Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-74

276 Az országgyűlés képviselőházának nak! — Zaj-) Pofoznak, vernek és ütnek, ez rendszerré vált. Orvosi látleletek bizonyítják, hogy így bánnak az emberekkel. Hát mivel lehet most jobb? Mi lesz most a parasztsággal, ha a csendőrség ilyen jogot kap. (Meskó Zoltán: A csendőrségnek megvan már!) Ha a rendőrség is ilyen jogot kap? (Propper Sándor: Tüzérgyakorlatok az Andrássy-úton ! — Derültség.) Azt mondja ez az indokolás, hogy «végső szükség esete» kifejezés nem volt elég tág és hogy ezt lazának tartották. Szilágyi képviselő úr azt mondja, hogy a fegyverhasználat jogát most precízen körülhatárolták. Eddig az volt a szabály, hogy a rendőr végső szükség esetében használhatta fegyverét, most az van benne: veszélyeztető fenyegetés. Ez még rosszabb, mint a végső szükség esete. Mondjuk, jön három ember az utcán énekelve; részegen. Tegyük fel ezt az esetet, hiszen önök fel akarják emelni a borfogyasztást (Derültség a szélsőbaloldalon.) és azt mondják az embereknek, hogy igyanak sokat. Ennek a következménye — ha keresnek az emberek — az, hogy egy részük berúg. Mi következik ebből? Jön három részeg ember, jön egy rendőr is és ezek elkezdenek kiabálni: megálljatok, errearra, mint ahogy részeg emberek szoktak. Ez veszélyeztető fenyegetés lehet és a rendőr belelőhet ebbe a három emberbe, mert az életét veszélyeztető fenyegetés volt. Ekkora jogot adnak ennek a rendőrnek Budapesten? (Zaj.) Nem gondolják a t. képviselő urak, hogy ez hasonló eljárást fog kiváltani. Ez talán a legújabb modern alkotmányos eszköz Magyarországon, dicsőséges ezeréves alkotmányunk tetején, hogy kiterjesztjük a fegyverhasználati jogot és ennek a vége mi lesz? Tegyük fel, hogy nyilt szavazás volna Budapesten is és úgy volna, mint azelőtt volt a választások idején, hogy itt is berugatták a t. polgárokat a munkapárti kortes urak, akkor itt is előfordulhatna, hogy egységespárti részeg kortes urakat lelőhetne a rendőr azon a jogcímen, hogy az életét veszélyeztetik. Ez egy olyan felületes, annyira abszurd, annyira kirívó, annyira korellenes intézkedés, hogy én őszintén mondom, ha én egységespárti képviselő volnék, szégyelném magamat, hogy az én kormányom ilyen rendelkezést hoz. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) T. Ház! A magyar nép kíván újításokat, kíván választójogot, szociálpoltikát, haladást, kultúrát, műveltséget, felemelkedést és önök annak a magyar népnek korgó, égő gyomrába, hasába golyót lőnek és ezzel akarják elnémítani- Nem uraim, ez nem szünteti meg a tüntetéseket, mert^ a tüntetés alkotmányos jog és amíg lesz osztályellentét, amíg lesznek elnyomó és elnyomott osztályok, amíg lesz szegénység, nyomorúság, addig mindig lesznek különböző politikai irányzatok, különböző világszemléleti alakulások, amelyek küzdenek a maguk igazáért. Ha pedig önök ezt el akarják nyomni, meg akarják fékezni, akkor eltemetik Magyarországot, mint ahogy ez a kormányzati rendszer másra nem is alkalmas, csak arra, hogy lesüllyessze, tönkretegye ezt a kis megcsonkított, trianoni országot. Az önök rendszere már nem tud egy nagy országot tönkretenni, mert elődjei tönkretették, de ezt a kicsit is iparkodik mennél jobban lezülleszteni, lesüllyeszteni amilyen alacsony nívót csak el tudnak képzelni. (Propper Sándor: De azt aztán ambicionálják!) A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) 7 U. ülése 1982 április 27-en, szerdán. Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Ház! (Propper Sándor: Mellette, ellene?) Természetesen mellette. (Farkas István: Ellenzéki!) En pártonkívüli vagyok és a saját meggyőződésemet követem. Azért léptem ki a pártból, mert saját meggyőződésemet akarom követni. Mielőtt beszédem tulajdonképpeni tárgyára rátérnék, foglalkoznom kell Farkas István képviselőtársamnak szerintem egy elszólásával. Nem is minősíthetem másnak. Fel sem tételezem magyar emberről, akármelyik párthoz tartozzék is az illető, hogy a magyar katonák vitézségét, fegyverhűségét, kitartását az egész vonalon a négy és féléves keserves világháborúban kétségbe vonná. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Valamennyien tudjuk, hogy ez a nemzet erején túl, nem mindig saját nemzeti céldkért és érdekekért, de becsülettel kitartott a világháborúban, példát adott a hűségről, a bátorságról, a vitézségről. Sajnos, ezt nem méltányolták akkor, amikor a trianoni vésztörvényszék elé állították ezt a nemzetet, megcsou kították, megrabolták, tönkretették. A t. képviselő úr kétségbevonta azt, hogy az aktív katonatisztek a világháborúban kötelességüket teljesítették, mert — • amint mondotta — a boltoslegényeket küldték előre. Nem vonom kétségbe azt, hogy a tiszteletreméltó kereskedői osztályhoz tartozó tartalékos tisztek teljesítették kötelességüket, de amidőn leszegezem, egyben visszautasítom Farkas t. képviselőtársamnak előbb említett megállapítását, mert ha felvonulnának azok a gyászfátyolos tiszti özvegyek, a rokkant aktív katonatisztek és ha letenném ide a Ház asztalára azoknak névsorát, akik fiatal évükben, alig kerülve ki az Akadémiából, elpusztultak a harctéren, ha kimutatnám, hogy hány aktív tiszt áldozta fel életét a hazáért, akkor a képviselő úr mindenesetre visszavonná előbb említett megjegyzését. Hogy bizonyos keretet meg kellett tartani, hogy minden aktív katonatisztet nem lehetett a mészárszékre kiküldeni, ezt csak természetesnek találja mindenki. Amikor tehát itt az országgyűlésen -a képviselő úrral szemben, azt hiszem, minden becsületes, józan magyar embernek, ha nem. is megbízásából de nevében a legteljesebb elismerésemnek adok kifejezést a magyar katona vitézségével, a magyar tisztikar példaadó hősiességével és kötelességteljesítésével szemben, egyben visszautasítom a képviselő úr megjegyzését. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Feliratkoztam a javaslat mellett pártonkívüli állásom ellenére, mert úgy látom, hogy erre a javaslatra, különösen a mai körülmények között, feltétlenül szükség van. (Kabók Lajos: Golyót a munkanélkülinek!) En élvezettel hallgattam Dési Géza t. barátomnak, a javaslat előadójának meggyőző, értékes fejtegetéseit, azokat a magam részéről is elfogadom és aláírom. Aki ismeri kissé a hazai viszonyokat, aki ismeri a mai feldúlt kedélyeket, aki részese a mai gazdasági válságnak és az ezáltal okozott szenvedéseknek, aki mindezt figyelembe véve, elolvassa ezt a javaslatot, és látja, hogy a rendőrség fegyverviselésre jogosult tagjainak milyen körülmények között szabad fegyvert használniuk, hogy fegyvert használhatnak támadásnak, vagy támadás közvetlen veszélyének elhárítása végett, az életet, testi épséget, vagy a .személyes szabadságot veszélyeztető fenyegetésben, vagy tettlegességben nyilvánuló ellenszegülés legyőzése végett, oly felfegyverzett egyén lefegyverzése végett, akit el kell