Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-77

Az országgyűlés képviselőházának a néprajzi határokkal s ebből az következik, hogy az Egyesült és Társult Hatalmak csak sajnálattal határozták el magukat arra a szük­ségességre, hogy bizonyos magyar lakosságú szigeteknek át kell esniök egy másik állam szuverenitása alá». Tehát, aki tud csak némi­leg is olvasni, az látja, hogy amit Millerand, mint az egyesült hatalmak hivatalos képvise­lője ebiben a bizonyos kísérő levélben aláírt s amit ott megfogalmazott annak a Diktátum indokolásul, az mind teljességgel ellentétes azzal, ami történt. Hiszen megvan mondva, — és még ezért is kvázi bocsánatot kémek és mentegetik magukat — hogy egyes magyar néprajzi szigeteket el kellett venni Magyaror­szágtól, mert úgy nem tudták volna megcsi­nálni a néprajzi határt, hogy minden magyar szigetecske megmaradjon Magyarország mel­lett. Méltóztatnak tudni, hogy nem ez történt, hanem belementek a 'határral Magyarország húsába, vérébe, szívébe, (Ügy van! Ügy van!) nem szigetecskék révén, hanem elvett hatal­mas, tömör, magyar lakosságú területek révén, amelyek földrajzilag magával a megmaradt anyaországgal függenek össze. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) Nem magyar szigeteket vettek el tőlünk, hanem az egész határt köröskörül úgy vonták meg, hogy azzal (belementek a magyarság húsába és^ vérébe (Ügy van! Ügy van!) és most a primási palo­tával szemben van a eseih, a szegedi tanyák köaött pedig az oláh. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) Ha méltóztatik ezt valakinek, egy angolnak, franciának, svédnek, vagy bárkinek elmondani, (Téglássy Béla: Bárkinek a ívilágon!) hogy itt van a kezünkben egy indokolása a trianoni szerződésnek, amely még azért is mentegetőd­zik, hogy kénytelenek voltak elvenni tőlünk egyes «magyar néprajzi szigeteket, hát nem két­ségtelen-e mindenki előtt az v hogy ez a trianoni szerződés csalás és hamisság eredménye volt, (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) csalás és íhamisiság, hogy mégis (belementek az illető alkotók akaratával szemben a magyar­ság húsába és vérébe, tehát nem szigeteket vet­tek el, hanem a szoros földrajzi összefüggésben álló anyaterületbe [hatolták bele. (Ügy van! Ügy van! — Tayps.) A Millerand-levél angol szövege ebben a kérdésben így szól: the Po­wers have not resigned themselves without regret to this necessity, — thet certain isles of Magyar population will pass under the sovereignity of another state.» Tehát kifejezet­ten csakis magyar lakosságú szigetek, «isles» elvételének fennforgásával számol az indoko­lás. A francia szöveg noyau-t mond, sziget helyett, ami egyes mag-okat jelent. A lényeg az, hogy abban a nézetben voltak, hogy csak magyar -néprajzi szigeteket vettek el Magyar­országtól, amikor e helyett mélyen belemen­tek a húsunkba. (Igaz! Ügy van!) Erre a kérdésre rátér mégegyszer a Mil­lerand-féle levél, amikor másik helyen arról szól, hogy a kisebbségeket meg fogják védel­mezni. Hogy ez a megvédés miképpen történt meg, azt nagyon jól tudjuk. Amikor — mint mondom — később a kisebbségek védelméről beszél a levél, akkor már pláne nem is szige­teket mond a szöveg (isles), hanem pláne csak szigetecskéket, vagyis nem «isle»-t, hanem «islets»-et. A francia pedig «ilot»-t mond, mert a sziget a franciában az «ile», a szigetecske pedig az «ilot». Nem is magyar néprajzi szi­7. ülése 1932 május 3-án, kedden. 429 geteket gondoltak ők, hanem egyenesen csak szigetecskét, s tudjuk, hogy néprajzi szigetecs­kék elvétele helyett köröskörül belementek a határmenti magyarság húsába. Igen, a magyar­ság húsába és vérébe, tehát nem véletlen az, hogy ha bárki, aki akármilyen hivatalos világ­fórum előtt megkapja ezeket a fejtegetéseket, azt mondja, hogy ha szabad, ha lehet igaz­ságról és jogról beszélni, akkor Magyarország revíziós kérdésével foglalkozni kell, mért be tudtuk azt bizonyítani, hogy bennünket meg­tévedt, sőt megtévesztett bírák ítéltek el72%-os megcsonkításra. (Ügy vem! a ház minden ol­dalán.) T. Képviselőház! Azután van még egy másik szenzációsabb része ennek a Millerand­féle levélnek, egyik későbbi mondatában, ame­lyet leszek bátor szintén felolvasni, amely szintén flagránsan meggyőző. Magyarul olva­som fel. Azt mondja ez a későbbi mondat (ol­vassa): «Igaz, hogy a magyar delegáció kifo­gást tesz az ellen, hogy a békeszerződésekben sehol sincs szó népszavazásról, de ez azért van így, mert a társult hatalmak előzetesen teljes bizonyosságot szereztek maguknak a tekintet­ben, hogy egy teljes garanciával és őszintén keresztülvitt népszavazás nem mutatna szám­bavehetően más eredményt, (Téglássy Béla: Próbáljuk meg!) mint amihez a hatalmak már eljutottak, Közép-Európa néprajzi viszonyai­nak és nemzeti törekvéseinek alapos tanulmá­nyozása útján.» (ostor József: Láttuk Sopron­ban!) Erre rátérek mindjárt. (Olvassa): «A né­pek szabadakarata kifejeződött — ezt megint a Millerand-féle levél mondja, nem én — 1918 novemberében, a kettős monarchia összeomlá­sakor, amikor a sokáig elnyomott népek egye­sültek olaszországi, romániai, jugoszláviai és csehszlovák testvéreikkel.» T. Ház! Kegyeskednek ebből látni, hogy a népszavazás gondolatát azzal az indokolással utasították él, hogy evidens dolog az, hogy mindenki a saját maga fajtájához fog húzni; ezt tehát ők kitalálták előre, népszavazás nél­kül is. Hát nem következik-e ebből a contrario, napnál világosabban, hogy nekik sejtelmük sem volt arról, se Wilson-nak, se Lloyd George-nak, hogy három és félmillió magyart is elvettek*? Mert hogyan mondhatták volna a magyarokra: azért nem kell népszavazás, mert úgyis mindenki saját rokonaihoz kíván­kozik?! Ez a mondat tehát önmagában véve abszolút flagráns elismerése annak, hogy az intézőkörök akkor abban a hitben voltak, hogy csak nemzetiségi szempontból osztották fel a Habsburg-monarchiának szerintük egyik tar­tományát, (Igaz! Ügy van!) de sejtelmük sem volt arról, hogy ugyanakkor elvettek Magyar­országtól megkérdezésük nélkül nemcsak há­rom és félmillió magyart, de tömérdek olyan németet és másféle nemzetiségbelit, (Jánossy Gábor: Horvátokat!) úgy van — akiket szintén nem kérdezitek meg aziránt, hogy hajlandók-e átmenni idegen járom alá. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán) T. Képviselőház! Ha van a világon igazság és jog, csak egy szemernyi is, ennél flagrán­sabb perujítási anyag nem állhat rendelke­zésre. (Igaz! Ügy van!) Magából a kísérő­levélből, vagyis a szerződés indokolásából ma­gából kitűnik az, hogy az intézkedő fórumok­nak fogalmuk sem voit arról, mit csináltak; fogalmuk sem volt arról, hogy megkérdezé­sünk nélkül elvettek tőlünk három és félmillió magyart és körülbelül majdnem 600—700 ezer németet. Kérdezem tehát, hogyha van valaki­60*

Next

/
Thumbnails
Contents