Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-74

282 Az országgyűlés képviselőházának nyolc képviselővel az élén, hosry gyalog feljönnek ide az ország házába, ahol .a miniszterelnök várja a küldöttséeet. Alig tett ez a küldöttség néhány lépést, máris feltartóztatták. További néhány lépés után, miután egvszer már egy szuronysövényt meg tudott úszni, jött " ismét egy sűrűbb szuronysövény, amelyen már nem tudott keresztüljutni. A rendőrfelügyelő — neim tudom ki volt, nem akarok általánosítani^ — mintha egy kis méregpukkancs lett volna, úgy ugrott oda és rögtön olyan... Elnök: Kérem a képviselő urat, ne tessék sértő kifejezést használni. (Kabók Lajos: De így volt, én is ott voltam!) Propper Sándor: Ez egy kis líra, ezt végigéltem, ezt végigtapasztaltam és úgy adom elő, ahogy láttam és éreztem a dolgot. Denique odaugrott és elkezdett még szuperlativuszabb hangon beszélni: tessék szétoszolni, .tessék szétoszolni! Mondom, ez egy küldöttség volt, .amelyet nyolc képviselő vezetett az ország miniszterelnökéhez, és az a kis puffancs azt mondta: itt az utcán pedig én parancsolok, tessék s'zétmenni, különben fegyverhez nyúlok. Erre mi azt mondottuk neki: maga nem fog :f egy vérhez nyúlni, magának ehhez joga nincs, ez egv békés küldöttség, amely alkotmányos kötelességét teljesíti, tessék megkérdezni felettes parancsnokát. Erre az illető azt mondotta: jó, tessék várni. Elszaladt a VII. kerületi kapitányságra és öt perc mralva jött vissza egy főrendőrrel, azt hiszem, tanácsos volt az illető, (Kabók Lajos: Kötsky!) ez ha lehet, még ennél a kisebb állású, kisebb rangú tisztviselőnél is gorombábban viselkedett és a keze máris a kard markolatán volt. Goromba, durva, európaiatlan hangon szólott ránk, hogy menjünk szét, különben szétveret bennünket. Nos, t. 'miniszter úr, ez nem stílus. Ennek a rendőrnek a kezében én még nem tudom mit sem adnék, még egy nádpálcát sem. annál kevésbbé adnék lőfegyvert a kezébe. Ezeket a rendőröket először ki kellene művelni, ezeket először ki kellene nevelni, ezekbe először egy kis judiciumot kellene beleönteni arra nézve, hogy mi a társadalom, imi a társadalom élete, mi a társadalom életmegnyilvánulása, hogy az a rendőr ne lásson rögtön sérelmet az állam ellen abban, ha valaki megmozdul, vagy ha valaki egy szót szól. Nem lehet miniszter úr fegyvert adni ezeknek a kezébe. De nem akarok általánosítani. Tudóim, hogy vannak igen derék, jóakaratú embeirek, ós különösen a fogalmazói karban vannak művelt emberek, akik talán helyesen vagy helyesebben fogják M a maguk hivatását mint a többiek. de ,a legnagyobb részük és főleg a felügyelői kar, nem áll európai színvonalon, nem áll hivatásának magaslatán, ez maga az igazi rendbontó elem, mert ez az, amely mindig megbontja a rendet, ez az, amely beleköt feleslegesen a töimege'kibe es talán azért köt betahogy azután fegyverét használhassa ós felfelé úgy gerálihassa magát, hogy imilyen kitűnő rendőr, milyen kitűnő őre ennek ta mélyen t. társadalmi t rendszernelk ! En bejártaim egész Európát ési látó szemmel néztem meg az institúciókat, a rendészeti institúciókat is. Mondhatom, hogy az egész Nyugaton, Prágától kezdve — Bécsben még láttam kardot fityegni békés időben, békés korszakban, a békés lakosság között a rendőr oldalán — már kardot rendőrnél nem láttam. Nem láttam lovasrendőrt sem. Egyáltalában nem láttam azt a hadi készültséget, amelyet Budapesten van szerencsénk állandóan tapasztalni. (Kabók Lajos: Es minek 7' U> ülése 1932 április 27-én, szerdán. 0 a szabadságos rendőrnek kard az oldalán?) Nyugat-Európában, mélyen t. miniszter úr. az egész államhatalmat egy gummibot jelképezi. Es csodálatos, sokkal jobban resnektálják. Sokkal jobban respektálják. Éppen tavaly láttam egy osztrák városban egy népgyűlést, amelyet koimimrunisták tartottak. Ugyamakkorra a borogfceresKtesek is bejelentetteik egy gyűlést, am'elyet a hatóság nem engedélyezett, mert kis város az és egyszerre lett volna mind a kettő. A komtmunisták egy nagy vendéglő helyiségében taTtották gyűlésüket és a másik párt, amely nem tudott gyűlést tartani, ott a téren sereglett össze. Csak a rendes rendŐTi készültség volt ott. Kordont vontak és a kordonon belül nem engedtek be senkit. De nem ám tasizigálással, vagy gorombasággal, hanem európai, finom nyelven mondották: Ich bitte, est is nicht gestattet. A feleségeinimel voltain .és az mondtam, hogy csináljunik próbát, törjünk át, menjünk keresztül a kordonon. Mondom a rendőrnek: Ich habe dort zu tun, dolgom van ott, tessék engem beengedni. Nagyon udvariasan válaszolt: Esi tut mir leid, es ist nicht gestattet. De olyan európai hangon, olyan kulturális nívón mondotta ezt. hogy nincs olyan emíber, akármilyen' fajta embeir. aki ennek ne engedne. Más az, ha taszigálni kezd, más az, ba gorombáskodni kezd, más az, ha gyáva módon azonnali kardjához nyúl. En ezt gyávaságnak tartomElnök: A képviselő úr egy köztestületet megsértett ezzel a kifej ezésisel. Rendreutasítom és ha a képiviselő úr így folytatja, akkor kénytelen lasaek szlgoonúblb rendszabályokhoz nyúlni. Propper Sándor: Ha egy fegyveres ember fegyvertelen emberrel szemben ok nélkül fegyvert használ, azt én igenis gyávaságnak minősítem! (Nagy zaj.) Elnök: A képviselő urat másodszor is rendreutasítom és figyelmeztetem, hogy megvonom a szót, ba ilyen kifejezéseket használ. (Élénk helyeslés jobbfelől. — Esztergályos János: De mi a véleménye az elnök úrnak erről? — Kéthly Anna: Ez a véleménye! — Kabók Lajos: Nyilvánította a véleményét!) Az elnöknek az a véleménye, hogy kötelessége itt a rendet fenntartani és megóvni. Propper Sándor: Láttam Párizsban is tüntetést (Zaj a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Legközelebb az elnök is kap fegyverhasználati engedélyt! — Zaj a szélsőbaloldalon.) és^láttam, hogy a párizsi rendőrség is kötelességének ismeri az utca rendjének fenntartását és helyre^ állítását Párizsban, ahol állandóan egymillió idegen cirkulál. De azt, hogy teljesíthetetlen és megoldhatatlan fizikai problémák teljesítését követelik a tömegtől, hogy azt követeljék, hogy légneművé váljék, azt nem láttam sehol. Megadták a megfelelő módot, a megfelelő időt és lehetőséget a szétoszlásra és mégis, mint tudjuk a történelemből, az újabb esztendőkben — ugyebár — Párizsban nem volt forradalom. Pedig ott szabad folyásuk van ilyen társadalmi megmozdulásoknak. Persze az kell hozzá, ami Nyugat-Európában van, hogy ne ijedjenek meg a tömeg lélekzetvételétől. Nem baj az, ha a tömeg lélekzik. Sokkal jobb, mintha elfojtják a lélekzetét. Aki lélekzeni tud, aki k.ilélekzi magát, akit panaszkodni engednek, az kipanaszkodja magát és megkönnyebbül. Viszont Carlyle mondja, hogy az elnyomott néptömegek, az eltemetett nagy néptömegek úgy nyugszanak, mint Encélados, amely, hogy ha. megmozdul, földrengést okoz. Hát ez a jobbik? Tessék akkor megtenni, tessék ezt a néptöme-