Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-70

Az országgyűlés képviselőházának 70. ülése 1932 április 20-án, szerdán. 25 Farkas Tibor: Kénytelen vagyok visszatérni a tárgyhoz. Tegyük fel, hogy a tárgyat jól magyarázom, imert szerintem ennek a törvényjavaslatnak tárgya a kormánynak az a bölcsesége, az a munkája, amelyet a múltban elvégzett és amelynek alapján kéri ezt a megbízást a jövőre nézve. (Kun Béla: Ügy van! <A tárgyhoz tartozik!) Mindenesetre azt hiszem, eminenter bizalmi kérdésről van szó, Ügy 'van! half elől.) mert felhatalmazást kérni 'olyasmire, amiről még az sem tudja, hogy mi lesz, aki a felhatalmazást kéri, a bizalomnak mégis olyan fokát tételezi fel. amely bizalomra valamikép rá kellett szolgálni. Ebben talán Ihelyesen jelöltem meg a tárgykört, (Reisinger Ferenc: Erre azután igazán nem szolgáltattak okot!) és most bizalmi szempontból is bátor vagyok néhánv kérdést felvetni. Itt nagyon sokat hallottunk a nemzeti koncentrációról. Elméletileg ez^ az elgondolás nagyon szép, hiszen megtörtént a közelmúltban Angliában, amikor Anglia nagy bajban volt, hogy láttunk ^nemzeti összefogást olyanok részéről, akik részérő} ilyen nemzeti összefogást néhány héttel, néhány hónanpal azelőtt nem tételezett volna fel senki. Láttuk és látjuk, hogy MacDonald áll ennek az összefogásnak élén, akit ihúsz évvel ezelőtt senki sem tudott volna elképzelni az angol miniszterelnöki állásban, amikor még csak a közelmúltban is teljesen lehetetlen lett volna, hogy az a MacDonald vezető szerepet játszék, aki a háború alatt nem volt ultranacionalista alapon, amikor Angliában a Diéhardok vezettek. De azt hiszem, ha meg akarjuk tudni, hogy mi volt ennek az oka, akkor itt nemcsak az egyes egyéneket kell néznünk, hanem néznünk kell a viszonyokat is. Néznünk kell a viszonyokat, amely viszonyok ott minden gazdasági bajok ellenére mégis nagyobb megnyugvást kelthetnek, mert először is van egy választójogi törvény, másodszor pedig r van egy választási visszaélésekről szótó törvény, amely törvény mindenesetre biztosítja azt. hogy a nép akarata érvényesüljön és legalább is meg lehessen tenni minden lehetőt, hogy a nép érdekének megfelelő intézkedések jöjjenek létre. Kétségtelen, hogy ez a bizalom lehetőségét megkönynyíti. Látjuk ezenkívül azt, hogy sem Angliában, sem máshol olyan hosszú ideig tartó botrányok a minisztériumokban nem voltak, mint nálunk, {Ügy van! balfelőL — Kun Béla: Ezért valaki felelős!) mert azzal, hogy a mai napon, amint értesültem, a bizottság elhatározta a népjóléti minisztérium megszüntetését, illetőleg elfogadta ezt a javaslatot, ez a kérdés még tisztázva nincs- (Kun Béla: Csak a kanapét dobták ki!) Nem tudom, kidobták-e már azt a kanapét, amely bizonyos, közelségbe és együttműködésre hozta a múltban a kereszténypártot és az egységespártot s amely a keresztény politikának legalább is megnehezítette a helyzetét, ha nem is mondhatom egészen, hogy diszkreditálta, mert a népjóléti minisztérhim semmi esetre sem volt alkalmas másra, mint talán arra, hogy a népjóléti minisztériumon keresztül a volt miniszterelnök úr nagyon olcsón biztosítsa magát azokkal a támadásokkal szemben, amelyekre a kereszténypárt részéről számíthatott. (Gr. Hunyady Ferenc: Ma elégették a kanapét! Alágyujtottak!) A kanapé ma még csak tűzre ítéltetett. De talán nem is. annyira a kanapé kitételére volt szükség, mint inkább talán arra, hogv a népjóléti minisztérium hurcolkodjék. A hurcolkodással mindig velejár a rendetlenség és ha rendetlenség van, akkor utóbb nagyon nehéz a teljes igazságot KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI. és a teljes rendet megállapítani. Én nem állítom ezt, de a népjóléti minisztériumnak ezt a tervezett momentán megszüntetését semmiesetre sem látom most nagyon célravezetőnek, sem abból a szempontból, hogy megnyugtassa a kedélyeket, sem abból a szempontból, hogy megnyugodjanak a népjóléti minisztériumnak azok a tisztviselői, akik érzik annak a sok súlyos vádnak a terhét, amely a népjóléti minisztériummal szemben felmerül. Hiszen igen tiszteletreméltó^ tisztviselői a népjóléti minisztériumnak kéréseket intéztek a képviselőkhöz, hogy sürgessék azt, hogy ez a botrányos dolog egyszer már végleg elintéztessék,, (Ügy van! balfelőL) mert bárhova mennek, mindenütt mindig megbélyegzettekként kell megjelenniük. Az a körülmény, hogy a minisztériumot most így oszlatjuk fel, semmi esetre sem fogja elősegíteni azt, hogy ez a megbélyegzés, ez a gyanú a közvéleményből kiküszöböltessék. En azt hiszem, hogy ennek a likvidálásnak egészen másként kellett volna és kellene történnie. Nem akarok most beleszólni abba, hogv szociális szempontból a népjóléti minisztériumra szükség van-e vagy nem, de nekem' ezelőtt hat vagy nyolc évvel már az volt az elvi álláspontom, ho»y a minisztériumok száma isok az ország mai terjedelméhez mérten és mindenesetre a régi számra kellene visszamennünk. (Kun Béla: Népjóléti minisztérium nélkül is lehet igazi szociális politikát csinálni!) Hogy azonban jobb lesz-e imajd azoknak az ügyeknek elintézése akkor, ha részben a belügvminisztériumhoz kerülnek, részben talán a honvédelmi minisztériumhoz, részben a kereskedelemügyi minisztériumhoz, majd a jövő mutatja meg. Mindenesetre vannak ott olyan bajok, amelyek jók sohasem lesznek, már kezdetben el voltak hibázva, már kezdetben elhibázott és lehetetlen volt a társadalombiztosításnak ez a rendszere, amelyet megcsináltak, amelyet mint Lex Vass L-et és ÍLex Vass II.-t feléüítettek itt. (Reisinger Ferenc: Meg- «Vass»jalták azt a Társadalombiztosítót! — Derültség.) Mindenesetre felépítettek itt egy olyan szociális törvényhozást és olyan szociális terheket róttak az országra, amelyeket ez az ország el nem bír. De mindezek a problémák úgylátszik, a magyar törvényhozást nem érdeklik. (Dinnyés Lajos: Tátongó padsorok!) Mindenesetre kétségtelen, hogy kényelmes lehet az egyes képviselők szempontjából, ha már előre megadja az abszoluciót annak a kormánynak, amelynek utólag azután az abszoluciot úgyis kénytelen r volna megadni. Magyarország mai szerencsétlen állapota szerintem visszavezethető arra a nagy összeférhetlenségre is, amely nincs érintve az igazságügyminiszter úr javaslatában. Ez bizonyos financiális összeférhetlenség az egyes párttag és a pártkasszával rendelkező pártok között. Most nem akarok egy pártra sem megjegyzést tenni, csak felvetem azt a kérdést, az igazságügyminiszter úr nem gondolja-e, hogy bizonyos nagy összeférhetlenség^ — nem azokra a kicsikre gondolok — feltétlenül származhatik abból, hogyha a képviselők pénzeket vesznek igénybe a pártoktól és rezerválisokat adnak? (Zaji a baloldalon. — Kun Béla: Honnan jött Össze az a pénz? A nép bőrére megy a pártkassza!) Ezáltal függő viszony jön létre. Mindenesetre kodifikálni szeretném és^ kodifikálva szeretném látni az összeférhetlenségi törvényben ezeket is, mert az én véleményem szerint a törvényhozóknak szabadsága szenved azáltal, ha bármiképpen leköti magát a párttal szemben, vagy a párt vezetőségével szemben akár úgy, hogy kölcsönkötvényeket, váltókat vagy bár4