Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-70
28 Az országgyűlés képviselőházának 70. ülése 1932 április 20-án, szerdán. valóságnak kevésbbé megfelelő beállítás, mint az, hogy a mostani gazdasági helyzetért semmi tekintetben, semmi -mértékig nem felelős a kormány és nem felelős a kormány mögött álló többség, sőt bizonyon fokig nem felelős ennek a Háznak minden tagja sem. (Dinnyés Lajos: Eddig csak Meskó vállalt felelősséget. Azt mondta, hogy részes benne.) Semmi estre sem tartom a helyzet megoldása sine qua non-jáuak vagy egyediüli lehetőségének azt, hogy a múltért az egésiz felelősséget Bethlen Istvánra és Wekerle Sándorra tolják. Nem lehet egyes bűnbakokat kiválasztani. Én mindenesetre felvetem a kérdést: nagyobb hibás-e a pénzügyminiszter, vagy pedig annak a pénzügyminiszternek a garnitúrája? (Úgy van! Úgy van! a haloldalon.) Az a garnitúra nem változott, az a garnitúra ott van. (Ügy van! a balodalon.) A pénzügyminiszter hivatalosan — mint őmaga is hangoztatta — felelős az ország pénzügyi politikájáért, de ne akarjunk naivak lenni, mert mindenki tudhatja, hogy a pénzügyminiszter az egész reszortját nem ismerheti, s aki igazságos akar lenni, az tudhatja azt is. hogy a miniszterelnök sem felelhet minden gazdasági miniszterének hibájáért és tudatlanságáért- (Úgy van! Úgy van! balfelől. — Gr. Hunyady Ferenc: Csak a rendszer szelleméért!) A rendszer szelleméért felel a kormánynyal együtt és a kormányt támogató többséggel együtt. (Ulain Ferenc: Rossz kormány nincs, csak rossz parlamentek vannak, tehát rossz többségek vannak, mert a jó többség elkergeti a rósz kormányt. (Zaj. — Elnök csenget. — Egy hang a jobboldalon: Magánvélemény! — Dinnyés Lajos: Tegyük fel szavazásra a dolgot!) Térjünk hí most egy kissé a kultusztárcára. En elhibázottnak tartom az olyan politikát, amely fent kezdődik, amely előbb csinálja meg a tetőt, a díszítést, mint a fundamentumot. Semmi esetre sem tartom okos és bölcs dolognak, hogy elsősorban nagy költséggel, túlköltséggel neveljünk intellektuelleket, akiknek kenyeret biztosítani nem tudunk és akiknek — t részben szerencsétlen külpolitikánk következményeképpen — nem tudjuk biztosítani, hogy idegen államokban elhelyezkedjenek és így a magyarságnak dicsőséget és esetleg anyagi előnyöket szerezzenek, hanem az oktatásra elsősorban lent, a népoktatás keretében kellett volna többet fordítani. (Turchányi Egon: Ez a szellemi Lillafüred!) Itt van a Közgazdasági Egyetem és túlsók egyetem problémája. (Zaj a baloldalon.) De talán lehetett volna ezeket az egyetemeket kicsit szerényebben is létesíteni. A Collegium Hungaricumokat pedig elhibázottaknak tartom azért, mert ha azért küldünk ki valakit külföldre, hogy a külföldi viszonyokat, a külföldi nyelveket megtanulja, akkor annak éppen a legrosszab módja az, hogy ezeknek az ifjaknak biztosítunk egy közös összejövetelre alkalmas kaszinót és így nem kényszerítjük őket arra, hogy az idegenekkel keressék az érintkezést, (Sauerborn Károly: De akkor nem tarthatnának bált! — Turchányi Effon: Az Academia Ungherese hatmillió lírába került és nem lehet értékesíteni egy millióért. — Ulain Ferenc: Ez a kultusz-borház! Zaj.) Még volna pár dolog a kultusztárca terén, de csak egyet érintek, amelyet rendezni okvetlenül szükséges lett volna nemcsak a kultusztárca érdekében, hanem az egész kormányzatnak, illetőleg az országnak is érdeke lett volna. Tekintettel arra, hogy a múltban talán azért tettek szemrehányást ezen ía téren, hogy protestáns kormányzat volt, most amikor nem protestáns a miniszterelnök úr, talán aktuális a katholikus autonómia kérdését is idehozni egy kicsit. (Helyeslés a baloldalon.) Az egyházi vagyonok kérdése nem fog lekerülni a napirendről. Ma olyan időket élünk, amikor komoly, vallásos meggyőződéses hívek nagyrésze sincs megelégedve az ügyek olyan vezetésével, mint amilyent látunk. Nap-nap után hangzanak el teológiai tanárok, (Ulain Ferenc: A püspökök és a hercegprímás ajkairól!) püspökök ajkairól olyan nyilatkozatok,, amelyek ennek a kérdésnek eminenter sürgős 'megoldását szükségessé teszik. Errevonatkozólag sem látunk semmit. A kormány részéről én itt ismét nagy mulasztást látok, hogy a kormány éppen most nem tesz idevonatkozólag semmit, amikor pedig nagy szükség volna arra, hogy ebben a nagy szociális küzdelemben, amelyben élünk, megnyugvás következzék be. Mert bármit gondoljanak a t, túloldalról, a viszonyok nem olyan megnyugtatóak, mint ahogyan ezt mondani szeretik. Ha ebben az országban egy becsületes, komoly, hozzáértő kormányzás, törvényhozás nem akarja pótolni mindazokat a hibáj kat, amelyeket elkövettek nemcsak az utolsó tíz évben, hanem az utolsó tíz évet megelőző időszakban is, akkor bármennyire hangoztassa itt a kormány, hogy rendelkezik olyan fegyveres erővel, amely minden megmozdulást megakadályoz, én sajnos, abban a meggyőződésíben vagyok, hogy ilyen körülmények között itt a viszonyok változását máskép, mint olyan módon, amely azután az országra súlyos gazdasági, erkölcsi és egyéb veszteségekkel jár. elérni nem tudjuk. Annak, akiben van egy szikrányi érzés is a magyar nemzettel szemben, és felteszem, hogy a törvényhozás tagjai nemcsak egy sízikrányi, hanem teljes érzéssel viseltetnek a magyar állam és a magyar nemzet bajai iránt, keresnie kell a megoldást, mert bármilyen kellemetlen is Kasszandra-jóslatokba bocsátkozni, ha itt rövid idő alatt nem történik komoly kísérlet a viszonyok megváltoztatására, akkor el fog következni^ a következménye annak, amit ma már a vidéken minduntalan hallhat az az ember, aki a néppel jó viszonyban van, akiben a nép bízik: Uraim, csináljanak valamit, mert ez a dolog tovább így nem mehet- (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ez a törvényjavaslat,, amelyet ide beterjesztettek, nemcsak arra nem nyújt reményt, hogy a dolgok jobban menjenek, sőt majdnem annak a biztosítéka, hogy a dolgok menete még rosszabb lesz s minthogy én a felelősséget azért nem vállalom, mert nem vagyok hajlandó vállalni, hogy közreműködjem abban, hogy ennek az országnak életét és létét megrövidítsem és tönkretegyem, ezt a javaslatot, amelynek elfogadásában annak a lehetőségét látom, hogy f ez a kormányzat folytathassa azt a munkát, amelyet folytatott, vagy pedig egy másik^ kormányzat folytassa ezt a lehetetlen munkát minden ellenőrzés nélkül, nem fogadom el. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Herezegh Béla jegyző: Lang Lénárd!
