Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-73

250 Az országgyűlés képviselőházának ségi elemet a gondatlanság* esetén most is megkívánjuk, ellenben — mint már előbbi okfejtéseim során Gál Jenő képviselőitársamnak adott észrevételeimben kifejtettem, — a 4. §, amely a gondatlanság- elemét tartalmazza, sokkal szabatosabb, mint a haitályos jog- szabálya. Ennek következtében az a felelősségkör ebben a vonatkozásban szabatos és nem tágult. Úgyhogy nem tudom egészen megérteni, hogy az ő aggodalma ezeken az alapokon és e felvilágosítások után miként állhatna fenn, különösen abban a vonatkozásban, amikor megkülönböztetést tesz a fizetésképtelenségbe jutott kereskedő vagy az egyéb foglalkozású egyén, minit hitelsértő között. T. képviselőtársam, a közihitel szempontjából először is mindegy az, hogy ki a hitelsértő. A nagyobb felkészültség szempontjából és — mondjuk — magánjogi törvények szeriint a nagyobb felelősség szempontjából kétségtelenül van különbség a két elemi között, de ezt a különbséget a törvényjavaslat 4. §-ának második bekezdésében meg is teszi, amikor annak a fizetésképtelenségbe jutott kereskedőnek gondatlansági eseteit exemplifikatíve bizonyos esetekre már megállapíthatóknak tartja. Itt történik meg az a megkülönböztetés, amelyre szükség van, amelynek részleteit itt felolvasnom nem szükséges, mert hiszen azokról a kevesekről, akik végighallgatták ezt a vitát, feltételezem, hogy ezt a rövid törvényjavaslatot szívesek voltak elolvasni. . Ennek következtében a magam részéről nem is tartanám helyesnek, ha ezen a szakaszon változás történnék. T. barátom nem is terjesztett elő javaslatot, csak olyan célzást tett, amely szerint t kívánatosnak tartaná, ha megfelelő megoldásban megegyezhetnénk. Abban a re- i menyben vagyok, hogy felvilágosító szavaim ! után t. képviselőtársam ettől a kívánságból el j fog állni. Kertész Miklós t. képviselőtársam szerint, ! ha . titkos szavazással megkérdeznők a Házat a javaslat felől, a javaslat megbuknék. En már olvastam olyan tréfás megjegyzést, hogyha egyik-másik javaslatnál titkos szavazás útján kérdeznék meg a Házat, akkor a | javaslatot elvetnék. Azonban ennél a tréfánál ! mindig olyan hátsó gondolat volt, amelyet j ha a jelen esetre alkalmaznánk, azt a látszatot j keltené, mintha itt csupa hitelsértők lennénk ! jelen, és azért vetnők el a javaslatot. (Derült- ! séff.) Nagyon szeretném, ha senki ebben az or- I szagban nem gondolná, hogy e törvényhozásnak j tagja akár r

magának, akár családjának, akár j hozzá közelállóknak, akár egy osztálynak érdé- \ keit elébe helyezné azoknak a nagy szempon- | toknak, amelyek egyedül irányíthatják a tör- ! vényhozás cselekedeteit. Ezek a szempontok: a közérdeknek képviselete, a jognak, az igazságnak és erkölcsnek képviselete. (Éljenzés jobb- ' felől) Az én meggyőződésem szerint ezt a törvényjavaslatot valóban — most már tréfán kívül — ezekből a szempontokból tárgyaljuk, és én meg vagyok győződve, akár hogyan, akár milyen formában nyilatkozik is meg ennek a törvényhozásnak a nézete, ezt a törvényjavaslatot el fogja fogadni, mint szükségest, mint olyat, amelyre régen vágyott a gazdasági élet, mint olyant, amely nélkül a jövendő közhitel megalapozása el sem képzelhető. Igaz ugyan, hogy a közhitel megalapozása sok minden egyéb intézkedés és rendelkezés és sok minden eseménybe!.^ változás nélkül sem képzelhető el, de meggyőződésem szerint ahhoz ennek a törvény73. ülése 1932 április 26-án, kedden. javaslatnak megalkotása kis részben ugyan, de mégis hozzájárul. Az alkalmazottak védelme kérdésében t. képviselőtársam kifogásolta iá 8. §-t. A 8. § rendelkezései majdnem azonosok a Büntetőtörvénykönyv 417. ^-ával, úgyhogy, e tekintetben nóvumot alig hozunk. Az előbb már megmondottam, mi ez a novum, amikor Gál Jenő t. képviselőtársam beszédére válaszoltam. T. képviselőtársam azt kérdezi, hogy hogyan lehet intézménynél, kereskedelmi társaságnál, yagy egyesületnél működő alkalmazottat felelőssé tenni^ amikor az az alkalmazott csak eszköz volt és tutulajdonképpen más, nagyobb hatalmasság volt az ő utasítója. Igen, de ilyen esetben, amikor jogi személyiség cselekedetéből bontakozik ki büntetendő cselekmény, a büntetőjognak régi elve az, — hogy nem a jogi személyiség lesz büntetőjogilag: felelős, hanem igenis azok a fizikai személyek, akik annak a cselekménynek elkövetésében közreműködtek. Ezt kellett itt is kifejezésre juttatni, s amennyiben utasítás esete >

forog fenn, akkor az \ utasítót, mint felbujtót fogja a Büntető törvénykönyv alapján a bíróság felelősségre vonni. Hallom t. képviselőtársamnak el nem mondott, de mozdulatában benne levő ellenvetését, hogy ilyenkor az utasítást nehéz bizonyítani. Azért nehéz bizonyítani, mert akkor két vádlott fog- egymással Kzembenbenállni. Már most melyiknek higyjenek inkább? Ebben az esetben azonban ott van a pártatlan bíró, aki ismeri a jogelveket, s azt fogja kérdezni: oui prodest — kinek állott elsősorban érdekében, hogy a bűncselekmény elkövettessék? És ha e tekintetben a «cui prodest» elvének megfelelően csak igen r csekély kis gyanúokot is talál, akkor a vádlottárs vallomásának mérlegelése^és a «cui prodest» elvének alkalmazása alapján abban a helyzetben lesz, hogy a valódi bűnöst mint felbujtót törvényünk értelmében súlyosabban büntesse, mint azt az alkalmazottat, akire egyébként mint tettesre a hitelsértés törvényes következményei minden k örülmények közöt kiterjednek. Ezekben voltam bátor a felvetett észrevételekre válaszolni és kérem a t- Házat, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alánjául elfogadni. (Élénk helyeslés és tans a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az^ előadó lír nem kíván szólni. A zárszó jogún Farkas Tibor, képviselő urat, mint a különvélemény benyújtóját illetné meg a szó, a képviselő úr azonban nincs jelen. Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Képviselőház! A különvéleményre vonatkozólag legyen szabad a t- Háznak tudomásar-a hoznom, hogy Tibor t. képviselőtársunk különvéleményként azt a javaslatot terjesztette elŐ, hogy ezt a törvényjavaslatot a Ház adja vissza átdolgozás végett az igazságügyminisztériumnak. Farkas Tibor t. képviselőtársunk ebben az esetben adós maradt az. indokolással, s azért nem szólaltam fel eddig. Le akarom szögezni azonban alkotmányjogi okoból, hogy a Ház az igazságügyminisztériumnak nem adhat vissza semmit, mert van felelős alkotmányos miniszter. A minisztert utasíthatja a Ház. Ilyen körülmények között ezt az indítványt, mint alkotmányellenes és mint alkotmányos tárgyalásba alkalmatlan indítványt nagyok bátor visszautasítani. (Helyeslés-)