Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-78

Az országgyűlés. képviselőházának 78 amely nemzetközi becsület összes következményeit ez az ország 12—13 esztendő óta nem látja. Es éppen azért, amikor a nemzetközi becsület sok tekintetben csődöt mondott velünk szemben, akkor igenis jogos ennek a nemzetnek az a kívánsága, hogy ha nem teszik lehetővé nekünk azt, hogy kötelezettségeinknek kifelé is eleget tehessünk, akkor ám a csodát ez az ország sem tudja megcsinálni (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) és csodatevő hatalmunk nem lévén, előbb-utóbb be kell szüntetni azokat a kötelezettségeket, amelyeket a külföldi hitelek ránk róttak. De ennek elintézési módjában már különbség van köztem és Éber képviselő úr között. Egészen más egy ilyen összeköttetésnek erőszakos, egyoldalú megszakítása, mint az, ha megállapodásszerűen történik az. En a magam részéről nagyon helyeslem, hogy a magyar kormány mindeddig iparkodott a külföldi hitelezőkkel és a Népszövetséggel megállapodni a transzfermoratórium kérdésében és egyéb kérdésekben is. Legyegyszerűbb lenne a megszakítás egyoldalúlag, erőszakosan. Mi lenne ennek a következménye? Nem beszélek arról, hogy itt a Népszövetségnek a népszövetségi kölcsönszerződésből zálogjogai vannak, amelyeket érvényesíthetne. Méltóztassanak figyelemmel lenni arra, hogy a Népszövetség, illetve a győztes hatalmak nagyon megszokták nemcsak az ellenőrzést, hanem a szuverénitáscsonkítást is bizonyos államokkal szemben. Csak arra (utalok, hogy a napokban Bukarestbe — pedig Bukarest ai külföldi hiteleket, még a transzfert is, teljesíti — francia ellenőrök érkeztek. A francia kormánynak minden egyes román minisztérium mellett ellenőre van, aki voltaképpen a miniszter kezét minden tekintetben megfogja. A bukaresti parlamentben éppen most emeltek szót, hogy ez a francia ellenőrzés voltaképpen a román állam szuverenitásának végét jelenti. (Griger Miklós a terembe lép. — Éljenzés a baloldalon.) T. Ház! Magyarországnak a jövőben is hitelre lesz szüksége és egészen más lesz a hitelképessége akkor, ha Magyarország hivatkozhatik arra, hogy hitelezőivel megállapodva történt a ifizetések megszakítása. Vannak módszerek, amelyek a külföldi hitelek kérdését megoldják. Románia mit csinál? A külföldi hiteléket, a kamatokat és annuitásokat egyaránt valutában fizeti vissza, ezzel szemben a belföldi hiteleket nem fizeti vissza. Nemcsak, hogy a belföldi hitelezőknek nem fizeti a kamatokat és részleteket, hanem hónapok óta a köztisztviselőknek nem juttatott fizetést. Bocsánatot kérek, ezt a módszert mégsem követhetnénk. (Ügy van! jobbfelől.) A másik módszer a délamerikai államok módszere, amelyek csakugyan azt tették, amit Éber t. képviselőtársam indítványoz. Chile, Brazília és Argentína az északamerikai hitelezőknek egyszerűen megtagadták a fizetést. Jlyen nagy államok talán megkockáztathatják ezt a luxust. Félek azonban, hogy ilyen apró állam, mint Magyarország, ezt nem teheti meg, annál kevésbbé, mert kilátás van arra is, hogy megegyezéssel a külföldi hitelek fizetését fel kell függeszteni. (Meskó Zoltán: Addig nem fizetni és később megegyezni, kérem!) T. Ház! De itt van Bulgária és Görögország példája. Bulgária, de különösen a legutóbbi napokban Görögország abba a helyzetbe jutott, hogy Venizelos miniszterelnök fellépése következtében a Népszövetség hozzájárult ahhoz, hogy a külföldi hiteleknek, pénzeknek ülése 1932 május A-én, szerdán. 437 transzferálását, a külföldi hitelek törlesztését és kamatfizetését bizonyos pártesztendei moratórium idejére függesszék fel. (Jánossy Gábor: Még kölcsönt is adtak neki, mert odacsapott az asztalra! — Dinnyés Lajos: Azért, mert megmondta, hogy nem fizet!) Magyarország pénzügyeinek is sürgős orvoslásra van szükségük. Ha azonban ennek az orvoslásnak terére lépünk, akkor a sorrendet meg kell állapítanunk. Tudomásom szerint a pénzügyminiszter úr behatóan és sürgősen tárgyal a külföldi hitelezőkkel elsősorban azért, hogy a magas kamatokat szállítsák le. Sürgős szükség van arra üs, hogy az állam összes kölcsönei, rövidlejáratú és magas kamatozású (hosszúlejáratú kölcsönei konvertáltassanak. Ez az ország kölcsönt nem kaphat, de kölcsönt nem is kérünk és nem is fogadhatunk el, (Sándor Pál: Dehogy nem kérünk!), csak olyan kölcsönt, amely a konverzió célját szolgálja. (Sándor Pál: Koldulunk kölcsönt, nem kérünk!) A t. képviselő úrnak lehet az a véleménye, én azonban azt mondom, (hogy önérzetünk fenntartásával fordulhatunk a külföldhöz, (Jánossy Gábor: Ügy van!) amely helyzetünket előidézte, hogy a konverziós kölcsönnek mielőbb helyet adjon. (Ügy van! jobbfelől.) Ebben az esetben ez a magas költségvetési kamatszolgálat, lényegesen le fog szállni, ami a költségvetési egyensúlyt még inkább biztosítja. Nem akarok arról beszélni, mennyire hibás taktika az, hogy különösen ezekben az időkben, — amikor ja. pénzügyi és gazdasági nehézségek nemcsak nálunk, hanem a szomszéd országokban is toronymagasságra nőttek, sőt egyes országokiban még súlyosabbak — folytonosan, talán belső politikai titkából, egymást okoljuk, hogy Magyarország ennyire eladósodott. Amikor a külföldi szakértők mindenfelé abban a meggyőződésben vannak, hogy Magyarország nem hibás ebben az eladósodásban, (amikor maga a hivatalos népszövetségi jelentés is ezt állapítja meg, akkor sem a jelenlegi kormánynak, sem a jöivő kormánynak, de Magyarország jövőjének sem áll érdekében az, 'hogy egymást tegyük felelőssé azért, hogy Magyarország ebbe a helyzetbe került. (Ügy van! jobbfelől) Amikor én ezeket a felelősségrevonásokat 'hallom, t. Ház, mindig eszembejut az a rettenetes tény, hogy a trianoni béketárgyalások idején előfordult az, — nem akarok nevet sem említeni — hogy egy magyarországi napilap vezércikkben vádolta meg Tisza István grófot azzal, hogy a bécsi koronatanácson Tisza István indítványozta Szerbia ellen a {hadüzenetet és így a magyar miniszterelnök felelősi elsősorban a világháborúért. Mi lett ennek a következménye? A külföld nem tesz különbséget miniszterelnök és ország között. A külföld azt mondotta, hogyha a magyar miniszterelnök felelős egy magyarországi napilap jelentése alapján is, akkor el kell fogadni a cseheknek és a többi vádlóknak azt az állításiát, hogy elsősorban Magyarország felelős a világháborúért. Ez a magyarnyelvű lappéldány ott van a trianoni békeszerződési tárgyalások mellett, mint melléklet. Ha ez a súlyos hiba megtörténhetett, amelyről azóta már a franciák is látják, hogy nagy tévedés, (Jánossy Gábor: Nagy hazugság volt, nem tévedés!) akkor nem szabad egy talán kisebib kérdésiben is elkövetni azt a régi hibát, hogy megint egymást okoljuk, megint a magyar kormányzatot okoljuk azért, hogy Magyarország ennyire eladósodott. En úgy tudom, t. Ház, nogy sem Szerbiában, sem Romániában, scia Németországban, sem Lengyelországban,.