Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-77

428 Az országgyűlés képviselőházának ződés. (Igaz! Ügy van!) Megmondja a Millerand-féle levélnek éppen a legutolsó mondata, hogy ezt a megküldött okmányt tíz nap alatt feltétlenül alá kell írni egyetlen betű megváltoztatása nélkül. Egy olyan írást, amelyet azzal küldenek meg, hogy tíz nap alatt írjátok alá egy betűváltoztatás nélkül, nagyon nehéz szerződésnek nevezni! (Szilágyi Lajos: Ügy van! Ez diktátum!) Ez a bizonyos Millerand-féle levél francia szövegéhen azt mondja, hogy: «à signer le Traité tel qu'il e,?ft», vagyis alá kell írni úgy, ahogy van, Az angol pedig azt mondja, hogy: «sign the Trealy, as it is». Szóval ^ nem lehet rajta semmit sem változtatni, alá kell írni. En nyugodtan állítom és vallottam mindig külföldi előadásaim során, hogy az nem komoly ember, az nem becsületes ember, aki ezt az okmányt szerződésnek meri nevezni, (Igaz! Ügy van! — Helyeslés.) níert a legenyhébb kifejezéssel élve, már a londoni egyetemen tartott előadásomban is elmondottam, hogy ez tulajdonképpen békediktátum, angolul «peace dictate», de semmiféleképpen sem szerződés. Sőt tovább megyek, azt állítom, hogy még nem is egéïzen békediktátum, még valami más, ennél több. Nem fogom felolvasni a francia szöveget, inkább leszek bátor majd a magyar fordítást r felolvasni. A Millerand-féle levélnek mindjárt a bekezdése szórói-szóra így szól (olvassa); «Az egyesült és társult hatalmak nem tudják azt elfelejteni, hogy a felelősségnek minő része nehezedik Magyarországra a világháború kitöréséért és általában a kettős monarchia által követett imperialisztikus politikáért.» Kegyeskedjenek mérlegelni ezt a szöveget, ez nem egy büntető ítélet? (Igaz! Ügy van!) Hiszen ebben ki van mondva felelősségünk azért, hogy mi is. előidéztük a háborút, sőt e szerint mi részt vettünk Ausztria imperialisztikus politikájában is. Nem lehet szerződés az, ahol az egyik fél, a győztes fél felelőssé teszi a másikat és megmondja, hogy azért büntetlek meg, azért veszem el területed 72%-át, mert t te felelős voltál a háború kitöréséért és. felelős voltál Ausztria imperialisztikus politikájáért. Tehát helyes az a kiindulási pontom, hogy ez nem szerződés, hanem büntető ítélet. Ha az én perújítási elméletem vezérfonalán indulva el mindjárt ezt az első mondatot megmérlegeljük, méltóztatnak látni, hogy jogászember számára semmiféle eklatánsabb perújítását nem lehet elképzelni a világnak, mintha e^ hamis tétellel szemben bebizonyítjuk az igazságot. Hiszen ezzel elesik az egész trianoni szerződésnek minden erkölcsi bázisa, ha bebizonyítom, hogy: az az indokolás, melyben megmondták, hogy bennünket miért büntettek meg, súlyos valótlanságokat tartalmaz. (Jánossy Gábor: Ügy van!) Már pedig azóta közismert dolog, közokirattal van bizonyítva, ami a legerőseíbh bizonyítási eszköz, hogy hajdani mártírhalalt halt gróf Tisza István a legnagyobb mértékben ellenezte a világháború kitörését (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) s akkor adta meg magát kénytelenkelletlen, mikor a koronatanácsban leszavazták. (Jánossy Gábor: Ugy van! Ezt már az antant is elismerte.) Igen, az antant is elismerte már, hiszen így áll a kérdés, kegyeskednek látni t. Ház, hogy perújítási elméletem eszmemenetén ez olyan fontos, lényeges ténykörülmény, amely iután már egészen másképpen kell nézni mindazt, amit ők reánk oktrojáltak, mint e nélkül. Nekem meggyőződésem, részben beszélgetésekből, részben közvetlen tapasztalatból is, 77. ülése 1982 május 8-án, kedden. hogy ezt a szerződést sem Wilson, sem Lloyd George nem írta volna alá, ha tudták volna a szerződés diktálásakor, hogy Magyarországakkori közjogi képviselője a koronatanácsban a háború ellen szavazott. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ezt tehát be lehet bizonyítani azóta történt esetekkel és okiratokkal is, hogy Wilson, Lloyd George, sőt Orlando is — Clemenceau-ról nem szólok — ezt^ a szerződést nem írták volna alá, ha tudták volna, hogy Magyarország nem volt bűnös a világháború kitörésében, sőt ellenkezőleg, Magyarország közjogi képviselője mindenképpen a háború kitörése ellen volt. (Ügy van! a jobboldalon.) De ott van a másik állítás is, hogy résztvettünk Ausztria imperialisztikus politikájában. Ezzel szemben ott van a közokirat, hogy gróf Tisza István a koronatanácsban egyenesen kikötötte még leszavaztatásaután is, hogy bármiképpen végződjék a világháború, az semmiféle területi megnagyobbításra nem vezethet. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Létezhetik-e tehát egy erősébb negativitás, valami súlyosabb ellentéte az imperialisztikus politikának, mintha valaki kijelenti, hogy: még ha győzök is, akkor sem akarok semmi néven nevezendő területi nagyobbítást. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A trianoni szerződés Millerand-féle^ hivatalos indokolásának mindjárt az első részéből kitűnik tehát, hogy mindkét premissza, amelyre felépítették a mi hetvenkét százalékos megcsonkításunkat, teljesen hamis és valótlan. Ez a világ lelkiismerete előtt,^ a világ ítélőszéke előtt — nem veszek ki belőle .semmiféle országot — lehetetlenség, hogy súllyal ne bírjon és lehetetlenség, hogy meg .ne hajoljanak amaz igazság előtt, hogy Magyarországot teljességgel ártatlanul ítéltek el. De t. Képviselőház, van ennek a Millerand-féle levélnek egy pár t olyan része is, amely valósággal szenzációképpen hat, ha valaki ezt először hallja. Amikor ezt Angliában elmondtam előadásaim során, nem akarták elhinni, hogy ez -benne van a Millerand-féle levélben és meg kellett mutatnom s kézrőlkézre körüljárt a gyülekezetekben ez a szöveg, hogy csakugyan nem mondok olyat, ami nem igaz. Sőt megkérdezte valaki: nem nyomattam-e külön erre a célra a füzetet, hogy felmutassam? Annyira frappáns az? Ez a későbbi mondata a Millerand-féle levélnek abszolút teljes bizonyossággal bemutatja -azt, hogy amikor a négy döntő tényező, Clemenceau, Orlando, Lloyd George és Wilson és egyáltalán, amikor a világ hatalmasai döntöttek Magyarország sorsa felett és amikor a trianoni határokat megvonták, fogalmuk eem volt arról, hogy mit cselekednek. Ez a része a Millerand-féle levélnek magyarul a következőképpen hangzik. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon kérem, kegyeskedjenek erre figyelni, mert ez olyan végtelenül érdekes, amelyhez fogható szenzációs olvasmányt a magyar sors és^ a magyar jövő szempontjából el sem tudok képzelni, amikor ebből napnál világosabban kiderül az, hagy azok a határmegvonások, amelyeket ellenünk elkövettek, teljességgel tévedésen alapulnak és az illetők egészen mást akartak, mint amit besvindlizés útján mások határként megállapítottak. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondj cl 6Z tel pont (olvassa): «Közép-Európában olyanok a néprajzi viszonyok, hogy a politikai határok nem eshetnek teljesen egybe