Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-74
Az országgyűlés képviselőházának 7'£. ülése 1932 április 27-én, szerdán. 283 get eltemetni, tessék a lélekzetvételét lehetetlenné tenni, tessék minden mozdulatát elfojtani, minden gondolatát bilincsbe verni, tessék élűiről, hátulról, oldalt, aMról, felülről, körülvenni ágyúkkal, fegyverekkel, tankokkal, s majd meglátjuk, hogy mire megyünk. Tessék megpróbálni. Önök talán politikusok, talán rendőrök, akik ezt kieszelték, de semmi esetre sem szociológusok, semmi esetre sem pszichológusok. Merem állítani, hogy az uraknak erről halvány sejtelmük sincs. Fogalmuk sincs arról, hogy mi a pszichológia és fogalmuk sincs arról, hogy mi ia szociológia, ne tessék tehát megijedni, ha a tömegek lélekzetet vesznek, ne tessék a társadalom természetes mozgását meggátolni. Vannak a társadalomnak természetes mozgásai, melyeket nem lehet meggátolni, nem célszerű meggátolni, és !hia az az elégedetlen tömeg kimegy az utcára és ha kifejezést ad a anaga akaratának, a maga törekvéseinek, ettől még nem omlik össze ai világ, hanem egy okos, bölcs hatalom meghallja az ilyen figyelmeztetéseket. Ezek a figyelmeztetések tulajdonképpen arravalók, hogy a szokásos figyelmeztetésnél hangosabbak és kifejezőbbek legyenek. Nem jókedvéből megy a proletár az utcára tüntetni, hanem amikor azt látja, hogy a szabályszerű, rendes figyelmeztetés már nem használ, akkor egy erőteljesebb figyelmeztetést akar a hatalommal szemben alkalmazni. Tessék ezt így venni. Ettől nem omlik össze a világ, hanem tessék ott fenn a kormányzat elefántcsont tornyában az ilyen figyelmeztetéseket meghallani, észrevenni és ha jogosak, azokat teljesíteni, azok értelmében és érdemében eljárni. Nagyon érdekes Szilágyi Dezső t. képviselőtársunk fejtegetése. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szilágyi Lajos!) Dezsőt mondtam'? Bocsánatot kérek Szilágyi Dezső emlékétől. Nagyon érdekes Szilágyi Lajos t. ' képviselőtársunk állásfoglalása, aki , egy hónappal azelőtt a bizottságban kereken kijelentette, hogy a javaslatot nem tartja időszerűnek. Mi történt egy hónap óta 1 ? Mi is itt éltünk, nyitott szemmel járkáltunk- itt szenvedtünk ebben az országban, ennek a hatalomnak nyomása alatt. Mi történt egy hónap alatt, hogy ez a javaslat most már megint időszerű 1 ? Hát az törté? ' hogy még lejjebb szállították a jövedelmeket. még jobban megritkították a im/unkaalkalmakat, még jobban fokozták a közterheket, és ez ellen szükséges Szilágyi Lajos t. képviselőtársunk szerint a rendőrség fokozottabb felfegyverzése. Ez az, amire én rámutattam, mert más nem történt semmi a világon, ami ezt a javaslatot máskülönben egy hónap alatt aktuálisabbá tette volna, anint amilyen volt egy hónappal ezelőtt, ösak az történt, hogy még jobban megnehezítették a dolgozó magyar nép életét és Szilágyi Lajos képviselőtársunk tígy látja, ahogy a kormány látja, hogy a fokozódó plégeldetlenséggel és elkeseredéssel szemben fokozottan erősebben felfegyverzett rendőrséget kell állítani. Vagy valami veszély fenyegeti talán a rendőrséget? Azokat az eseteket, amelyeket ő felhozott, mi mélyen fájlaljuk. Felhozta, hogy 1919 február 20-án a Népszava védelmében három rendőr meghalt. Mi ezt annakidején méltányoltuk, országos gyűjtést rendeztünk és becsületesen elláttuk ezeknek az elesett rendőröknek özvegyeit és árváit. Ezt nem lehet mint bűnlajstromot felhozni. Nem lehet azt mondani, hogy életveszélyes foglalkozás a rendőrségé. Az asztalosság is életveszélyes foglalkozás, a lakatosság is, a bányamunka még veszélyesebb (Györki Imre: A tűzoltóké is az!) és világstatisztikák szólnak arról, hogy a termelés területén a békésen dolgozó kékbluzos munkások között a termelés menete több áldozatot követelt, mint az összes háborúk együttvéve. Kockázatos foglalkozás ez is és mégsem adnak a munkás kezébe revolvert vagy fegyvert, sőt még a legelemibb ipairfelügyéleti és baleseti védelmi rendszabályokat is megtagadják tőlük. Méltóztassék csak egyszer egy, az ipar területéről származó halálozási, hivatásból eredő betegedési és baleseti statisztikát elolvasni, meg méltóztatnak látni, hogy tíz év alatt, amióta itt 6—8 rendőr élete, sajnos, kár.báment, elveszett, ezalatt az idő alatt csak kis Magyarországon, csökkent munkáslétszám és termelés mellett legalább, de legalább százezer ember sebesült meg, pusztult el, vagy vesztette el munkaképességének igen jelentékeny részét. Természetes, hogy a rendőri hivatás is kockázattal jár, de valami különösebb veszedelem ezidőszerint a rendőrséget nem fenyegeti. Vagy azt méltóztatik gondolni, hogy a rendőr fényes nappal a budapesti forgalmas utcán van veszélynek kitéve? Azok, akik az ^ilyesmikre úgyszólván utaznak, akik a rendőr életére törnek, nem fogják 12 órakor éjszaka szemtől-szembe megtámadni a rendőrt, — nem lesz ilyen bolond senki, amikor tudja, hogy feltétlenül alul marad — s ha nem tökrészeg, vagy nem vesztette el az eszét, akkor nem megy neki fegyvertelen, puszta kézzel a fegyveres hatalomnak, hanem úgy megy neki, amint a szerencsétlen rendőrt Angyalföldön meggyilkolták. Aki erre számít, annak az a célja és a programmja, hogy éjszaka, orvul, hátulról fegyveresen támadja meg a rendőrt és ez ellen nem segít, ha elölről fityeg rajta egy 42 centiméteres öreg, kövér Berta, mert sajnos, megkapja a magáét így hátulról, orvul. Amint méltóztatik látni, nem időszerű, nem célszerű, nem okos és nem is szükséges ez a javaslat. Hogy az urak meg vannak ijedve, arról mi nem tehetünk. Ezt mi tapasztaltuk április 7-én, amikor egy 50 tagú fegyvertelen, békés küldöttség indult el a Józsefvárosból, hogy elérkezzék ide a Lipótvárosba, a képviselőházhoz. Mondhatom 1 önöknek, egyrészt bántott a dolog, polgári és munkás önérzetünket sértette, másrészt azonban mulattunk azon, hogy egy 50 tagú fegyvertelen küldöttség előtt úgy meg volt ijedve a magyar államhatalom, hogy merem állítani, amikor Hannibal hadai közeledtek Róma kapujához, nem voltak a rómaiak úgy begyulladva, mint az urak voltak ettől az 50 fegyvertelen embertől. (Egy hang a közéven: Ki hiszi ezt elf) Én láttam, t. képviselőtársam. Ha nem lettek volna begyulladva, nem barrikádozták volna körül 5000, vagy nem tudom hány karhatalmi rendőrrel ezt az 50 embert. (Kabók Lajos: És csendőrrel!) Csak az ijedelem tette azt hogy az urak nagyon félnek, (Farkas István: Rossz a lelkiismeretük!) hogy fél Magyarországról felhozták a csendőröket. Ha nem voltak megijedve, akkor miért? Akkor lehettek volna nyugodtak és előkelőek és az 50 tagú fegyvertelen küldöttség zavartalanul elérkezhetett volna a parlament kapujához. Hogy az urak meg vannak ijedve, tessék elhinni, ez csak annak tulajdonítható, hogy a klormányzait lelkiismerete túlságosan terhelt Érzi, hogy felelősséggel tartozik, érzi, hogy bűnök halmazatát követte ël a dolgozó magyar nép ellen, érzá és gondolja,
