Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-74
272 Az országgyűlés képviselőházának tézze el a dolgát! — Simon András: Lehetőleg egyénenként! «4 Zaj. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Hasonlókép az is érdekes helyzet, hogy amikor Bethlen István hosszú távollét után résztvesz végre a parlamenti életben, a pénzügyi bizottságban felszólal és >az izgatások megtorlására hívja fel a 'belügyminisztert, nyomíban kidomborítják ezt a kérdést és olybá veszik, mintha uszítani akarná a belügyminisztert (Derültség a szélsőbalolaalon.) abban a tekintetben, hogy az izgatók ellen eljárjon. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek. Szilágyi Lajos: Ebben nem Bethlen István az egyedüli, aki ezt az álláspontot vallja, (Farkas István: Nem bizony, ezt maga állandóan csínálja!) mert minden törvénytisztelő, minden becsületes, jóravaló magyar állampolgárnak erre^ az álláspontra kell helyezkednie, (Farkas István: Maga mást is mondott már ebben a Házban!) hogy minden hivatalos hatalommal való visszaélést meg kell torolni, (Farkas István: Miket mondott Bethlenről?) viszont pedlig minden izgatást, amely ezekben a nehéz időkben a falu népének nyugalmát veszélyezteti, amely az elkeseredést fokozza, (Esztergályos János: A falu népének összeverése izgat!) meg kell torolni. (Zaj. — Elnök csenget. — Esztergályos János: Jó lesz, ha Ö,n ia falu népéről nem beszél!) Elnök: Esztergályos képviselő urat már figyelmeztettem, hogy maradjon csendben. (Esztergályos János: Blokk-elnök úr!) A képviselő úr is panaszkodott, hogy szólás szabadságában gátolják. Tessék tehát csendben maradni. Szilágyi Lajos: ' Azt mondja a kisebbségi vélemény, hogy (olvassa): «Jöjjön a kormányzat a gazdasági és hitelélet fellendítését célzó javaslattal) jöjjön szociális törvényjavaslatokkal — rie pedig fegyver használati kérdés szabályozásával.» (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A kisebbségi vélemény február 22-én kelt. Meg lehet állapítani, hogy egész sereg törvényjavaslatot tárgyaltunk le azóta, és én minduntalan azt tapasztalom, hogy azokkal aí törvényjavaslatokkal szemben, amelyek pedig kihívják maguk ellen a kritikát, amelyek itt megszavaztattak az elmúlt időkben, nem vonult fel a szélsőbaloldal azzal a vehemenciával, amelyet — 'bogy úgy mondjam — elvártunk volna tőle az előzmények után. A legfontosabb ilyen természetű javaslatok vagy vita nélkül mentek át, (Farkas István: Először nem voltak itt egyáltalában fontos javaslatok! Mi volt itt?) vagy pedig csendben, elhalódó vita után (Farkas István: Mi volt itt? A felhatalmazás? Eleget beszéltünk!) szavaztattak meg. A legfontosabb javaslatoknál pedig, amelyeknél a képviselőnek elsősorban kell verekednie, a költségvetési javaslatok tárgyalásánál sajnálattal olvassuk és halljuk, hogy igen sok ellenzéki párt nem vesz részt. Már többször rámutattam arra, hogy a passzivitást már kipróbáltuk ebben a teremben, a passzivitás mind harci fegyver kipróbáltatott és rossznak találtatott, ebből folyólag még a multak tapasztalatai is arra intenek mindenkit, hogy a passzivitással hagyjon fel, hanem tegye meg kötelességét, amint az adott viszonyok között lehetséges, vagy ha olyan kétségbeejtőnek látja a helyzetet, mentse azt, ami menthető. Teljesen távol maradni a legfontosabb javaslatok r tárgyalásától, ugyanakkor pedig a rendőrség fegyverhasználatának szükségességére vonatkozólag teljes fegyverzettel felvonulni és ezt fel7U- ülése 1932 április 27-én, szerdán. használni arra, hogy támadást indítsanak a kormány ellen, ezt nem értem. (Esztergályos János: Ez veszélyezteti a békés lakosság szabadságát!) T. Képviselőház! Beszédemet befejezem! (Halljuk! Halljuk! a közében.) Az urak hivatkoznak arra, hogy minő állapotok vannak az országban. Tény az, hogy hallatlan szegénység van, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), küiöniösen vidéken (Farkas István: És még jobban fokozni fogja az elkeseredést, ha belelőnek az emberekbe!) és azon a részen, ahol én többet járok, Tiszántúl, ott ez még szemmelláthatóbb, (Farkas István: Nyirturán nem kellett volna belelőni az emberekbe!) mert még elemi csapások is hozzájárultak a gazdasági válság káros kihatásaihoz. (Esztergályos János: Azoknak életével, sorsával kellene foglalkozni, nem ezzel! — Zaj-) Elnök: Csendet kérek! Szilágyi Lajos: Ellenben le kell szögeznem azt a kétségbevonhatatlan igazságot, hogy a szegénység és az elkeseredés nem minden faluban van együtt. Nekem például van olyan községem, amely hallatlan nagy nyomorban van, de az elkeseredés nem nagy. Viszont van olyan községem, ahol az embereknek nemcsak a mindennapi betevő falatjuk van meg, hanem igen jó anyagi iszonyok közt élnek most is, és itt szemmel látható elkeseredés van. Azt állítom tehát, hogy nem ott legnagyobb^ az elkeseredés, ahol legnagyobb a szegénység, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) hanem az a tényleges helyzet, — és ezt nem fogja megcáfolni senki — hogy ahol a lakosságot felingerelték, vagy felizgatták (Ügy Van! Ügy van! a jobboldalon.) ott legnagyobb az elkeseredés. (Esztergályos János: Hát az éhség nem ingerel, nem lázít?) TTgy látszik, a képviselő^ úr nem figyelt szavaimra, nem tehetek tehát róla, ha a képviselő úr nem ért engem. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Esztergályos János: Hogy állíthat ilyet a képviselő úr?) Esztergályos képviselő urat ismételten figyelmeztetem, szíveskedjék csendben maradni. (Simon András: Odafigyelt, de nem érti! — Derültség jobb felől. — Zaj.) Szilágyi Lajos: Tagadom tehát azt, hogy ott volna legnagyobb az elkeseredés, ahol legnagyobb a szegénység, hanem állítom, hogy ez a kettő egymástól teljesen eltérő valami a szerint, hogy a lakosságot hol ingerelték, hol izgatták fel jobban és hol nem. (Ügy van! jobbfelől.) Ebből mi a konzekvencia? A konzekvencia ebből csak egy lehet, az, hogy hamis beállítás minden ilyen törvényjavaslat tárgyalásánál az, hogy a hatalmon levőknek kell valami, mert a hatalmon levők nem tudják magukat tartani ilyen vagy hasonló törvényjavaslatok megszavazás nélkül. Ez hamis beállítás, mert ez nem így van. Ha a kormány az elkeseredéssel meg akar birkózni, szembe akar szállni, akkor erről a törvényjavaslatról, mint olyanról, szó sem lehet, mert ez nem tartozik oda. (Propper Sándor: Pedig ez a cél!) Ez egészen más valami! Itt törvénykönyvünknek egy hiányáról van szó, amelyet pótolni kellett, ezt tehát meg kell szavazni. (Propper Sándor: Pe dig azért született ez a kis torz javaslat! — Buchinger Manó: Ils van még egy hiány: a titkos szavazás hiánya!) Ki kell jelentenem, hogy az elkeserdést illetőleg én ugyanazon g az állásponto-n vagyok, mint Bethlen István; igenis nem szabad tűrni ' semmiféle hivatalos hatalommal való vissza