Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-74
Az országgyűlés képviselőházának 74- ülése 19BÊ április £7-en, szerdán. 277 fogni, súlyos bűncselekmény elkövetésével gyanúsított, vagy emiatt elítélt oly egyén kézrekerítése végett, akit el kell fogni, súlyos bűncselekmény elkövetésének meggátlása végett és végül oly néptömeg szétoszlatása végett, — ez a pont .az, ahol esetleg az ember kissé gondolkodóba esik — amelynek szétoszlatását a hatóság elrendelte, vagy amelynek szétoszlatása a közbiztonság érdekében szükséges, akkor belátja ezeknek a rendelkezéseknek szükséges voltát. A hatodik bekezdéshez hozzá van még téve, hogy az oszlásra való felhívásnak keli ezt megelőznie és ezt csak akkor szabad mellőzni, ha a tömeg magatartása annyira fenyegető, hogy a késedelem súlyos veszéllyel járhat. Mondom, az összes pontokat elfogadom, mert azokat szükségeseknek tartom, ezt az utolsó pontot azonban csak .bizonyos fenntartással fogadom el, de elfogadom azért, mert a mai körülmények szükségessé teszik. Elfogadom azért, mert aki már tömegmozgalomban résztvett (Biwchinger Manó közbeszól.) és azt hiszem, t. képviselőtársam, mind a ketten nem egyben vettünk részt, nagyon jól tudja, hogy az elmulasztott, a megkésett figyelmeztetés, vagy egy kis gyengeség milyen kiszámíthatatlan kárt hoz magára a községre, a polgárságra az élet- és a vagyonbiztonság szempontjából. Arra kérem azonban az igen t. belügyminiszter urat, 'hogy a legnagyobb körültekintéssel járjon itt el. A kiküldött haitósági embernek mindent el kell követnie, a népgyűlés elnöke útján intézkednie kell, hogy a tömeges endb en, békében és lehetőleg fegyverhasználat nélkül oazlattassék szét. Ha azonban az ilyen tömeges népgyűlés éknél nem idejekorán történnek az intézkedések, ez kiszámíthatatlan kárt és veszélyt jelenthet Foglalkoznom kell az igen t képviselő úrnak még egy kijelentésével, amikor hivatkozott arra a legfelsőbb kijelentésre, hogy ha itt lettek volna a nemzett fiai, nem lett volna forradalom 1 . Ezt aláírom. (Propper Sándor: Azok csinálták I A felbomlott katonakötelékek csinálták! Eddig még minden vesztett háború után forradalom volt, ezt on tudja!) Megmondom, ki csinálta. Ha azok a katonák haza tudtak volna jönni fegyveresen Budapestre, s ha a határszélen már nem lettek volna leszerelve, akkor nem lett volna forradalom. Még egyet mondok a t. képviselő úrnak és ön velem' egyeit fog érteni. Én sétáltam a Kossuth Lajos-utcán, amikor kiállott az Astoria erkélyére egy volt katona, — hogy úgy fejezzem ki magam — aki azt mondotta: «én mint hatszoros katonaszökevény mondom nektek...», a tömeg 1 pedig éljenzett ahelyett, hogy ezt a csirkefogót lehúzta volna az erkélyről, mert harminchatszorosan szököitt meg, tehát harminchat becsületes magyar embernek kellett helyette kimenni a frontra. Ez volt akkor a hang. A fronton nem levő katonaszökevények csinálták ezt a forradalmat. Önök sem helyeseltek ennek akkor, t. .szociáldemokratapárt. (Buehinger Manó: Ki csinálta 48-ban?) 1848-cal, amikor az osztrák zsarnoksággal szemben a nemzet szabadságát védelmezték, az 1918-as eseményeket nem leihet öszehasonlítani, mert a nemzet nagyjait gyalázzuk meg, ha összehasonlítjuk. (Propper Sándor: Ki csinálta 1789-ben?) Igenis, merem állítani, hogy ha 1919-ben mindenki a helyén lett vokia, ha 1918-ban kötelességét mindenki teljesítette volna, ha maga a rendőri intézmény és az egyéb karhatalmi intézmények nem lettek volna már megfertőzve és felizgatva, ha nem KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI. ' _,_ , lopózkodtak volna be a moszkvai kiküldöttek egyik-másik testületbe, — hiszen a szociáldemokratapártot is sprengolták, azt is megfertőzték, ott is aknamunkát végeztek, tehát az egész vonalon aknamunkát végeztek, — ha ez a földalatti alávaló patkány-munka nem lett volna, itt 1918-ban nem lett volna forradalom. T. Képviselőház! Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam hivatkozott Bethlen István volt miniszterelnök úrnak a bizottságban mondott beszédére. Ebbe annyiban kapcsolódott bele, mert ugyaniakkor egy véletlen folytán, én itt e Házban, ugyancsak az izgatásról beszéltem. Felhívtam a kormány figyelmét arra, hogy vidéken igenis a legalávalóbb földalatti izgatás folyik. Rámutattam arra, hogy kommunista biciklisták sejtszerűen minden formában és minden imódon hozzáférkőznek a munkássághoz, a szenvedő szegényebb néposztályhoz és igyekeznek őket a maguk tévtanainak megnyerni. Rámutatnak arra, hogy milyen lenne a világ folyása, ha ők kerülnének uralomra, hogy máról-holnapra megszűnnék a szenvedés, ha ismét bolsevizmus lenne az országban. Megfeledkeznek azonban arról, és szántszándékkal elhallgatják azt, hogy ugyanakkor, amikor itt maszlagolják ezt a becsületes, önhibáján kívül szenvedésnek kitett, bajbajutott magyar népet, ugyanakkor az orosz szovjet urai ezer- és százezerszámra lövetik főbe s fojtatják a Dny észterbe és éheztetik az ottani földműves, kisgazdatársadalmat. (Ügy van! — Taps a jobb- és a baloldalon-) Ez nem érdeke a szociáldemokratapártnak és elsősorban nem érdeke a polgári társadalomnak. Itt igenis intézkedni kell és én is felhívom a kormány figyelmét, hogy intézkedjék, mert minden más szempontnak el kell törpülnie és a mai időkben a nemzet egyetemes érdekének kell érvényesülni az egész vonalon. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és középen.) Mélyen t. Képviselőház! Én magam konzervatív embernek vallom magamat, ámbár sok tekintetben, különösen a közgazdasági kérdések megoldásánál, radikálisabb irányzatot képviselek. De ezt majd a költségvetési vita folyamán fogom elmondani. En a szabad szervezkedésnek híve vagyok a megfelelő keretek és formák mellett. Mindenkinek, aki nem vét az állameszme és a nemzet jólfelfogott érdeke ellen, meg kell engedni, hogy a néphez hozzáférkőzzék, de az izgatóktól, a vörös kommunistáktól még a levegőt is sajnálom ebben az országban. (Helyeslés a jobboldalon. — Esztergályos János: A fehér kommunistákat nuiért kíméli?) T. Képviselőház! Szomorúan állapítom meg, hogy feledékenyebb nemzet, mint ez a magyar nemzet, nincs a világon. Mi márólholnapra úgy elfelejtünk mindent, hogy egyszer azt találtam mondani: úgy látszik, a kommunizmusnak pár hónappal tovább kellett volna tartania, hogy az emberek ne feledkezzenek meg az 1919 márciusától augusztusig tartó hónapokról. Megfeledkeznek azok, akik ma olyan könnyedén veszik, akik rendszereket támadnak, kormányférfiakat ostoroznak; megfeledkeznek arról, hogy milyen viszonyok voltak ebben az országban egy időben. Nem az 1918 utáni és nem a kommunista időkről beszélek, mert én az én érvelésemben állásfoglalásomat nem támasztom ezzel alá és nem tartom szerencsésnek^ 'Szilágyi Lajos t. képviselőtársam felszólalásának azt a részét, amelyben Ő Kun Bélára és nem tudom kikre hivatkozik. Kun Bélának és társainak intézke38
