Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-77

Az országgyűlés képviselőházának a néprajzi határokkal s ebből az következik, hogy az Egyesült és Társult Hatalmak csak sajnálattal határozták el magukat arra a szükségességre, hogy bizonyos magyar lakosságú szigeteknek át kell esniök egy másik állam szuverenitása alá». Tehát, aki tud csak némileg is olvasni, az látja, hogy amit Millerand, mint az egyesült hatalmak hivatalos képviselője ebiben a bizonyos kísérő levélben aláírt s amit ott megfogalmazott annak a Diktátum indokolásul, az mind teljességgel ellentétes azzal, ami történt. Hiszen megvan mondva, — és még ezért is kvázi bocsánatot kémek és mentegetik magukat — hogy egyes magyar néprajzi szigeteket el kellett venni Magyarországtól, mert úgy nem tudták volna megcsinálni a néprajzi határt, hogy minden magyar szigetecske megmaradjon Magyarország mellett. Méltóztatnak tudni, hogy nem ez történt, hanem belementek a 'határral Magyarország húsába, vérébe, szívébe, (Ügy van! Ügy van!) nem szigetecskék révén, hanem elvett hatalmas, tömör, magyar lakosságú területek révén, amelyek földrajzilag magával a megmaradt anyaországgal függenek össze. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) Nem magyar szigeteket vettek el tőlünk, hanem az egész határt köröskörül úgy vonták meg, hogy azzal (belementek a magyarság húsába és^ vérébe (Ügy van! Ügy van!) és most a primási palotával szemben van a eseih, a szegedi tanyák köaött pedig az oláh. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) Ha méltóztatik ezt valakinek, egy angolnak, franciának, svédnek, vagy bárkinek elmondani, (Téglássy Béla: Bárkinek a ívilágon!) hogy itt van a kezünkben egy indokolása a trianoni szerződésnek, amely még azért is mentegetődzik, hogy kénytelenek voltak elvenni tőlünk egyes «magyar néprajzi szigeteket, hát nem kétségtelen-e mindenki előtt az

v hogy ez a trianoni szerződés csalás és hamisság eredménye volt, (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) csalás és íhamisiság, hogy mégis (belementek az illető alkotók akaratával szemben a magyarság húsába és vérébe, tehát nem szigeteket vettek el, hanem a szoros földrajzi összefüggésben álló anyaterületbe [hatolták bele. (Ügy van! Ügy van! — Tayps.) A Millerand-levél angol szövege ebben a kérdésben így szól: the Powers have not resigned themselves without regret to this necessity, — thet certain isles of Magyar population will pass under the sovereignity of another state.» Tehát kifejezetten csakis magyar lakosságú szigetek, «isles» elvételének fennforgásával számol az indokolás. A francia szöveg noyau-t mond, sziget helyett, ami egyes mag-okat jelent. A lényeg az, hogy abban a nézetben voltak, hogy csak magyar -néprajzi szigeteket vettek el Magyarországtól, amikor e helyett mélyen belementek a húsunkba. (Igaz! Ügy van!) Erre a kérdésre rátér mégegyszer a Millerand-féle levél, amikor másik helyen arról szól, hogy a kisebbségeket meg fogják védelmezni. Hogy ez a megvédés miképpen történt meg, azt nagyon jól tudjuk. Amikor — mint mondom — később a kisebbségek védelméről beszél a levél, akkor már pláne nem is szigeteket mond a szöveg (isles), hanem pláne csak szigetecskéket, vagyis nem «isle»-t, hanem «islets»-et. A francia pedig «ilot»-t mond, mert a sziget a franciában az «ile», a szigetecske pedig az «ilot». Nem is magyar néprajzi szi7. ülése 1932 május 3-án, kedden. 429 geteket gondoltak ők, hanem egyenesen csak szigetecskét, s tudjuk, hogy néprajzi szigetecskék elvétele helyett köröskörül belementek a határmenti magyarság húsába. Igen, a magyarság húsába és vérébe, tehát nem véletlen az, hogy ha bárki, aki akármilyen hivatalos világfórum előtt megkapja ezeket a fejtegetéseket, azt mondja, hogy ha szabad, ha lehet igazságról és jogról beszélni, akkor Magyarország revíziós kérdésével foglalkozni kell, mért be tudtuk azt bizonyítani, hogy bennünket megtévedt, sőt megtévesztett bírák ítéltek el72%-os megcsonkításra. (Ügy vem! a ház minden oldalán.) T. Képviselőház! Azután van még egy másik szenzációsabb része ennek a Millerandféle levélnek, egyik későbbi mondatában, amelyet leszek bátor szintén felolvasni, amely szintén flagránsan meggyőző. Magyarul olvasom fel. Azt mondja ez a későbbi mondat (olvassa): «Igaz, hogy a magyar delegáció kifogást tesz az ellen, hogy a békeszerződésekben sehol sincs szó népszavazásról, de ez azért van így, mert a társult hatalmak előzetesen teljes bizonyosságot szereztek maguknak a tekintetben, hogy egy teljes garanciával és őszintén keresztülvitt népszavazás nem mutatna számbavehetően más eredményt, (Téglássy Béla: Próbáljuk meg!) mint amihez a hatalmak már eljutottak, Közép-Európa néprajzi viszonyainak és nemzeti törekvéseinek alapos tanulmányozása útján.» (ostor József: Láttuk Sopronban!) Erre rátérek mindjárt. (Olvassa): «A népek szabadakarata kifejeződött — ezt megint a Millerand-féle levél mondja, nem én — 1918 novemberében, a kettős monarchia összeomlásakor, amikor a sokáig elnyomott népek egyesültek olaszországi, romániai, jugoszláviai és csehszlovák testvéreikkel.» T. Ház! Kegyeskednek ebből látni, hogy a népszavazás gondolatát azzal az indokolással utasították él, hogy evidens dolog az, hogy mindenki a saját maga fajtájához fog húzni; ezt tehát ők kitalálták előre, népszavazás nélkül is. Hát nem következik-e ebből a contrario, napnál világosabban, hogy nekik sejtelmük sem volt arról, se Wilson-nak, se Lloyd George-nak, hogy három és félmillió magyart is elvettek*? Mert hogyan mondhatták volna a magyarokra: azért nem kell népszavazás, mert úgyis mindenki saját rokonaihoz kívánkozik?! Ez a mondat tehát önmagában véve abszolút flagráns elismerése annak, hogy az intézőkörök akkor abban a hitben voltak, hogy csak nemzetiségi szempontból osztották fel a Habsburg-monarchiának szerintük egyik tartományát, (Igaz! Ügy van!) de sejtelmük sem volt arról, hogy ugyanakkor elvettek Magyarországtól megkérdezésük nélkül nemcsak három és félmillió magyart, de tömérdek olyan németet és másféle nemzetiségbelit, (Jánossy Gábor: Horvátokat!) úgy van — akiket szintén nem kérdezitek meg aziránt, hogy hajlandók-e átmenni idegen járom alá. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán) T. Képviselőház! Ha van a világon igazság és jog, csak egy szemernyi is, ennél flagránsabb perujítási anyag nem állhat rendelkezésre. (Igaz! Ügy van!) Magából a kísérőlevélből, vagyis a szerződés indokolásából magából kitűnik az, hogy az intézkedő fórumoknak fogalmuk sem voit arról, mit csináltak; fogalmuk sem volt arról, hogy megkérdezésünk nélkül elvettek tőlünk három és félmillió magyart és körülbelül majdnem 600—700 ezer németet. Kérdezem tehát, hogyha van valaki60*