Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-74

274 Az országgyűlés képviselőházának (Gr. Somssich Antal: Kosszban, jóiban osztozkodtak a közlegénységgel!) Farkas István: En nem általánosítok! Csak azt mondom, hogy a magyar hadseregben voltak hősök, de a szellem az volt, amely ebben a törvényjavaslatban is megnyilatkozik. Erről a szellemről beszélek. Arról beszélek, hogy éppen úgy nem lehet semminemű kormányzásnál, semminemű állami institúciónál arra berendezkedni, hogy tisztán és kizárólag az erőszak az, amelyre fel lehet építeni ,a kormányzás rendszerét. Erről a szellemről beszélek. Elismerem, kétségtelenül, hogy voltak hősök, vannak hősök és nem mindenki volt olyan, de nem én említettem fel, hanem a képviselő úr hozta ezt a kérdést ide; éppen egy volt katonatiszt, vezérkari tiszt hozta ide ezt a kérdést és vetette bele a vitába, T. Képviselőház! Ez a javaslat — (mondom — sem szolgált semmi célt. Nem azt a célt érik el vele, amelyet el akarnak vele érni, ellenben olyan berendezkedést csinálnak, amely kétségtelenül lehetetlen és kétségbeesett állapotokat fog teremteni ebben az országban. Az előttem szólott képviselő úr nyíltan, világosan beszélt. Azok az egyes esetek, amelyeket felsorolt és idézett a Népszavából, mi mellettünk bizonyítanak. Most is anegvan a rendőrség fegyverhasználati joga és egészen bizonyos, hogyha Soltra rendőrt annak idején nem katonatisztek támadják meg, hanem megtámadják civilek, az a rendőr lelőtte volna támadóit, ha azok munkások lettek volna. Egész bizonyos, hogy az a rendőr, aki annak a bárónak autója hágcsójára felállott, f használta volna fegyverét, ha egy munkásról lett volna iszó. (Gr. Somssich Antal: Nem használta volna!) Erre most is megvan a rendőrnek a fegyverhasználati joga, azt most is tudja használni, hiszen látjuk a külvárosokban. Nem kell egyéb, csak hogy valaki, például egy munkás azt mondja, hogy kikérem magamnak, használjon egy ilyen kifejezést a r>endőrrel szemben, akkor azonnal előállítják hatóság elleni erőszak miatt is megbüntetik. Bocsánatot kérek, nem olyan sérthetetlen valami ez a rendőrség, nem arra van kiképezve. Nézze kérem, képviselő úr, hallottam, hogy nemrég felvettek száz rendőrt Budapesten. Jelentkeztek oda városi intelligens emberek, de egyet sem vettek fel közülök, mert azt mondották: nekünk paraszt kell, tudatlan ember kell, akit mi képezünk ki művelt emberré. (Br. Prónay György: Ugyan, ugyan!) Ne ugyanozzon a képviselői úr, mert tényleg így van a helyzet, ez a valóság. Egyenesen keresik az emberek között azt a műveletlen réteget, amelynek jobban lehet parancsolni és amelyet jobban lehyt idomítani. (Br. Prónay György: Az a falusi üaraszt éppen olyan művelt, mint a városi munkás. — Propper Sándor: Tessék neki választójogot adni! — Br. Prónay György: Van neki! — Propper Sándor: Nyomorúsága van neki!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, őrizzék meg a tárgyalás nyugodtságát. Farkas István: A képviselő úr hivatkozott Kun Bélára és felolvasta Kun Bélának egy beszédét. (Propper Sándor közbeszól. — Zaj.) Elnök: Kérem képviselő ár, én általános figyelmeztetést adtam, de ha képviselő úr mindjárt magára veszi, akkor úgy látszik, találva érzi magát- (Propper Sándor: Régi gyakorlatom van benne! — Zaj a jobboldalon. — Kábók Lajos közbeszól. — Zaj.) Én egyaránt intéztem a figyelmeztetést jobbra és balra. Farkas István: A képviselő úr beszédéből 7 h- ülése 1932 április 27-én, szerdán. ez kitűnt, mert azt mondotta, hogy izgatásról és nyomorúságról beszéltek. Az urak úgy beszélnek róla, hogyha például gyűlést tartanak, az már izgatás, ha valaki cikket ír, az, is izgatás. Ha valaki megmondja azt, hogy ez és ez lopott és csalt, hogy egyes közigazgatási hatóságok helytelenül jártak el. ez mind izgatás, ezt az urak mind izgatásnak veszik. Ebbe a szellembe és gondolatkörbe tényleg beleillik ez a javaslat. Mert ha azt mondják, hogy nem szabad megírni megtörtént tényeket, nem szabad illetékes helyen felpanaszolni a bajokat, amelyek tényleg megvannak, vagy nem szabad a megvert embernek sírni és panaszkodni, akkor önöknek ebből a szempontból igazuk van. De kérdem, megoldása ez a problémának? Meg van ezzel oldva, el van simítva valami, el van intézve a baj oka, a szociális és gazdasági nyomorúság el van intézve? De maradjunk csak a lazításnál és izgatásnál. Mi az az izgatás? Hát mindenkinek helyeselni kell az egységespárt álláspontját, hát dicsérnem kell nekem a csendőrt, mert megverte testvéremet, paraszttársamat? Hát dicshimnuszokat kell zengeni a belügyminiszter úrnak ,^ mert megvernek valakit és nem szabad szóvátenni? Es ha az a szegény munkás kimegy az utcára, tüntet és gyűlést tart, szintén izgat? Hát hol élnek az urak? Önök hivatkoznak arra, hogy az önök alkotmányos országa hasonlít Angliához, hogy itt alkotmányos állam van. De hiszen ezzel kapcsolatosak a pártharcok, az utcai tüntetések, a demonstrációk; sehol nincs annyi tüntetés, mint éppen Angliában, a demokratikus államban. (Br. Prónay György: Ott nem verik be a kirakatokat!) Itt se verték be, amikor szabad volt a tüntetés. (Br. Prónay György: Dehogy nem! Mindig beverték!) Nem verték be. Es ua beverték a kirakatokat? A t. képviselő úr szeret hivatkozni t arra, 'hogy ezeréves alkotmányos államban él, de nincs meg az alkotmányosságnak a nép részére még az a minimuma sem, hogy bárki jajgasson és panaszait elmonhassa. Éppen úgy történik, mint amikor a földesurak tanácskoztak, hogy miképpen alkalmazzák a derest és hogyan verjék meg az embereket. Ez a szellem ebben a Képviselőházban akkor, amikor forrongó, változó korszakban vagyunk és senki sem tudja, hogy mi lesz holnap. Azt mondják az urak, hogy 1918-ban azért omlott össze az állam, azért lett forradalom, — és ezt mondották legfelsőbb helyen is — mert nem voltak itthon az erőskezű emberek. Hát nagyon is itthon voltak. Tisza István volt az első, aki ebben a Házban azt mondotta, hogy elvesztettük a háborút. Itt volt a munkapárt, ez az egységes nagy párt, de amikor a hatalom összeomlott, szaladtak szét, mint a hullott kéve, (Propper Sándor: Mint a nyulak!) mindenki menekült. (Pakots József: Ez igaz!) Szilágyi Lajos képviselő úr is igen nagy harcosa volt a munkapártnak addig, amíg az összeomlás nem jött, de akkor, amikor az összeomlás jött, ő is^ elszaladt. (Pakots József: Még Tisza temetésére sem mentek el! —• Propper Sándor: Szétszaladtak és találkoztak a nemzeti tanács nál, ahol letették az esküt. Tolakodtak!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Farkas István: Még Kun Béla is szaladt. (Zaj a jobboldalon. — Propper Sándor: József főhercegtől kezdve egész végig!) Elnök: Propper Sándor képviselő urat rendreutasítom. Farkas István: De semmi köze sincs ennek mindehhez. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.)