Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-74

Az országgyűlés képviselőházának 74-, ülése 1932 április 27-én, szerdán. 273 élést, viszont azonban egyszer végre és valahára véget kell vetnie a belügyminiszter úrnak a falun folyó izgatásoknak. (Elénk helyeslés a jobboldalon. — Esztergályos János: Adjanak munkát a faluk népének, kenyeret adjanak nekik, megélhetést! — Simon András: Hát az izgatók munkát adnak nekik! — Esztergályos János: A nyomorúság izgatja őket! Ne szuronyt és golyókat adjanak nekik! — Folytonos zaj. — Az elnöki villanycsengő m\egszólal, — Egy hang jobb felől: Az izgatás ad kény eret f — Propper Sándor: Ócska, kopott frázis ez! —Esztergályos János: Ezer év óta nyúzzák a falu népét és még: izgatásról beszélnek!) Elnök: Esztergályos János képviselő airat rendreutasítom. A képviselő urait figyelmeztetem, hogyha ilyen modorban és irányban szól közbe, akkor a mentelmi hizotsághoz való utasítására teszek javaslatot a t. Háznak. Szilágyi Lajos: Egy pillanatig sem gondolok itermészetesen a fegyverhasználati jogra ebben a tekintetben. (Propper Sándor: Ezer év óta nyomják el a magyar népet! — Huszár Dezső: És mégis ezer évig fennállott az ország. Most kezd lecsúszni, mióta maguk dirigálnak! — Vázsonyi János: Pedig akkor nem is volt egységespárt! — Elnök csenget.) Tény, hogy a fegyverét használni jogosult csendőrrel, vagy rendőrrel a legtöbb esetben nem a szegény, nyomorgó tömegekkel áll szemben, hanem a felizgatott félrevezetett tömeg, (Ügy van! jobbfelőL) amely az izgatás bűne következtében kerül csak szembe a hatósági közhatalmat képviselő és a parancsot teljesítő és a parancs után, igazodó csendőrrel és rendőrrel. (Ügy van! jobbfelől.) Ebből kifolyólag mindenki, aki a parancsok szerint eljáró csendőr, vagy rendőr ellen való szembeszállásra, ellenállásra izgatja az embert, vétkezik az ellen a szerencsétlen nyomorgó ember ellen, akit bűnös könnyelműséggel csendőrszuronnyal, vagy rendőrkarddal állít szembe. (Ügy van! jobbfelőL) Odatérek vissza, ahonnan kiindultam. A törvényjavaslat szükséges, mert hiányt pótol abban a tekintetben, hogy az eddigi törvényhozások ezt a kérdést törvényileg szabályozni elmulasztották, ebből kifolyólag a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk éljenzés és taps jpbbfelől és a középen. — Propper Sándor: A választójogot is elmulasztották szabályozni! Azt miért nem követeli Szilágyi? — Zaj.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Az előttem szólott képviselő úr beszéde alatt úgy éreztem magamat, munitha négyszáz esztendővel ezelőttre visszamentünk volna és hallottuk volna a földesurak tanácskozásait, (Propper Sándor közbeszól) hogy terjesszük ki a pallósjogot. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tisztára ez az érzésem, ez a benyomásom. Itt arra a történelmi időszakra gondolok, amikor a földesuraknak joguk voit a jobbágyokat büntetni, deresre húzni, ők maguk ítélkeztek felettük és készítették elő a mohácsi vészt, a Dózsa-forradalmat. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az urak persze erre nem gondolnak, benne van a hatalom a kezükben, Szilágyi ellenzéki képviselő úr feláll és dicséri, (Propper Sándor: Dehogy ellenzéki» ő maga se mondja!) hogy mennyire szükséges a javaslat, hogy Magyarországnak a világon semmi más baja nincs, minthogy a sarki rendőrnek nincs olyan fegyverhasználati joga, mint a tiszt úrnak. (Propper Sándor: A kávéházban! — Szilágyi Lajos: Ez is abszurdum!) Maradjunk csak meg, vezérkari százados úr, annál a hősiességnél, annál a hősies fegyverhasználati jognál, amely a monarchiában a t. hadsereg tisztjeinek volt. Maradjunk meg csak ennél a hősiességnél. Mi származott ebből? A tiiszt urak közül a polgársággal szemben nagyszerű hős katonák voltak. Amikor jött a világháború, akkor a tiszt urak egyszerre már nem voltak ilyen nagyszerűek. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy ilyen sértő gyanúsításoktól tartózkodjék. (Egy hang jobbfelől; Hány tiszt esett el a világháborúban?) Ilyet általánosságban nem lehet mondani. (Propper Sándor: Borbélysegédeket küldtek a háborúba! — Felkiáltások jobbfelől: Hogy lehet ilyet mondani!) Farkas István: Bocsánatot kérek, talán méltóztatik emlékezni, hogy ebben a Háziban, a magyar parlamentben elmondott közös hadseregbeli tiszti viselkedések miatt mennyi bajuk volt a magyar képviselőknek azokkal a pökhendi urakkal, akik most fegyver használati jogot kívánnak a sarki rendőrnek, olyant, mint a tiszt úrnak. Aki erre az álláspontra helyezkedik, az ha önmagát vagy azt a sarki rendőrt, vagy azt a vidéki csendőrt fel akarja ruházni messzebbmenő joggal, mint amilyen joga eddig volt a fegyverhasználat területén, mérsékelje magát annyira, hogy legyen legalább oibjektív. Mert nézeteim szerint* aki felszólal a fegyverhasználati jog kiterjesztése mellett, annak, legalább nézetem szeriínt, nem abból kellene kiindulnia, amiből Szilágyi képviselő úr kiindult, hogy a szociáldemokratapártnak nem lehet más álláspontja, mint neki. Bocsánatot kérek, nem úgy kell a kormányzati rendszert elképzelni, hogy a kormányzati rendszer kizárólag és egyedül a szuronyok erejére, ,a hatalomra legyen felépítve. Szilágyi képviselő úr ebből indult ki, a mai kormányzat is ebből indul ki: rosszak a viszonyok, én majd kiterjesztem a fegyverhasználatot és ezzel megoldom a problémát. Tévednek az urak, evvel az ellenkezőt érik el. Dózsa György-korszakban, a mohácsi vész előtt és a háború előtt is arról beszéltek, hogy erőszak, erőszak, nem kell választójog, elnyomni, szűkíteni az egyesülési és gyülekezési jogot, nem engedni a mozgást, nem adtak a nemzetiségeknek jogokat, nem adtak választójogot a népnek. Sötétbeugrásnak neveztek minden haladást. Mi lett ennek a vége? A nagy, hatalmas monarchiának nagy, hatalmas, kitűnő hadereje hova lett, mi lett a vége? összeomlott, semmivévált, összeroppant, értéktelenné vált és éppen ezért vált értéktelenné, szemben azoknak iaz államoknak hadseregével, amelyek demokratikusak voltak. Az a s'zerb hadsereg, ahol a generális együtt ül ,a közlegénnyel, a háborúban katona volt. Minálunk az a hadsereg, amely a büszkeségen, .a kettősrenden, a pofozáson, a kikötésen, meg a kurtavason épült, semmivélett, értéktelen lett a háborúban. (Meskó Zoltán: A hadsereg nagyon szépen viselkedett a háborúban! Ilyent ne monjon! Tessék rendreutasítani! A magyar vitézséget mégsem lehet itt lábbal taposni! A magyar bakák s a magyar tisztek bátran viselkedtek! — Zaj.) Elnök: A képviselő urat a nemzeti kegyeletet sértő kijelentése miatt rendreutasítom! (Scitovszky Béla: Helyes!) Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy^ szóljon a tárgyhoz, és ilyen értelemben a képviselő úrnak nincs joga a magyar parlamentben a hadseregről beszélni.