Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-77

Az országgyűlés képviselőházának 77. ülése 1932 május S-án, kedden. 425 Ami a választójog kérdését illeti, én nem arra helyezem a súlyt, hogy titkos-e vagy nem titkos. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Ez a lényeg!) Lehet titkos és lehet nyílt, de a lényeg mindig az, hogy a választói törvény olyan legyen, hogy kizárttá tegyen minden vissza­élést. (Kassa y Károly: A mostani nem olyan!) T. képviselőtársam, teljesen egyezik a vélemé­nyein az Önével -abban a tekintetben, hogy a mai választójogi törvény alapján még egyszer választani nem szabad. (Rassay Károly: De ezen az alapon jöttek be.) Engedelmet kérek, visszamenő hatállyal nem tudok választójogot csinálni, valamilyen választójog alapján ennek az országgyűlésnek Össze kellett ülnie; azért gyűltünk össze, hogy a multak tapasztalatai alapján csináljuk meg az új választójogi tör­vényt. Az ajánlási rendszer az elmúlt választási ciklus alatt kétségtelenül megbukott. Beigazo­lódott, hogy egyfelől az ajánlásokkal kapcso­latban ezerféle jogvita támadt, másfelől a visszaélések ezerféle tárháza kínálkozott. Azon­ban ne méltóztassanak mindig arra hivatkozni, hogy ezek az ajánlásokkal történt visszaélések az egyik vagy másik párt részéről történtek, hiszen ezek történtek úgy az egyik, mint a má­sik oldalon. Nekem volt egy ellenzéki ellenje­löltem, aki párezer ajánlást nyújtott be, holott csak ezer volt a kötelező ajánlások száma és a választásnál csak 200 szavazatot kapott. Erről azonban ne beszéljünk, mert a visszaélések le­hetősége mindkét oldalon megvolt. Nem is a pártok éltek vissza, hanem inkább a kortesek és talán maguk a választók, akik mind a két ajánlási ívet aláírták. De azért, mert a válasz­tójogi törvény nem tökéletes, azért mert nyo­morult nehéz viszonyokat élünk é» az ellenzé­ken^ levő igen t. képviselőtársaim abban a fel­tevésben vanaiak, hogy ez a választójogi tör­vény nekünk kedvezett, nem lehet rögtön vá­lasztani. Ez a Képviselőház öt évre van meg­választva. (Zaj a baloldalon.) Nem lehet min­den hangulatváltozás után újabb és újabb vá­lasztást rendezni, illetőleg megvan rá bizonyos esetekben a törvényes lehetőség, de nincsen rá szükség. (Pakots József: Meg kell kérdezni.) Tudom jól, hogy az igen t. túloldalnak azok a képviselői, akik nap-nap után követelik a vá­lasztást, nem olyan nagyon örülnének annak, ha véletlenül arra ébrednének, hogy a válasz­tás ki van írva. (Zaj a bal- és a szélsőbalolda­lon. — Rassay Károly: Próbáljuk meg! — Malasits Géza: Próbáljuk meg! Bennünket tit­kos szavazással választottak meg!) T. képvi­selőtársaim azért kívánják, hogy próbáljuk meg, mert tudják, hogy úgysem fogjuk meg­próbálni. Ha azt tudnák, hogy meg fogjuk pró­bálni, akkor biztos, hogy nem kívánnák. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Időm lejárt, beszédemet be akarom fe­jezni. (Rassay Károly: Pontosan az ellenke­zőjét csinálják annak, amit ígértek a válasz­táson!) Még egy kérdést akarok felvetni. (Zaj. — Rassay Károly: Hazug költségvetések és jelentések alapján! Ez az igazság!) Több, mint egy félesztendeig mi, — hogy úgy fe­jezzem ki magam — új képviselők is, akik az elmúlt 12 esztendő alatt nem voltunk tagjai ennek a parlamentnek, türelemmel hallgat­tuk végig azokat a támadásokat, amelyek a rendszer ellen szóltak. (Esztergályos János: Vállalták a közösséget ezzel a kormányzati politikával, tehát okuk van hallgatni!) .Elnök: Csendet kérek! (Esztergályos Já­nos: Vállalták a közösséget. — Zaj. — Elnök csenget.) Kelemen Kornél: Megnyugtathatom Esz­tergályos képviselő urat, hogy mi, akik a vá­lasztások révén ennek a parlamentnek tagjai lettünk, annak ellenére, hogy azt a 12 eszten­dőt nem ültük itt végig, azt a felelősséget, amely megválasztásunk folytán reánkhárul, igenis viseljük, éspedig viseljük nyugodt lé­lekkel. Azonban t. képviselőtársaim, nagy té­vedés azt gondolni, hogy minden felelősség kizárólagosan csak ezt a többségi pártot és azt a bizonyos rendszert terheli ... (Kabók Lajos: Hát kit! — Rassay Károly: Hallatlan! — Zaj.) Látom, hogy Rassay t. képviselőtár­sam nagyon kételkedik, pedig a parlamenta­rizmus elvei szerint az ellenzéknek is van fe­lelőssége. (Pakots József: Micsoda!) Azok a t. ellenzéki képviselő urak, akik 12 esztendőt ennek a rendszernek a túloldalon végigasszisz­táltak ... (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Pakots József: Asszisztáltunk? Támadtuk a rendszert! Korholtuk és kritizáltuk!) Elnök: Csendet kérek! (Kabók Lajos: Le szavaztak!) Kelemen Kornél: Kiigazítom ... (Pakots József: Es megmondottuk előre, hogy ez lesz a vége!) Kiigazítom azt, amit mondottam. Azok a t. képviselőtársaim, akik 12 eszten­deig támadták itt a parlamentben a túloldal­ról ezt a rendszert, annak ellenére, hogy 12 esztendeig támadták, az ellenzékig politika eredménytelenségéért mégis felelősséggel tar­toznak az országnak. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Pakots József közbeszól.) Elnök: Kérem Pakots képviselő urat, mél­tóztassék helyét az elnöki emelvényen, mint soros jegyző, elfoglalni. (Derültség a jobb­oldalon és a középen.) Kelemen Kornél: Tudom, hogy az ellen­zéki felelősség más természetű, azonban én ismételten le akarom szögezni, hogy azoknak az ellenzéki képviselő uraknak, akik 12 évig itt eredménytelen ellenzéki politikát csináltak, nagyon kevés joguk van ezt a pártot állan­dóan szemrehányásokkal illetni. Ennek a párt­nak új tagjai többen vannak, mint az egész ellenzék együttvéve, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és én ismételten hansúlyozom, hogy mi a teljes felelősséget vállaljuk a rendszer állítólagos bűneiért, mint ahogy a túloldalról mondani szokták, (Kabók Lajos: Azért a kis mandátumért érdemes vállalni!) szálljanak azonban magukba az ellenzéki képviselő urak is és kérdezzék meg lelkiismeretüket, (Kabók Lajos: Még majd mi fogunk vezekelni a ma­guk bűneiért!) hogy azokért az állapotokért, amelyek az ország gazdasági helyzetében elő­állottak, tartoznak-e felelősséggel, igen, vagy nem'? (Rassay Károly: Hogyan tartoznánk fe­lelősséggel! önök kormányoztak tíz évig! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassék beszé­dét befejezni. , Kelemen Kornél: T. Ház! Ezt csak azért ho­zom fel, hogy ne feszegessük örökké a felelősség kérdését, ne gondolkozzunk mindig visszafelé, nézzünk a jövőbe. (Ügy van! jobbfelől.) Ennek a generációnak, a túloldalon ülő, de ehhez a, ge­nerációhoz tartozó képviselő uraknak éppen úgy, mint mindannyiunknak, súlyos tartozá­sunk van a múlttal és a jövővel szemben, amely tartozásunk Trianonra vonatkozik. (Malasits Géza: Multadban nincs öröm, jövődben nincs remény!) A felelősség kérdésének örökös felve­tése és hánytorgatása helyett abban egyesül--

Next

/
Thumbnails
Contents