Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-77

424 Az országgyűlés képviselőházának ennek az adókérdésnek megoldását valamikép­pen szorgalmazzam. r A borárakat nem képesek a gazdák növelni máskép, — ők legalább így képzelik — mint kizárólag a boritaladónak eltörlése, vagy pe­dig nagymértékű leszállítása révén. Az előttem szólott képviselőtársam, de több képviselőtársam is, foglalkozott az állashal­mozások, az igazságtalan nagyjövedelmek kér­désével. Az álláshalmozások kérdésében az eredeti elgondolás igen helyes volt. Amíg arról volt szó, hogy az államtól senki sem húzzon 3—4 jövedelmet és ne töltsön be 3—4 állást, (Lázár Miklós: A városnál ás!) különösen one töltsön he szinekurákat, olyan állásokat, amelye­kért^ nem kell dolgozni, tehát amíg álláshal- . mozásról és nem munkahalmozásról van szó, addig tökéletesen aláírhatjuk, hogy ezt az álláshalmozást a legszigorúbb eszközökkel meg kell szüntetni. Azonban éppen ezért, mert ez a megszüntetés idejében meg nem történt, ez a kérdés már valósággal demagóg jelszóvá lett. Ma már az a helyzet, hogyha az emlber elmegy egy minisztériumiba, a szolgák vala­melyik sarokban azon tanácskoznak, hogy kö­zülük melyik az álláshalmozó. Ha valamelyik az egyik színházban jegyszedő, az már állás­halmozó és ennek olyan beosztást követelnek, ahol nines borravaló. A tanyákon már tanya­halmozóról beszélnek. Akinek egy tanyája sincsen, az tanyahalmozónak nevezi azt, aki­nek két tanyája van. (Mozgás.) Ha így foly­tatjuk, ennek rossz vége lesz. {Mozgás és zaj.) Az orvosság az, hogy ezt -a .kérdést végreva­lahára megfelelő törvényhozási intézkedések­kel meg kell oldani. (Zaj.) A kormány adott ki.-rendeletet a mellékjárandóságok szabályo­zása tekintetében, ez a rendelet azonban nem rendezi az álláshalmozás kérdését, különben is a rendeletek tartalma sok kontroverziára ad alkalmat és a tiszt viselőtársadalom egyálta­lán nines vele .megelégedve, nem tartja igaz­ságos megoldásnak. Igen t. Ház! A költségvetés kérdése tulaj­donképpen a bizalom kérdése. En a kormány­nyal szemben és különösen Károlyi Gyula miniszterelnök úrral szemben, de a kormány többi tagjával szemben is teljes bizalommal viseltetem. Ami pedig a kormány iránti bizal­mat illeti, azt látom, hogy a miniszterelnök úr személye iránt a túloldalon is nagyon sokan k bizalommal viseltetnek: (Egy Jiang bal felől: Várakozással!) Csak a pártunk, ez a «borzasztó» párt az, ami a túloldalnak sehogyan sem tet­szik. (Mozgás' a jobb- és a baloldalon. — Mala­sits Géza: Nem a párt nem tetszik, az nem tetszik, ahogy létrejött. — Pakots József: Csön­des irtózat!) Valahogy úgy tetszik, mintha a mi miniszterelnökünket el akarnák tőlünk válasz­tani. (Rassay Károly: Biztos, hogy az önöké? 7* Zaj.) A miniszterelnök kell, a pártra nem reflektálnak. , Rassay igen t. képviselőtársam volt a ve­zérszónok ebben a vitában is a nemzeti össze­fogás gondolata körül. Mindig vártam, most is várom, hogy ennek az összefogásnak pro­grammját az urak közül kifejti valaki, hogy miképpen képzelik el. (Kabók Lajos: Berki már elutasította délelőtt!) Az, amit Rassay t. kép­viselőtársam mondott, hogy a nemzeti össze­fogás gondolata az, hogy magában a nemzet­ben kell felébreszteni azt a tudatot, hogy más­képpen nem lehet megmenteni, mint minden fiának vállvetett, összetett munkájával. (Ras­say Károly: Tovább is mondtam!) mondom, ha ez a nemzeti összefogás gondolata, nem hi­77. ülése 1932 május 3-án, kedden. szem, hogy egyetlen ember is van ebben a párt­ban, aki ezt száz százalékig alá nem írja. (Já­nossy Gábor: Ügy van! Ügy van!) Berki t. képviselőtársam azonban már délelőtt is kifej­tette, hogy ha azt kívánják azok, akik a nem­zeti összefogás gondolatának hirdetői, hogy ez a párt tűnjön el a föld színéről, oszoljon ele­meire, (Gúnyos helyeslés a baloldalon.) azután alakuljon egy új párt, a korűiány is mondjon le és alapítson egy koncentrációs kormányt,.,. (Rassay Károly: Ki kívánja? Honnan tudja Berki képviselő úr? — Zaj a jobboldalon. — Rassay Károly: Árulja el, honnan tudja Berki képviselő úr, hogy mit kívánunk. — Berki Gyula: En úgy sejtem. — Rassay Károly: Azt hittem, hogy hivatalosan közölték a képviselő úrral.) Ismétlem, éppen azt a kérelmet terjesz­tem az ellenzék elé, főleg azok elé a vezérfér­fiak elé, akik ennek a gondolatnak hirdetői, méltóztassék ezt a gondolatot kifejteni, hogy állást tudjunk foglalni. Ha úgy fogjuk fel, ahogy Berki Gyula t. képviselőtársam fel­fogja, idegenkednünk kell ettől a gondolattól. Bár bizonyos értelme volna az összefogásnak. (Rassay Károly: Ellenjavaslatot tesz?) Ebben a pártban csupa közkatona van. Azt tapasztalja az ember, hogy.senki sem akar vezér lenni, mindenki kerüli $ .vezérszerepet GS H6ÏH ilKöLl*!]£l vállalni, a túlolaáion pedig nagyon sok vezér van. (Derültség a jobboldalon.) Árpád apánk vereckei szoroson kevesebb vezérrel vonult be, mint amennyi vezér a túloldalon van. (Elénk derültség a jobboldalon.) Már most először is az ellenzéki uraknak, il­letőleg ellenzéki vezéreknek kellene közös platt­formra és valami közös megállapodásra jönniök a koncentrációt illetőleg. Ki kell jelentenem, hogy abban az esetben, ha valamely nemes, szép, országmentő eszme megszületnék, ez a párt nem idegenkednék ettől a gondolattól. (Rassay Ká­roly: Szóval írásban adjuk be ajánlatunkat az elnöki tanácsnak.) Egyre nem hajlandó ez a párt: bizonytalan valamiért ezt a biztos valamit feláldozni. (Rassay Károly: Ez igaz! — Pakots József: Ami biztos, az biztos. — Malasits Géza: Ez legalább őszintén megmondotta.^ Jól esik hallani az őszinteséget. — Kabók Lajos: Jól el­szólta magát!) Az ország sorsát bizonytalan va­laminek, valami olyasminek, ami meg isem szü­letett, kitenni nem lehet. Itt nem a magunk sorsáról, a magunk pártjáról van szó, hanem ennek az országnak, ennek a nemzetnek sorsá­ról. En ismételten hangsúlyozom: amint Ras­say igen t. képviselőtársam konkrét program­mal jön, amely programm olyan lesz, hogy a nem­zet érdekében azt el kell fogadni, meg lehet győ­ződve arról, hogy azt el is fogadjuk. (Rassay Károly: Mint pártmegbízottal tárgyalhatok? — "Jánossy Gábor: Mint magyar ember a magyar emberrel. — Berki Gyula: Maid télen, ha disznó­tor lesz! — Rassay Károly: E szellemes megál­lapítás után, amelyet hallottam, igazán nem tárgyalok önnel erről a dologról.— Berki Gyula: Nem baj!) Előttem szóló képviselőtársam, de összes szociáldemokrata képviselőtársaim is, amint be­szédüket befejezik, vagy még heszédközben is mindig kifejezést adnak annak, hogy bizalmat­lanok, nekik az egész parlament nem imponál, nekik csak a titkos választójog kell és amíg a titkos választójogot meg nem csinálják, amíg titkos választójog alapján új parlament össze nem ül, addig parlamentarizmus nem létezik, kétségbe vonják ennek a parlamentnek létjogo­sultságát- Kertész t. képviselőtársam" is körül­belül ilyen érzelmeinek adott hangot.

Next

/
Thumbnails
Contents