Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-78

438 Az országgyűlés képviselőházának sem Bulgáriában, sem Görögországban, sem a semleges államokiban, sem Amerikában, sem Franciaországban nem Bethlen István gróf volt a miniszterelnök és a költségvetési deficit, mégist minden államban súlyos, «őt egyesekben súlyosabb. (Ulain Ferenc: Hát akkor hogy néztek volna ki, ha ő kormányozott volna! — Jánossy Gábor: Irigyelték tőlünk! — Malasits Géza: Szívesen odaadjuk, csak vigyék! Az autóköltséget mi fizetjük! — Zaj. — Elnök csenget.) •Seholsem olyan nagy az állami költségvetés deficitje, mint a gazdag Amerikában, mint a gazdag Franciaországban és végig az összes nagy államokban, ahol mindenütt a költségvetési deficit ellen kell iharcolni. Berki képviselő úr részletesen felsorolta, hogy az a 900 millió pengő beruházási hitel az 5 vagy 6 esztendő alatt mire jutott. Én nem akar»k ismétlésekbe bocsátkozni, csak egy momentumot hozok fel. Méltóztatnak emlékezni arra a veszedelemre, amely az egész Tiszavidéket fenyegette, mikor Erdélyből és Csehszlovákia területéről a hóolvadás következtében a zöldár az idei koratavasszal elindult. Micsoda rettegés vett erőt ezzel kapcsolatban az egész Tiszavidék lakosságán, hogy ez a hatalmas árvíz, amelynek szintje minden eddigit meghaladott, országos katasztrófát fog hozni. Elképzelem, t. Ház, micsoda politikai bűnvádi kiabálások lettek volna, ha a múlt kormány, a Bethlen-kormány a Tisza-töltés emelését végig az egész Tiszamentén keresztül nem vitte volna s ha a kormány mulasztása következtében három onillió katasztrális hold magyar területet öntött volna el ez a szennyes ár; ha Szolnok, Csongrád, Szeged és a többi város elpusztult volna. Micsoda rettenetes felelősségrevonás lett volna itt!? Hogyan történt, t. Ház, hogy ez a veszedelem mégsem érte utói az országot? Amikor már 1923-ban az ármentesítő társulatok részéről megnyilatkozott az az aggodalom, hogy a legközelebb várható árvízszint magasabb lesz az eddiginél, különösen a csehszlovák erdőirtások következtében, (Ügy van! jobb felől !— Jánossy Gábor: Magyar erdő az! A Kárpátok!) akkor a földmívelésügyi miniszter, Nagyatádi Szabó István, majd Mayer János elrendelte ennek a kérdésnek a vizsgálatát- Es amikor az egész vonalon beigazolódott az, hogy csakugyan a várható legmagasabb árvízszint 50 centiméterrel magasabb, mint az akkori Tisza-töltés volt, akkor rendelte el a földmívelésügyi miniszter azt, hogy az ármentesítő társulatok kezdjenek bele^ a töltésemelésbe, egy méterrel emeljék és erősítsék meg a Tisza-töltést az egész vonalon. Nem ^is beszélek arról, hogy a kubikosmunkások tízezreinek adott munkát és kenyeret ez a munka majdnem egy évtizeden keresztül. (Ügy van! Ügy van! u jobboldalon.) Arra utalok csak, hogy ez a Tisza-töltés megállta a sarat, a víz a töltést sehol át nem szakította, ellenben a szomszédos országokban mindenütt, úgy Jugoszláviában, mint Romániában hatalmas árvizek pusztítottak el nagy területeket. Nem szabad olyan könnyelműen a nép közé és a közvéleménybe dobni ferde megvilágításban a tényeket, amely tényeket voltaképpen egészen másképpen láttunk, pártkülönbség nélkül akkor, amikor ezeknek a munkáknak az elvégzését követeltük és megszavaztuk. Azért mondom, hogy követeltük, mert az egész parlament, annak bal- és szélsőbaloldala egyaránt sürgette a közmunkákat, sürgette a beruházásokat, amelyek egyedül voltak alkalmasak arra, hogy a gazdasági élet meginduljon ebben az országban. (Ügy van! Ügy van! a jobbolda78. ülése 1932 május A-én, szerdán. Ion.) Nem azért mondom, hogy ezzel szemrehányást tegyek. Ellenkezőleg, felelősséget vállalok érte, hogy ezek a beruházási munkálatok • teljesíttettek, amint minden egyes párt és minden egyes törvényhozó nyugodtan vállalhatja a felelősséget azért, hogy ezeknek a beruházásoknak 99%-a elvégeztetett. Azt kérdem azonban, vájjon hiba volt-e és hiábavaló volt-e az, hogy 63 millió pengő jutott azoknak a földhözjutott kisembereknek, akik 250.000 házhelyhez jutva, közel 50.000-ret ebből a 63 millió pengős kölcsönből építettek fel? (Lang Lénárd: Ez az egyetlen akció helyes volt! — Jánossy Gábor: Milyen nagylelkű, hogy elismeri!) Mondok én még többet is, amit a képviselő úr helyeselni fog. Kérdem, hogy való-e és illik-e olyan politikushoz, mint Gál Jenő képviselő úr, aki csak Budapestet, a budapesti demokráciát ismeri, hogy úgy állítsa be azt a 63 millió pengőt, hogy azt a Falusi Kislakásépítő Szövetkezet kapta? Ez a szövetkezet nem öncél, ez csak eszköz arra, hogy rajta keresztül a pénz a kisemberekhez menjen. Amikor azt látjuk, hogy most már 120.000 olyan kis család van, amely e réven tűzhelyhez jutott s híve lett a magyar hazának, a társadalmi rendnek és a nyugalomnak, azt hiszem, mindannyian, még a ,szoeiáldemokratapárt is, — mert hiszen Malasits Géza t. képviselőtársam be fogja vallani, hogy nem he! lyeslik a kommunizmust, (F. Szabó Géza: Nem nagyon!) — tehát a szociáldemokratapárt is helyesli, akkor nem szabad ezt a beruházást sem úgy beállítani, mint felesleges pazarlást és ilyen, meg amolyan gazdálkodást. (Malasits Géza: Erre nem mondja senki, hogy pazarlás volt! Lillafüredre, meg a póló-pályákra mondottuk!) Nagyon örülök, hogy a megértés közeledik, mert ez a megértés fogja előmozdítani az ország jobb jövőjét. Biztos vagyok abban, hogy Lang Lénárd képviselőtársam, aki a falu embere, helyesli azt is, hogy körülbelül 46 millió pengő jutott falusi és tanyai elemi népiskolák építésére. En keveslem ezt az összeget, mert a Dunántúlon — azt hiszem, a képviselő úr ebben megint ^ igazat fog adni nekem, — egyes községek és felekezetek képtelenek fenntartani olyan düledező iskolákat, amelyekbe már alig járthatnak a gyermekek. (Ügy van! a jobboldalon.) De itt van az utak és hidak építése. Meg vagyok róla győződve, hogy az a 74, közel 100 millió pengő, amely közutak és hidak építésére jutott, nem volt hiábavaló kiadás. Ezzel mi egy 15 esztendős mulasztást hoztunk helyre, mert a háború alatt nem lehetett az utakat építeni. Nem vádolom a háborús kormányrendszert, mert lehet, hogy talán az orosz hadifoglyokkal több utat is lehetett volna építtetni, azonban az anyagbeszerzés ütközött nehézségekbe. De meg vagyok róla győződve, hogy Láng Lénárd képviselő úr választói is örülnek annak, hogy a budapest— bécsi út, most a világ egyik legjobb nemzetközi útja arra megy keresztül és az idegenforgalmat előmozdítja. (Lázár Miklós: Ez csakugyan helyes volt!) De én ezt a beruházást is keveslem éppúgy, mint Berki Gyula képviselőtársam, mert igenis, a falvak egyharmada még mindig el van zárva egy bizonyos ideig, különösen ősszel és télen, amikor az esőzés és a téli időjárás megindul. Nem akarok a többi beruházásról részletesebben beszélni. (Sándor Pál: Az adósságcsinálásokról!) Beruházásokat, ha nekünk nincs tőkénk, másképpen nem lehet eszközölni, mint