Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-78

Az országgyűlés képviselőházának 78. ülése 1932 május U-én, szerdán. 441 Nem Magyarország van a legrosszabb hely­zetben, és mi Örülhetünk annak, hogy körülöt­tünk már változnak a vélemények. Eománia és Jugoszlávia látják, 'hogy a gazdasági kisantant rájuk semmi előnnyel sem áár, és ez a belátás készteti őket arra, hogy most már közeledjenek felénk, hogy egy mezőgazdasági antantot léte­sítsünk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Csehországot összeroppanás fenyegeti, ha rövi­desen Magyarországgal meg nem köti a keres­kedelmi szerződést, ha a francia kormány terve rövidesen meg nem valósul. Mi nem kívánjuk egy^ nemzet szerencsétlenségét isem, de igenis kívánjuk azt, hogy minden nemzetben a leg­nagyobb hatalmakban is, a belátás győzzön, és necsak burkoltan vallják be, hogy reparációra szükség van, hanem nyiltan mondják meg a világnak, hogy békét kell kötni, mert az eddi­giek diktátumok voltak, Európának békéjét és boldogulását és a történelmi igazságot helyre akarjuk állítani. Miután & kormány költségvetése és egész működése összhaoigban van ezzel a kivánalóm­mal, a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván jelentést tenni. Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Van szerencsém beterjeszteni a talál­mányi szabadalmakról, továbbá a védjegyek oltalmáról szóló törvények egyes rendelkezé­seinek módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény j avaslatot. Tisztelettel kérem, méltóztassék azt kinyo­matni, szétosztatni s előzetes tárgyalás és je­lentéstétel végett az igazságügyi, valamint a közgazdasági és közlekedésügyi bizottságnak kiadni. Van szerencsém továbbá benyújtani a Genfben tartott XIV. Nemzetközi Munkaügyi Ertekezletén elfogadott egyezménytervezetekre és ajánlásokra vonatkozó jelentést. Tisztelettel kérem, méltóztassék azt kinyo­matni, szétosztatni s előzetes r tárgyalás és je­lentéstétel végett a közgazdasági és közlekedés­ügyi, valamint a társadalompolitikai bizott­ságnak kiadni. Végül van szerencsém az Országos Ütfej­lesztési Alap 1929/30. évi kezeléséről szóló je­lentést tisztelettel beterjeszteni. Kérem, méltóztassék azt kinyomatni, szét­osztatni s előzetes r tárgyalás és jelentéstétel végett a közgazdasági és közlekedésügyi bi­zottságnak kiadni. Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr által beterjesztett törvényjavaslatot és két je­leintést a Ház kinyomatja, tagjai közt szétosz­tatja, s előzetes tárgyalás és jelentéstétel cél­jából a kereskedelemügyi miniszter úr által megjelölt bizottságoknak adja ki. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Fenyő Miksa! Fenyő Miksa: T. Képviselőház! Méltóztas­sanak megengedni, hogy szemben előttem szó­lott t. képviselőtársammal, aki a laudator tem­poris acti szerepében mutatkozott be és e mel­lett igen megszívlelendő szempontokat sorakoz­tatott fel, egyedül a jelennel foglalkozzam és bevalljam azt, hogy súlyos küzdelmet folytat­tam önmagammal, amikor arról kellett dön­tenem, hogy az előttem fekvő költségvetéssel szemben milyen álláspontot foglaljak el. Aza körülmény, hogy a kormány rendkívül nehéz viszonyok között vállalta azt a szerepet, ame­lyet vállalt és hogy ezt a szerepet a legna­KËP VISELÖHÁZI STAPIÍO VL gyobb erőfeszítéssel, népszerű jelszavakkal szemben is igyekezett betölteni, engem a költ­ségvetéssel szemben enyhe hangulatra bir. De bármennyire nagyra értékelem is a miniszter­elnök úrnak makacs becsületességét és bármi­lyen nagy elismeréssel kell lennem a pénzügy­miniszter úrnak a bársonyszéktől direkt iszo­nyodó áldozatkészsége iránt, mégis nem fojt­hatjuk el azokat a kétségeinket, amelyek a költségvetés realitásával szemben bennünk ke­letkeztek és nem hallgathatjuk el azokat a ki­fogásainkat, amelyek a gazdaságpolitika teljes hiánya folytán bennünk támadtak. A jószándéknak a religio, a morál kérdé­seiben lehet döntő jelentősége, amikor azonban kormányzati politikáról, egy ország ügyeinek irányításáról van szó, az eredmények döntenek. A Jószándék türelmessé tehet bennünket a kor­mányzati politikával szemben — s azt hiszem, hogy etekintetben gr. Károlyi Gyula kormányá­nak nincs is oka panaszra — de végső soron a kritikát meg nem gátolhatja abban, hogy a fináncpolitikának egyensúlyművészetét ne ne­vezze bűvésztudománynak, hogy a meddőséget ne mondja, szóval, hogy a dolgokat a maguk nevén ne nevezze. r T. Ház! Az angol pénzügyminiszter a leg­utóbbi költségvetést és az előző évi háztartás­ról szóló beszámolóját azzal terjesztette az an­gol parlament elé: «grim but sound» — «kegyet­len, de egészséges». Mi a mi távlatunkból pon­tosan elbírálni nem tudjuk, hogy ez Angliában mennyiben igaz. Mindenesetre konstatálhatjuk, hogy 75 millió fontnyi deficitet sikerült el­tüntetniök az^ angoloknak, hogy a 300 millió fontban előirányzott jövedelmi adó jóval az elő­irányzaton felül folyt be, hogy 50 millió font az, amit a vámokból remélnek, úgyannyira, hogy ilyenformán Angliában arról beszélnek, hogy az adókat a legközelebbi időben leszállít­ják. Kérdem: alkalmazhatjuk ezt a «kegyetlen, de egészséges» kitételt erre a költségvetési elő­irányzatra, amely előttünk fekszik? A «kegyet­len» jelzőt erre az előirányzatra és mindarra, ami a múltban a fizetésleszállítápok, vagy főleg az adóemelések terén történt, azt hiszem, bát­ran alkalmazhatjuk. Mármost kérdés, hogy egészséges-e ez a költségvetés, mert végső sor­ban mégis csak a költségvetés egészségessége dönti el annak helyességét. Bevallom, hogy nekem aggályaim vannak a költségvetés egészséges volta iránt, mert egy a termelésében teljesen megrokkant országra épült fel, amelynek katasztrófáját egy deflatív hitelpolitika még tovább kiélesítette, s amelyre az adóknak olyan sorozatát raktuk *az elmúlt esztendőkben, hogy teherbíróképessége a legna­gyobb próbára van téve. Az elmúlt 10 'hónapban azoknak az adóemeléseknek az összege, amelye­ket a felhatalmazási törvény alapján foganato­sítottak, körülbelül 110 millió pengőt tett ki. Tehát ugyanakkor, amidőn ;az előző kormány pénzügyminisztere megállapította, hogy több adóval pedig ezt az országot megterhelni nem lehet, válságos gazdasági viszonyok között, katasztofális szociális viszonyok között további 110 millió pengő adóteherrel terhelték meg. Történt ez olyankor, midőn a nemzeti jövede­lem a legnagyobb mértékben esett le, úgy, ahogy ezt solba sem gondoltuk. Errenézve a leg­különbözőbb számításokat hallotta a t. Ház, magam is előadtam a felhatalmazási törvény­javaslat tárgyalása alkalmával ilyen . számí­tást, amely iszerint, meglehetősen objektíven és talán inkább optimisztikusan, — tegnap Berki Gyula 1 képviselőtársam olyan erélyesen köve-

Next

/
Thumbnails
Contents