Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-70

26 Az országgyűlés képviselőházának 70. ülése 1932 április 20-án, szerdán. milyen kötelezvényeket aláír, vagy pedig egyéb rezerválist, amely későbbi magatartására vo­natkozik. Ez olyan összeférhetlenség, amely a törvényhozás szabadságán ad nem fér össze és a miniszter úrnak összeférhetlenségi javaslatá­ban ez kodifikálva nincs. Csak bátor vagyok figyelmét felhívni arra,, hogy azt hiszem, nem volna célszerűtlen, mert 'hogy ha ez nem lesz szabályozva az összefér­hetlenségi törvényben, akkor a jövőre nézve talán még nagyobb lesz a baj. ISJem Magyaror­szágon, hanem Angliában komoly tudósok fog­lalkoznak azzal, hogy a plutokráciának befo­lyása közvetlenül a pártokra igen nagy. Mind­nyájan tudjuk, akik foglalkoztunk a külföldi viszonyokkal, hogy például micsoda botrány volt akkor, amikor a liberálisok szétváltak és a liberálisok kasszaosztozása folyt. (Gr. Hu­ny ady Ferenc: Ügy van! A német nemzeti párt!) Lloyd George vitte el... Elnök: A képviselő urat is ismételten kér­nem kell, méltóztassék a tárgyra térni. (ISIagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon, — Kun Béla: Ez a felhatalmazás a legnagyobb bizalmi kér­dés! Nagyobb, mint a költségvetés, mert ott kötött tételekről van szó, itt meg kötetlen fel­hatalmazást adnak a kormánynak! — Elnök csenget.) A képviselő úrnak az összeférhetlen­ségi törvényt és annak tervezetét most tár­gyalni nem áll jogában. (Kun Béla: Szerintünk joga van!) A napirenden lévő javaslathoz kell szólnia. Farkas Tibor: Próbáljuk meg, minden­esetre, az elnökség iránti legnagyobb tisztelet­tel, a mai viszonyok között nem áll más mó­dunkban, mint bizonyos tapogatózással keresni azt a teret, amely összefügg ezzel a bizalmi kérdéssel. (Halljuk! Halljuk balfelöl.) Próbál­juk meg a kérdést másképpen megközelíteni, menjünk egy másik térre. Igaz, hogy tekintet­tel erre, precedensül szolgálhat az előttem szóló képviselő úrnak az eljárása aki minden figyelmeztetés nélkül tehette ezt. Foglalkozha­tunk a hitel- és bankkérdéssel, bár ezzel nem szándékoztam foglalkozni, mert eminenter pénzügyi kérdésnek tartom és szerettem volna, ha ilyen kérdések tárgyalásánál a pénzügymi­niszter úr jelen volna, amikor ezeket akár a plénumban, akár a bizottságban tárgyaljuk. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, talán nincs akadálya annak, hogy tekintettel arra, hogy a felhatalmazást elsősorban gazdasági és pénzügyi alapon kérik, foglalkozzunk a kérdé­sekkel tárcák szerint, így talán még legjobban megközelíti a dolgot. Itt van például egy kérdés a földmívelés­ügyi tárca köréből. Az osztrák kormány eljá­rása ellen való' panaszokról sokat hallottunk. Nem akarok részletesen foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, csupán arra mutatok rá, hogy pár­tomnak egyik tagja, aki ezzel a kérdéssel rész­letesen foglalkozott, majd megdöbbentő adato­kat fog a Ház elé terjeszteni arra nézve, hogy miért nem sikerült jobban a gazdasági össze­köttetés Ausztria és Magyarország között. Majd ki fogja mutatni adatokkal, (Dinnyés La­jos: Ha megengedik!) ha ez majd a tárgyhoz tartozik, hogy micsoda abszurdum az, panasz­kodni az osztrák kormány eljárása miatt akkor, amikor pedig magyar részről éppen olyan sé­relmek követtettek el. amilyeneket az osztrák kormánnyal szemben felhoznak. (Ügy van! ügy van!\a baloldalon.) Azt hiszem, józan ésszel rendelkező egyén előtt nem kell magyaráznom azt, hogy a gaz­dasági viszonylatok és kérdések a do ut des elve alapján rendeződnek (Ügy van! Ügy van!) és nem eszmei alapon. Ennek ellenére Magyar­ország elzárkózott attól, hogy például osztrák fát hozzon be, hanem behoztak nagymennyiségű fát Komániából és Cseh-Szlovákiából. (Kun Béla: Ha Ausztriából hoztunk volna be fát, akkor beengedték volna a jószágainkat!) De beszélek egy másik kérdésről is, amely szintén érdekli a mezőgazdaságot. Igen sokat hallottunk itt kartelitörvényről, különböző ár­szabályozó bizottságokról, azoknak működésé­ről; ezek közül csak egyetlenegy adatot hozok most a Ház elé. Ezt az adatot egy kereskedés­ben kaptam. A kereskedő egy osztrák gyártól azt az ajánlatot kapta, — nem nevezem meg, hol van az a kereskedés, mert esetleg ártanék neki — hogy loco az osztrák gyár sodronyáruja belekerülne 31 pengőbe, a Rima ajánlata pedig 40 pengőről szólt. (Dinnyés Lajos; Halljuk csak!) A horganyozott sodronynál pedig az osztrák gyár 39 pengős árával szemben áll a Rima 51 pengős ára. (Dinnyés Lajos: Azért kér a kormány felhatalmazást, hogy tovább csi­nálja ezt a dolgot!) Hozzájárul még ehhez az, hogy devizane­hézségek is merülnek fel ezeknek az üzleteknek a lebonyolításánál, habár az a külföldi nagyon sok esetben hajlandó ezt másképpen is elin­tézni, úgy, hogy az ipar^ jogtalan devizavédelem­ben nem részesül. Tessék elhinni, ezek a dolgok felizgatják a közvéleményt, ezek járatják le a képviselők, az országgyűlés, a 33-as bizottság és a kormány tekintélyét. (Ügy van! Ügy van! d baloldalon.) Most már majdnem egy éve lesz annak az általános gazdasági marazmusnak, amelyet itt játunk és nem hallunk mást, mint kenetteljes ígéreteket dacára annak, hogy a panaszok nem abban az erős formában hangzanak el, mint amilyen erős formában kellene hogy elhangoz­zanak akkor, ha a visszhangja akarna lenni ez a_ panasz, amely itt elhangzik, annak, ami oda­kinnt van. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon — Kun Béla: Hol van itt visszhang?- A túloldalon hárman vannak! — Zaj. — Dinnyés Lajos: Ezért ülünk itt?— Hegymegi Kiss Pál: A buf­fet-pártban tartják az üléseket. {Zaj. — Elnök csenget) Méltóztassék megengedni, hogy azt mondjam és ebben talán igazat is méltóztatnak nekem adni, (Egy hang a baloldalon: Nem sze­retik hallani a panaszokat!) hogy én sem nem keveslem, sem nem sokalom ahányan ott van­nak, sőt megeshetik az is, hogy politikai szem­pontból, még ha kevesen vannak is ott, talán akkor is sokaljuk őket. (Derültség. —Kun Béla: A nemzet előtt úgyis kisebbséget képeznek! — Gr. Hunyady Ferenc: Hányan volnának, ha most volna választás! — Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Egy sem!). Ez csak logikus akkor, ha azt a rendszert károsnak, hátrányos­nak tartom az országra nézve, mert ebben az esetben nem okoz nekem valami nagy mulat­ságot, ha ezt a rendszert teljes képviseletében itt látom. (Kun Béla: Titkos választójog esetén ennél többen nem jönnének be! — Reisinger Ferenc: Titkos választások esetén Pékár lenne az egyedüli megválasztott! Olyan színdarabo­kat ír, amelyeket mindenki meghallgat! — De­rültség.) Nekem kötelességem itt véleményemet el­mondani, és semmi esetre sem lehet hivatásom az, hogy olyan kellemes dolgokat mondjak, ame­lyek a túloldalnak tetszenek. (Kun Béla: A munkapárt idején legalább a turnusok voltak benn! — Hegymegi Kiss Pál: Majd kérjük a tanácskozóképesség megállapítását, akkor majd bejönnek. -— Zaj. — Zsitvay Tibor igazságügy­miniszter: Non nomerantur, sed ponderantur!)

Next

/
Thumbnails
Contents