Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-70
Az országgyűlés képviselőházának 70. Mindenesetre lehetségesnek tartom, hogy éppen a Ház bizottságaiban vannak elfoglalva a képviselő urak, (Hegymegi Kiss Pál: A buffet-pártban!) mert hiszen három bizottság ülésezik egyszerre. (Kun Béla: Persze, ha szavazás volna, rögtön szólna a csengő! — Egy hang a baloldalon: Szavazzunk! — Gr. Hunyady Ferenc: Próba szavazást! — Derültség.) A földmívelésügyi minisztériumról egyelőre ne beszéljünk többet, hanem beszéljünk a kereskedelemügyi minisztériumról. A kereskedelmi minisztériumnak az a ténykedése, amelyre a pénzügyminiszter úr is célzott, t. i. a vasgyárak értékesítése szintén olyan kérdés, amelyre vonatkozólag talán mégis van ennek a Háznak néhány tagja, aki szeretne felvilágosítást kapni, (Ügy van! balfelől. — Dinnyés Lajos: Ez is egy toronyszoba!) mert lehet hogy kívánatos, r hogy éppen akkor értékesítsenek egy iparvállalatot, amikor deficittel dolgozik, de ilyenkor azt is meg kellene nézni, (Gr. Hunyady Ferenc: Jó vállalat volt! Kitűnő vállalat!) hogy mi annak a deficitnek az oka. Mindenesetre kívánatos volna, hogy amikor a 33-as bizottság eddig ezzel nem foglalkozott, vagy nem ért rá foglalkozni, a kormány pedig az adatokat nem bocsátja rendelkezésünkre, akkor a Ház küldjön ki egy bizottságot, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) nem is egyet, (Felkiáltások: Kettőt!) mert azt hiszem, annyi bizottságra volna szükség, ahány bizottság elegendő arra, hogy komoly hozzáértéssel megvizsgálják az állami üzemeket s amely bizottságok azonkívül tárgyalnának mondjuk arról is, hogy hogyan lehetne jobban biztosítani a>z állami számvitel működését, a számadások megfelelő vitelét, úgy hogy mindezekre a gazdasági kérdésekre vonatkozólag, ha mást nem, egy anyaggyüjteményt kapjon ez a Ház ; . De azt sem látjuk, hogy ez az anyaggyüjtemény szaporodna. Ma itt egyáltalában nincs másról szó, minthogy a kormány ideáll elég büszkén... (Ulain Ferenc: Mindig büszke, csak nem tudni mire! — Derültség.) Igaz, talán azért, mert az a szimpátia, amely Magyarországon a múltban olyan nagy volt a lengyel nemzettel szemben, most feléled, s talán a kormány is magáévá tette, amit az ő Stanislaus Leszezinszky-jük mondott, hogy a^ szerénység azoknak az erénye, akiknek más erényük nincs. (Derültség.) «La modestie est la vertu de ceux, qui n'ont pas d'autre vertu», hogy egészen precízek legyünk, hát ez is erény. De én mindenesetre azt gondolom, hogy e viszonyok között ekkora teljesítmény láttára, amit ez a kormány produkálni tud, (Dinnyés Lajos: Noch nie dagewesen!) mégis kevesebb szerénytelenséggel állnék oda a Ház elé, amikor ezt a javaslatot benyújtom. (Kun Béla: Nem elég szerények? Jelen sincsenek! — Gr. Hunyady Ferenc: Olyanok, mint az ibolyák!) Lehet, hogy ennek a jelen nem létnek más oka is van. (Dinnyés Lajos: Senki sem szól a vitához az egységespártból ! ) Az egységespárt részéről elhangzott egy felszólalás az előadó részéről és egy másik felszólalás Tomcsányi képviselőtársunk részéről, aki kétségtelenül hivatott ennek a kérdésnek tárgyalására, mert hisz annak idején magas hivatalánál' fogva, melyet betöltött, és azelőtt is az igazságügyminisztériumban működött, >a múltban közjogi problémákkal foglalkozott és hivatott arra. hogy közjogi szempontból a párt álláspontját képviselje. Itt egy másik dolog van. (Kun Béla: Fumigálják a parlamentet! Nem szólalnak fel! — Zaj a, baloldalon.) Előttem igazán érthetetlen jelenség az, ami ülése 1932 április 20-án, szerdán. . 27 megtörtént a múltban, hogy az egységespárt és a kereszténypárt is a 33-as bizottságban jelenlévő tagjaik révén kaptak egy kis fricskát, mert én nem tudom másnak nevezni, esetleg talán barátságos cirogatásnak. Arra az álláspontra helyezkedtek a képviselők, hogy a bizottságnak nincs joga tárgyalni ezt a javaslatot és talán a kormánynak sincs joga kiadni ezt a rendelettervezetet. Es mi •történt? A bizottság nem tárgyalta a rendeletet, hanem a kormány kiadta a rendeletet. Éjjel. (Zaj.) Ezzel, a legenyhébb kifejezéssel is szólva, dezavuálta a 33-as bizottságot. (Magyar Pál: Ilyen csekélységre nem néznek!) Ennek a következménye az, hogy a legteljesebb harmóniában következik el a plusz .követelménye ennek a törvényjavaslatnak kapcsán, mert ez a javaslat tulajdonképpen még több, mint a multévi javaslat volt, mert ez már itt legális interpretációt is belevisz a törvénybe és mindenesetre precizirozni akarja azt, amire nézve a Képviselőház pártjainak aggályai voltak. (Magyar Pál: Prejudikál a saját költségvetésének !)^ A. költségvetésről nem akarok részletesen beszélni, mert ez nem tartozik a tárgyhoz, bár végeredményben itt van a múlt, a jelen és a jövő és talán ez sem tartozik a tárgyhoz. (Derültség.) Elnök: A képviselő úr félreérthetetlenül az elnöki intézkedésekre céloz gúnyolódó hangon, ezt vissza kell utasítanom. (Zaj a bal- és a szélsőbalo Idaion.) Farkas Tibor: Nyugodt a lelkiismeretem, mert nem szoktam célozni. Nem is gondoltam, hogy találok. A lehetőség szerint, amit megadtak, próbálom megtalálni azt a területet, amelyen teljes harmóniában az elnökség felfogásával, elmondhatom a véleményemet, (Dinnyés Lajos: A miniszter úr .maga maradt itt a pártból! — Kun Béla: Ügy látszik, hogy összeférhetetlen a miniszter úr a pártban!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Turchányi Egon: Miniszter úr, a részvény jogi reformhoz most itt van a^többség! — Ulain Ferenc: Az összeférhetlenséget is elintézhetjük!) Képviselő urak, ne tegyék lehetetlenné a tárgyalást állandó közbeszólásokkal. (Dinnyés Lajos: A miniszter úr foglaljon helyet itt előttünk, jobban fogja itt magát érezni! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nem akarok hátat fordítani!) Farkas Tibor: Az a legnagyobb baj, hogy az igazságügyminiszter úr nem akar hátat fordítani a múltnak sem. (Élénk tetszés és taps a baloldalon.) Pedig amíg bizonyos hátatfordítások meg nem történnek a múltra nézve, addig nem lehetséges, hogy ebben az országban a polgári gondolkodású egyének arra az átmeneti időre, amelyet a súlyos gazdasági viszonyok szükségessé tesznek, felfüggesszék az ellentétes kisebb politikai eltéréseket és összefogást létesítsenek. Ha olyan emberek, akik meg vannak győződve, hogy nem tehetnek arról, ami a múltban történt, s hogy ^ők nem hibásak abban, ami .a múltban történt, hogy az mind nagyszerűen történt gazdasági szempontból, jogi szempontból és politikai szempontból, ezt a felfogásukat meg nem változtatják, akkor azt hiszem, komikus minden olyan felszólalás, amely más oldalról az Összefogás lehetőségét hangoztatja. Nem lehet olyan emberekkel összefogni, akik meg vannak győződve arról, hogy amit ők csinálnak, az jó, annak ellenére, hogy az eredmény ilyen, (Kun Béla: Rossz!) .amely eredményért nem mondom, hogy a múlt kormányzat százszázalékig felelős, de állítom, hogy nincs merészebb és a 4*
