Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-74
Az országgyűlés képviselőházának 7 U Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólniGr. Károlyi Gyula miniszterelnök. T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém az 1932/33. évi statisztikai munkatervről szóló jelentésemet beterjeszteni. Kérem, méltóztassék elrendelni annak kinyomatás át, szétosztását s a közjogi, közlekedésügyi és pénzügyi bizottságiokhoz való utasítását. (Kabók Lajos: A választójogi reformot mikor terjeszti be!) Elnök: A miniszterelnök úr által beterjesztett jelentést a Ház kinyomatja, szétosztatja s előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja a közjogi, közlekedésügyi, és pénzügyi bizottságnak. Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Nem fogom megszerezni Meskó Zoltán t. képviselőtársamnak azt az örömöt, hogy azt mondjam, hogy ő kormánypárti beszédet tartott. (Meskó Zoltán: Isten ments!) A magyar közvélemény elég érett arra, hogy meg tudja ítélni az ilyen szereplést, és ha Meskó képviselőtársam ezt meskóizmusnak nevezi (Meskó Zoltán: Megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy saját programmom van!) és nem változó kormánypárti és ellenzéki szereplésnek, úgy Ibízzuk ezt nyugodtan rá a magyar közvéleményre, amely ebben a kérdésben ítéletet fog mondani. {Meskó Zoltán: Ugy van! 17 éven át mindig mondott!) Egyébként csak az a megjegyzésem, hogy teljesen felesleges volt Meskó képviselőtársamnak Farkas István képviselőtársammal szemben megvédelmezni a magyar katonákat. Farkas képviselőtársam csak a kávéházi hősködést bélyegezte meg és ha Meskó képviselőtársiam olyan nagy elismeréssel van a magyar katonák iránt és ha. úgy gondolja, hogy a kormány is ilyen elismeréssel van^ akkor tessék adni a magyar katonák özvegyeinek és árváinak becsületes ellátást. (Meskó Zoltán: Helyes!) Tessék beváltani azokat az Ígéreteket, az Ígéreteknek tazt a tömegét, amelyeket .a felvirágzott menetzászlóaljak előtt tettek a katonai parancsnokok. Tessék beváltani a vitézségi érmekre adott Ígéreteket. (Meskó Zoltán: Ebben egyetértünk!) Tessék mindazokat a nemzeti becsületbeli kötelességeket teljesíteni, amelyekkel ezeknek a katonáknak tartoznak. Tapsokkal és érzelmekkel kifizetni őket nem kunszt, nem kerül sem mibe és valamikor régen is így volt, mindig így volt. Még most is fájdalommal emlékszem vissza arra, amikor gyermekkoromban kegyes úridámák szivarvégeket gyűjtöttek a 48-as honvédeknek és ezt kiírták az újságokba. Most is ez a helyzet. Most is fillérekkel fizetik ki a rokkantakat, az özvegyeket és árvákat, de adandó alkalmakkor visszatérve egy-egy tapssal is hajlandók őket honorálni. (Meskó Zoltán: Ebben igaza van, jobban kell őket fizetni!) Az 1514. évi rákosi vad országgyűlésnek ebben a kísértetként visszajáró hangulatában méltóztassék megengedni, hogy én is mondjak erről ezzel a javaslattal kapcsolatban: néhány' szót. A kormány egyik kezével lerombolja öszr tövér szociálpolitikánkat, ami kevés van, igyekszijk visszafejleszteni, lehetőleg megszüntetni, állandóan és következetesen leszorítja az életszintet úgyhogy ma már ott tartunk, hogy a dolgozó magyar nép, amelyről csak dicséretet tudnak mondani, de javakban és jogokban semmit sem tudnak neki adni, ebben a pillanatban a kínai rizsföldek kulijainál ijs sokkal rosszabb sorsban van, a másik kezével pedig a kormány fokozza megldhietősen izmos, fegyve, ülése 1932 április 27-én, szerdán. 279 res erejét a dolgozó tömegekkel szemben. E két törekvés között van bizonyos kauzális nexuis^ van bizonyos okozati összefüggés, mert a kor: many érza, hogy az antiszociális garázdálkodás esetleg nem maradhat következmények neilkül; a Kormány érzi, hogy, az életsainit állandó rombolása, a terhek folytonos fokozása, a jövedelmek állandó csökkentése^ ami mindig a legszegényebb éknél kezdődik és ugyanazoknál végződils:, jogos elégedetlenséget és nyugtalanságot vált ki a tömegekből; fél ettől a jogos elkeseredéstől, fél az elégedetlenségtől, a nyugtalan« ági tói és a, maga módja szerint, a maga gondolkodása alapján el akarja hárítani ennek következményeit. De hogyan akarja elhárítani 1 ? Hogy a jogos elkeseredést, a nyugtalanságot el akarja hárítani, azt nem lehet helyteleníteni, arra szükség van,, el kell hárítani. Villámhárítóra van szükség, mert a kapitalizmus omladozó épületét veszély fenyegeti, veszély fenyegeti különösen olyan országokban, ahol a javakból és jogokból tökéletesen kiközösítik a népet. A társadalom mélye valóban háborog és az évtizedek óta elvetett viharmagvak érlelődnek. A kormány tehát gondolkozik e felett és gondolkozik azon, hogy miképpen tudná a veszedelmet a feje felől elhárítani. Európai módszerekihez természetesen nem folyamodik. Mert vannak, t. Képviselőház, európai módszerek is. Más országokban sem kezesbárány ma a dolgozó nép, másutt is keresi a maga jogait és a maga jogos érvényesülését s egészen természetesen más országokban is védekezik a süllyedő kapitalizmus az elmúlás ellen, más országokban azonban megtalálják azokat az európai módszereket, amelyek ebbe a korba valók, amelyek nem brutálisak, amelyek a mai kor igényeivel és műveltségével harmonizálnak. Nem volna utolsó dolog a magyar dolgozó nép jogos felháborodásának és elkeseredésének megszüntetése céljából például politikai jogokkal felruházni a dolgozó magyarokat. Ötven esztendő óta szélhámoskodnak Magyarországon a politikai jogokkal és még mindig ott tartunk ... Elnök: A képviselő urat rendreutasítom sértő kifejezéséért. Propper Sándor: . . . hogy nyilt szavazásunk van, ajánlási rendszerünk és meghamisított parlamentünk van. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalion.) Nem ártana tehát, ha erőszakos rendszabályok helyett politikai jogokban részesítenék a dolgozó magyar népet (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és hozzájuttatnák a jogoknak ahhoz a mennyiségéhez és minőségéhez, amely más országokban már régen túlhaladott álláspont. (Ügy van! Ügy wm! a szélsőbaloldalon.) Nem ártana helyreállítani a közszabadságokat. (Buchinger Manó: Sőt szükséges!) Nem ártana az ország pszichéjét felszabadítani. Mindig kisebb a veszedelem olyan országban, ahol szabad a mozgás, ahol szabad a megnyilatkozás, ahol szabad a panaszkodás, mint olyan országokban, ahol erőszakos rendszabályokkal quasi a föld alá kényszerítik a mozgalmakat, elfojtják és elnyomják a keserűségnek mégj a hangját is. Nem ártana például gazdasági szempontból munkaalkalmakat teremteni, nem ártana, ha a dolgos kezek, ha a diplomával biró szellemi munkásság, ha a munkanélküliek nagy tömegei munkához és munkájuk alapján becsületes bérhez,^ megélhetéshez jutnának. Nem ártana a villámhárító megszerkesztésénél ezt az elemet is figyelembe venni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) 38*
