmondottam és csak azért vagyck bátor ezt most megismételni, mert nem lehet ezt a kérdést elégszer a t. Ház, a kormány és a nemzeti közvélemény figyelmébe ajánlani. Énszerintem kezdettől fogva elhibázott volt az, hogy mi egyes hitelezőknek fizettünk, másoknak pedig nem. (Ügy van! Ügy van! balfelől) Nekünk az összes hitelezőkkel egyforma álláspontot kellett volna elfoglalnunk és pedig, ha tudtunk fizetni, 'akkor egyformán kellett volna fizetnünk a leszállított tőkerészleteket és kamattartozást, ha nem tudtunk fizetni, — és sajnos, ez a helyzet következett be — akkor nekünk egyformán meg kellett volna mondanunk azt, (Ügy van! balfelől.) hogy nem tudunk fizetni. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) En nem szeretném, ha ezt egy bizonyos averzióval tennők a hitelezők iránt, mint azt például tegnap Wolff Károly igen t. képviselőtársam tette, aki nem elégszik meg azzal, hogy résztvesz abban a nemzeti koncentrációban, amely kialakult a nemfizetés dolgában, (Derültség.) hanem még szükségesnek tartja, hogy külön meg is bélyegezze a hitelezőket azért, mert olyan könnyelműek voltak, hogy nekünk hiteleztek és direkt egy büntető expedíciót követel ellenük, amely büntető expedíció — ismerjük el — jórészt már be is következett, mert jobban igazán nem lehet megbüntetni egy hitelezőt, mint avval, hogy nem fizet neki az ember. (Derültség. >Zaj a baloldalon.) En nem tudom egészen úgy felfogni ezt a kérdést, mint ahogyan a pénzügyminiszter úr tette, aki azt mondotta, hogy tulajdonképpen nem is olyan szörnyű a mezőgazdaság eladósodása, (Zaj. — Halljuk! Halljuk balfelől.) mert hiszen a mezőgazdaságnak mindössze 40%-a van megterhelve. En ezt a kérdést csak globálisan tudom nézni: mi tartozunk 2*6 milliárd hosszúlejáratú, 1*5 milliárd rövidlejáratú kölcsönnel és 300 millió pengő évi teher az, amit ezeknek kamat- és tőketörlesztésére a külföldre minden esztendőben fizetnünk kell. En ennél fogva nem látok más megoldást, minthogy bejelentsük azt, hogy mi a mai körülmények között fizetni nem tudunk (Ügy van! Ügy van!) és megmondjuk, hogy három esztendőn át, — azt hiszem legalább ennyire kell tenni azt az időt, amíg különböző nemzetközi megállapodások valamelyes jobb gazdasági helyzetet te remtenek — mondom, három esztendőn át sem tőkére, sem kamatokra fizetést nem teljesítünk és három esztendő után — úgy, ahogy Rassay igen t. barátom és Éber Antal barátom mondották — kezdjük el a kamattörlesztést olyan mértékben, amennyire ezt a mi teherbíróképességünk megengedi. Nagyon kérem a t. kormányt, ne halassza ezt el, ne várjuk azt, hogy e tekintetben a hitelezőkkel bármiféle megállapodás létesülhet. A hitelező, amidőn hasonló követelései vannak Németországban, Eomániában, Bulgáriában, Ausztriában, soha abba beleegyezni nem fog, hogy velünk külön megállapodást kössön, amely nekünk moratóriumot, tőkeleengedést, kamatleengedést engedélyez. Állítom, hogy a hitelezők már alig várják, hogy túl legyenek azon, hogy mi megmondottuk nekik, hogy nem fizetünk. Ez az egyetlen mód, amely alkalmas arra, hogy közgazdasági életünkben bizonyos élénkülést, a termelési erők nekilenditését idézze elő, de az egyetlen mód arra is, hogy államháztartásunkat valamelyes t módon rendibehozzuk. Ügy tudom, 105 millió pengő <az az összeg, amely ezekre a külföldi tartozásokra évente be van állítva. Ennek a 105 milliónak a magyar állam által való igénybevétele jelenteni fogja, hogy megszűnt & kilátástalan adóemelések kora, tehát rendkívüli módon csökken az állami előirányzat kiadási oldala, de állítom, hogy amint ebből a moratóriumbejelentésből levonjuk befelé is a konzekvenciákat, (Ügy van! balfelől! — Halljuk! Halljuk!) mert rendezni kell a mezőgazdaság, a házbirtok,, az ipar hoszszúlejáratú és rövidlejáratú tartozásait, lényegesen leszállítva ezek kamatát, ez 'azt fogja előidézni, hogy a termelés megindulásával az állami bevételek lényegesen szaporodni fognak, több lesz a forgalmi adó, töbfb lesz a fogyasztási adó, és ez, — merem állítani — uno ictu rendbe fogja hozni az államháztartást. (Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! Minthogy azonban egy állam a maga kormányzati politikáját nem .alapíthatja tisztán nemfizetésre és minthogy ez az operáció, amely feltétlenül szükséges, három esztendőnként meg nem ismételhető, ennélfogva szükséges egy intenzív gazdaságpolitika is, amelynek gerincét ebben az országban a földbirtokpolitikában látom. (Helyeslés a baloldalon. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon és a közérten.) Bizonyos idegenkedést látok ettől a szótól, hogy földibirtokreform, ennélfogva respektálni fogom ezt az érzékenységet és nem nevezem ezt a jövőben^földbirtokreformnak, hanem földbirtokpolitikáról fogok beszélni, (Helyeslés balfelől.) amely ennek az országnak óriási rezervál a. Ez volt már a rezervája a múltban is. Méltóztassanak emlékezni, amikor a háború előtt a nemzet nagy vérveszteségének megakadályozásáról volt szó, amikor arról volt szó, hogyan lehet megakadályozni, hogy a nemzet 63*