Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-74
278 Az országgyűlés képviselőházának déseire mint jogforrásra hivatkozni sem szabad, nem lehet ebben a parlamentben. (Buchinger Manó: Na végre!) Hivatkozom azonban az 1919 után következő időkre, hivatkozom erre mint élő szemtanúja és felelős faktora .az .akkori időknek, amikor az egyik képviselőtársamat, aki most nem tagja ennek a Háznak, minden este felhúzott revolverrel én mint belügyi államtitkár kísértem a lakására, hogy bántódása ne legyen. Hivatkozom arra, — nem szabad ezt olyan könnyen elfelednünk — hogy egyik képviselőtársunk, aki ma nincs jelen, a baloldal egyik tagja, egy tiszteletreméltó férfiú (Felkiáltások jobbfelől: Sándor Pál!) nem is tudta, csak évek multán tudta meg, hogy állandóan két detektív kísérte, vigyázott álmára és biztonságára. Hivatkozom egy másik képviselőtársunkra, akinek édesatyja legnagyobb sajnálatra elhalt, ö megmondhatná, milyen intézkedéseket tettünk és léptettünk életbe annak idején édesatyja biztonsága érdekében. Gondoljunk csak vissza azokra a nóta időkre, amikor szép nótákat énekeltek az utcán. (Pakots József: Erger-Berger...!) Nem tudom, hogy az volt-e, de voltak mások is, amikor az emberek neim mertek kimenni az utcára, az akkori tömeghangulattól való félelmükben meglapultak, szaladgáltak segítségért és mi ott álltunk becsülete' sen és tisztességesen a hátuk mögött és megvédtük őket. Azok ne imondják most, hogy a rendőrségnek nem kell fegyverhasználat, mert azokat az időket sem a vörös vonatkozásban, sem az ingának másik kilengése irányában senki sem kívánhatja vissza. (Propper Sándor: Mondja csak ki, hogy fehér terror!) Annak a fehérhez annyi köze volt... (Esztergályos János: Ne legyen olyan szerény, képviselőtársam, mondja csak ki nyugodtan!) T. képviselőtársam én nem szoktam meggyőződésemet véka alá rejteni. Itt is, ott is jobboldali embernek tartom magamat. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Demokratikusan gondolkozom és higyje meg t. képviselőtársam, a mi jobboldali politikánk, a becsületes krisztusi szereteten, a pozitív kereszténységen felépült jobboldali politikánk jobban árt önöknek, erősebb ellenfelei vagyunk Önöknek, mint azok, akik a kereszténységet csak a szájukon hordozták és üzletileg lebonyolították. (Ügy van! balfelől.) Beszéljünk arról az időkről, amikor azt láttuk, hogy olyan könnyen félreálltak egyesek, akik ma kritizálnak. Igenis, meggyőződésem, hogy azt* a rendőrséget alblba a helyzetbe kell hozni, hogy akkor, amikor egyik-másik multimilliomosiniak vagyonát védi, — csekély kis fizetésért teszi —akkor, amikor az én életemre ési embertársaim életére vigyáz, legalább az ő élete ne legyen túlságosan., fokozottabb mértékbein veszélyeztetve, hanem életét védve ő is szembehelyezkedhessek fegyveresen mindenikivei szemben, aki a rend, a béke és életbiztonság ellen tör ebben az országban. T- Képviselőiház! A csendőrségnek megvan a maga szabályzata, megvan a fegyverhasználati joga, meg van mondva, miképpen ós hogyan használhat .fegyvert. Merem állítani, hogy a magyar királyi államrendőrség tagjai fokozott mértékben rá vannak szorulva arra, hogy fegyverüket használhassák, mert akármilyen szomorú a 'helyzet a vidéken, a vidéknek rossz elemei» a vidék salakja Pestre kerül fel és itt izgat Itt van a legtöblb elégedetlen elem, itt lát napvilágot a legtöblb szenvedély. A világháború, a komimunizimus' és annyi szenvedés után nem csodálkozik az ember, ha kitör az •emberekből a szenvedély, különösen akkor, ha 7 If. ülése 1982 április 27-én, szerdán. izgatják őket. Es éppen a legszegényebb osztályt izgatják. (Kabók Lajos: Különösen ha éheztetik őket!) Tessék megmondani, t. képviselőtárslam, ki éhezteti őket? (Kabók Lajos: A kormány helytelen gazdiasági politikája! — Zaj a jobboldalon és a középen.) T. képviselőtársam, én 17 éve vagyok tagja a Képviselőháznak, de nem hiszem, hogy olyan hitvány emjber lenne ebiben az országban, aki éheztetni akarna valakit. Megindítottuk az inségakciót, t- képviselőtársam. (Kabók Lajos: Azt egye meg a képviselő úr, akikor majd megtudja, miit jelent az inségakció!) Ha a t. képviselő úr példát ad nekem, én utána megyek. (Zaj.) Saját kerületemben láttam, íhogy az állam menynyire igyekszik segíteni mindenkin, természetesen ablban a keretben, amennyire mai helyzete megengedi. De most jut eszembe valami. Tegnapelőtt az utcán jártam s megállított egy kéregető. Adok netó 10 fillért s kérdezem: Hát maguk nem kapnak az állaimtól, vagy az elöljáróságtól seommit? Amire szó sízerint azt válaszolta az illető: Uram, az állam megteszi velünk szemben kötelességét, de csonka ország vagyunlk, tönkretették bennünket és ez annak a következménye, hogy nem akartak katonát látni. Ezt mondta csodálkozásomra az az egyszerű iparoslegény. (Esztergályos János: Tudta tmindjárt, hogy egy kormánypáTti ellenzékiive] áll szemben! — Derültség.) Kedves képviselőtársam, én, ismétlem, azért léptem ki most már harmadszor a pártomból, hogy önmagamat, Meslkó Zoltánt adjiatm, és ne másnak a programmját. Nekem megvan a magam meggyőződése, megvan bennem a fajtám iránti szeretet ési majd rövidesen hallani fognak a képviselő urak az én pnogrammomról és másról is. (Esztergályos János: De amíg ott volt, 'ellenzéki beszédeket mondott! — Zaj.) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, maradjon csendben. Meskó Zoltán: Mikor azon SLZ oldalon ültem, s elmondtam a magam igazságát, a magam meggyőződését, sokan a másik oldalon, akiknek ez nem tetézett, azt mondták, hogy Meskó Zoltán ellenzéki beszédet tart. Most is ugyanezt teszem, elmondom meggyőződésemet, s most meg azt mondják, hogy kormánypárti beszédet mondok. (Tetszés és taps a jobboldalon és a középen.) Ez Meskó Zoltán egyénisége. Én tanácsot senkitől nem kérek, nagykorú vagyok, azt teszem, amit józan meggyőződésem és magyar érzésem diktál. (Pakots József: Most jön a hitlerizmus!) Lehet, hogy jön, t. képviselőtársam, de erre majd máskor válaszolok, mert ez mégsem tartozik szorosan a tárgyhoz. (Propper Sándor: Először megbeszéli Adolffal a dolgot. Zoltán és Adolf egészen jól megférnek egymás mellett- — Derültség.) T. Ház! Ezzel elmondtam mindazt, amit elmondandó voltam, és hogy felszólaltam, azt mindenekelőtt azért tettem, hogy ezekről a padokról is a legteljesebb elismerésemet fejezzem ki mindazokkal szemben, akik a magyar királyi államrendőrséget annakidején megszervezték, s ilyen formában szervezték meg. A legteljesebb elismerésemet fejezem ki elsősorban a magyar királyi államrendőrség tisztikarának, kiváló legénységének, akik, mint mondottam, szűkös anyagi viszonyok mellett ott állanak és őrködnek testi épségünk, vagyonunk felett, és becsülettel teljesítik kötelességüket. A magyar, királyi rendőrség iránti tiszteletem jeléül a javaslatot elfogadom. (Taps a jobboldalon és a középen.)
