Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-73

Az országgyűlés képviselőházának 73. ülése 1932 április 26-án, kedden. 241 törvényjavaslat rendelkezései a mostaniakra nem vonatkoznak, csak az ezután következőkre. Ezután már nem lesznek következők. Mindenkinek a hitele ki van merítve, tíz pengőt nem lehet kölcsönkapni. Hát kinek csinálja ezt a törvényt a mélyen t, miniszter úr? Ezt komolyan nem lehet mondani. A magyar társadalom eladósodott és gazdasági beteg állapotában tiltakoznom kell az ellen, hogy a hitelezők kezébe ilyen fegyverek adassanak; és különösen tiltakoznom kell az ellen, hogy itt indítványi deliktumokat kreál a minszter úr. Nem tudom elképzelni, hogyha egy kereskedő fizetésképtelenségbe jut, vagy — ami mostanában már nem ritkaság — a gazdák fizetésképtelen állapotba jutnak, ez ep^érteknű lenne a bankrottal; ezt hiába mondják. Ma a fizetésképtelenségi állapot a fizetések megszüntetésének állapotát jelzi. Azért nagyon helyeslem azokat az alkotásokat, amelyeket a múltban méltóztatott az egyességek létesítésének lehetőségére megteremteni. Aki azonban fizetéseit megszüntette, azzal szemben most már el lehet járni anélkül, hogy a bukás büntetőjogi tényálladéki elemei fennforognának. A régi törvény kimondta, hogy csak azt vonhatom felelősségre, aki iá. törvény értelmében vagyonbukott. Most ezt megfordítani és azt mondani, hogy rnár ebben az állapotban külön fegyvert adok a hitelezőnek kezébe, még hozzá úgy fogalmazva, hogy már egy hitelezőnek is, ez semmiesetre sem helyes. Mert nem is úgy disztingvál a törvényjavaslat,, hogy egy vagy több hitelezőjét károsíthatja meg az adós gondatlanságból. Amikor ilyen bűncselekményt kreál a miniszter úr, akkor tulaj donkép azt mondja, hogy megtáncoltatja az adóst az a hitelező, mert kezében van a pallosjog, ő teheti meg az indítványt, tőle függ, hogy feljelentse-e vagy nem és ő állapítja meg az adóssal szemben, hogy: fizess ennyit vagy annyit,^ — és te, a testvéred, családod és minden ivadékod — mert ez szokott bekövetkezni — nyomoroghat. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ez zsarolás!) Ez az, 'de próbálja meg a mélyen t. miniszter úr (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Van arra is szankció!) az ilyen feljelentést, amikor azt mondja: én csak szerződéses feltételeket kívántam; amikor megvan rá a törvényes lehetőség is, hogy azt mondja: én hitelező vagyok, nekem jár, s milyen boldog vagyok, hogy a miniszter úr ajkáról ez a szó itt elhangzott, mert ha ebből à javaslatból törvény lesz, legalább majd hivatkozhatunk rá, hogy e törvényjavaslat tárgyalásain a legilletékesebb faktor zsarolásnak mondotta azt, 'ha ilyen követeléseket támaszt a hitelező. Meg fogja látni, mélyen t. miniszter úr, mennyi könny, mennyi keserűség fakad a nyomában, mennyi kéztördelés. Ezt csak mi látjuk, akiknek irodáiba eljönnek ezek a nyomorult emberek, akik nem bírják a hajszát a házbérért, az adóért és mindenért, akik eladogatják holmijukat, mert el kell adogatniok, s akikkel nem törődnek. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: A képviselő úr csak egy irodában összefutó könnyeket lát! Én valamivel többet látok!) Gondolom, hogy a miniszter úr többet lát és többet hall. (Derültség a jobboldalon.) Azért miniszter, hogy többet lásson és többet halljon; én csak egy ügyvéd vagyok. Ezért én nem tudok elzárkózni ettől a gondolattól. Ma.id meglátjuk, hogy a közvélemény visszhangja milyen lesz: egyedül állok-e én, vagy pedig én, aki ennek a jaj szónak hangot adok, csak egy vagyok a sok közül, a tömérdek sok közül. Majd meglátja a mélyen t. miniszter úr. E törvényjavaslat ellen különböző testületek szólaltak fel. Itt van — csak ma érkezett — az egyik. A Budapesti Építőmesterek Ipartestülete nincs megelégedve a törvényjavaslattal. Munkáltatók, akik nincsenek megelégedve a törvényjavaslattal. És van ilyen sok. (Zsitvay Tibor igazságügyminszter: Ezt az egyet ismerem, majd meg is mondom a véleményemet!) Lehet, de ez csak most, április 22-éről kelt. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Éppen a bizottsági módosítással szemben szólalnak fel, tehát nem az eredeti javaslatommal szemben!) Az én kritikám nem okvetetlenkedés. Mély meggyőződésem az, hogy ez a törvény ártani fog a magyar hiteléletnek. Meggyőződésem az, mélyen t. .miniszter úr, hogy az uzsoratörvénnyel karöltve^ ez még azt a, maradványt is kiöli a vállalkozási lehetőségből, amellyel az iparos, a kereskedő vagy a gazda ma él. Az, hogy ilyen kemény szankciókat állapítsanak meg a hitelélettel kapcsolatban, legelsősorban hitelt, hitellehetőséget tételez fel. Ez ma sehol sincs. Olyan viszonyokra pedig, amelyek nem léteznek, törvényt alkotni nagy luxus. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Hol a kemény szankció?) Itt vannak a büntetési tételek. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Méltóztassék csak a régi törvénnyel összehasonlítani.) De a régi törvényben csak a vagyonbukottra állapították meg ezeket, itt azonban másokra is megállapítják. Itt az eladósodást tetszik büntetni. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Dehogy az eladósodást! A törvényjavaslat a súlyos kártevést bünteti és nem a véletlent!) A könnyelműséget és a gondatlanságot. Méltóz- • tátott hallani, Rassay Károly képviselőtársunk mondotta, — igen helyesen — azt, hogy a magyar ember természetét egészen figyelmen kívül hagyni méltóztatott. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ezt csak a képviselő úr mondotta! Nem méltóztatott Rassay képviselő úr felszólalását és a többi felszólalásokat hallani! — Zaj.) Többen is vagyunk, akik bátrak vagyunk ezen a nézeten lenni. De — hogy még ezt az egy mondatot elmondjam Váry Albert képviselőtársam itt felhozta, hogy régebben hogyan büntették az adósokat és kioktatott minket arról, hogy a kínai adós hitelezőjének kapufélfájára felakasztotta magát, kitanított bennünket arról, hogy az adósok börtönét hogyan népesítették be és hozzáfűzte a maga okfejtését» hogy milyen szelíd ez ahhoz képest. Ha csak ez a vigasztalás van ebben a törvényben, én azt mondom, hogy ez sovány vígasz és nem válik dicsőségére a magyar törvénytárnak. Mi meg tudunk élni e nélkül a törvény nélkül becsületben, meg tudunk élni e nélkül a törvény nélkül úgy, hogy azért az, aki bűnözik a hitelezője ellen és a hitel ellen, a mi létező törvényeink alapján elnyerheti büntetését. Mindezek alapján ezt a felesleges, túlszigorú, a mai viszonyokra nem illő törvényjavaslatot még általánosságban sem tudom elfogadni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom- Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Niamessny Mihály! Niamessny Mihály: T. Ház! Az előttünk fekvő^ törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom és ha azok után, hogy a vita anyaga már meglehetősen kimerültnek 32*