Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-78
Az országgyűlés képviselőházának 7 adósságok csinálásával. (Sándor Pál: Amelyeket nem tudunk fizetni 1) Ha a képviselő úr akkor felállott volna és megmondotta volna azt a módszert, hogy kölcsön nélkül, saját tőke nélkül, hogyan lehet beruházásokat csinálni,, szívesen hozzájárultam volna. De itt van >a vasúti és kikötőépítésekre 153 millió pengő. Itt egy olyan megjegyzés történt, hogy kár volt ezt a kikötőt építeni. (Zaj.) Hát engedjük át Csehszlovákiának a közbeeső dunai nemzetközi kikötő pozícióját, hogy Pozsonyban megépítse a csehszlovák állam, (Sándor Pál: Mire használjuk?) hogy a magyar Duna kereskedelmileg elveszítse a jelentőségét 1 ? (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Felkiáltások a báloldalon: Üresen áll! — Lázár Miklós: Semmi forgalma sincs!) Ugyanakkor a mezőgazdaság fejlesztésére mindössze 90 millió pengő jutott. Beck Lajos képviselő úr a bizottságban kifogásolta, hogy a magyar mezőgazdasági termelésre úgy költöttünk, hogy az helytelen irányban történt. Ebben a tekintetben is hibáztatom, ha valaki kellő tájékozottság nélkül olyan kijelentéseket tesz, mintha a magyar búza minősége emiatt romlott volna. Ha a képviselő úr tudni fogja, hogy a nemesítésnek mi a technikája, akkor a Grabner Emilek, a Barossok és a Székácsok munkáját többre fogja becsülni, mert hiszen a nemesítés egyik módszere az, hogy a búzaszemekből a kiválóbbakat kiválasztják és éppen az ősi tiszavidéki búzából választott ki Székács és Baross ilyen kiváló búzafajtákat s így termesztett nemes búzafajtákat. A római nemzetközi kongresszuson elismerték, hogy a nemesítés terén Magyarország érte el a legszebb eredményeket s amikor ezt nemzetközi tekintélyek is elismerik, akkor malompolitikából nem szabad kétségbevonni a mezőgazdaság fejlesztésének úttörő eredményét! (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nem akarom tovább folytatni, de kiszámítottam, hogy 850 millió pengő jutott olyan beruházási célokra, amelyekről nagyjában beszéltem és ezekből egy jó nagy rész állami és egyéb építkezésekre esik. Csakugyan, Éber Antal képviselő úr volt az, aki mindig hibáztatta a lakásépítést, — elismerem —, de viszont a szociáldemokratapárt volt az, amely — és ezt nagyon helyesen tette, — az összes iparágak és ipari munkások foglalkoztatása érdekében viharosan követelte itt Bethlen Istvántól, hogy az építkezéseket indítsa meg, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mert az építőipar révén lehet ellátni minden iparágat munkával (Pintér László: 32 iparágat!) Emlékszik a t. Ház arra, hogy ebben a Házban Bethlen Istvánnak sokszor elakadt a szava, nem engedték szóhoz jutni, mert a szélsőbaloldalon követelték, hogy tessék a közmunkákat, a beruházásokat megindítani. Ezekért a beruházásokért, ezért a gazdálkodásért a múlt parlamentnek nincs oka szégyenkeznie, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) sőt ellenkezőleg, rá lehet mondani, be lehet igazolni, hogy ha ezek a beruházási munkák éveken keresztül nem történtek volna meg, sokkal nagyobb lenne a tőkenyereség ebben az országban. Ha ezek a külföldi hitelek a beruházásokon keresztül nem mentek volna bele az ország gazdasági csatornáiba, akkor a nyomorúság, a munkanélküliség, az inség két-három esztendővel előbb lépett volna fel (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Kérdem : lett volna-e akkor módja Magyarországnak olyan körülmények között fellépni és nemzetközi segítséget sür3. ülése 1932 május U-én> szerdán. 439 getni, mint ma, amikor nemcsak ez az ország, de a körülötte lévő összes országok is bajban vannak? Nagyon sok olyan követelést hallok itt ebben a parlamentben is, amelyet — méltóztass sék elhinni, minden pártpolitikai szempontra való tekintet nélkül — magyar szívem szomorúságával nézek. Előfordult, hogy tőlem — sokszor lent vagyok a kerületemben t — egy szegény iparosember azt kérdezte: képviselő úr, miért nem szüntetik meg a statáriumot? En azt kérdeztem ettől az embertől, • hogy : miért kívánja a statárium megszüntetését 1 ? Azt felelte: azért, mert azt olvastam az újságban, hogy a képviselők az ellenzéken — persze ő nem tesz különbséget pártok között — azt követelik, hogy a statáriumot szüntesse meg a kormány s hozza be a titkos választójogot, akkor egyszerre több kenyér és több munka lesz. (Malasits Géza: Teljesen igaza van! — Derültség a jobboldalon.) Képviselő úr nagyon zavarba jönne, ha ma át kellene vennie Magyarország kormányát és azt mondanák, hogy csináld meg a statárium megszüntetését, (Malasits Géza: Egyáltalában nem pönnék zavarba!), csináld meg a titkos választójogot, (Pintér László: Akkor zavarba jönne!) és egy hónap múlva kérdőre vonnák a képviselő urat, hogy hol az a kenyér, amely a titkos választójogból terem? (Malasits Géza: Lenne abból kenyér!) Ismerem ezt, 1918—19-ben élvezte ezt^ a magyar nép. (Malasits Géza: Másodszor már tudja az ember, hogy először hogyan kellett volna csinálni! — Jánossy Gábor: A májusi esőből lesz a kenyér, nem a titkos választójogból!) En en- • nek a jó embernek azt mondottam, hogy: barátom, mit akar ön, mi az ön szándéka? Gyújtogatni, rabolni vagy gyilkolni? Csodálkozott és azt felelte, hogy: egyiket sem akarom. A statárium ezek ellen irányul pedig, — mondtam. (Malasits Géza: Nem egészen!) Akkor miért írják a lapok, hogy a statárium miatt van ez a munkanélküliség? — kérdezte. T. Ház! Azt hiszem, sokkal okosabban tennénk, — és ezért üdvözöltem Nagy Emil t. képviselőtársamat — ha való tényállásra, azokra a való okokra mutatnánk rá minden oldalon, egyönteűten, amelyek a közös ellenfél, a, közös ellenség, a gazdasági világválság, a párizsi békeerőszak és e nemzetközi helyzet ellen emelnék fel a vádat a szenvedő magyar nép részéről. Nem akarok részletesebben kitérni a preferenciális rendszerre, amelyet Tardieu miniszterelnök indítványozott. Itt arról van szó, hogy maga Franciaország belátta azt, hogy elhibázott dolog volt ezt a nagy, közös vámterületet részekre osztani s nagyon elhibázott dolog volt Közép-Európát felparcellázni külön gazdasági területekre, mert ezek a külön gazdasági területek mind egyformán elsorvadnak. Éber képviselő úr azt mondta, hogy a külforgalom viszszaesése nagyobbrészt a Nemzeti Bank s a kormány politikája következtében állt elő. Nem megyek bele most a vitába a Nemzeti Bank devizapolitikája felett, remélem, hogy e tekintetben javulás várható, azonban, ha a Magyar Nemzeti Bank és a magyar kormány kormányozna minden országban, akkor ezt elismerném, mert nemcsak Magyarországon, nemcsak Romániában, nemcsak Jugoszláviában ; — éppen most jött a jelentés, hogy itt a felere esett le a külforgalom az előző év hasonló idejével szemben — de még a győztes országokban, Amerikában, Franciaországban, Olaszországban, Angliában is lényegesen csökkent a kül^
