Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-73

238 Az országgyűlés képviselőházának 73. ülése 1932 április 26-án, kedden. a könyveken lehet úgy eligazodni és lehet teóriákra találni kádenciát, de az életre, a meghurcolt ember életére nem találni paragrafust, hogy abban mi a jóvátétel. Akkor nincs lehetősége annak, hogy kiszabaduljon a meghurcoltatás következményei ellen. Azt mondja a mélyen t. képviselőtársam, hogy ez nagyszerű új fogalmazás bár elismeri, hogy a külföldi judikatúrához ez nem nagyon igazodik. Nemcsak a judikatúrához nem igazodik, nemcsak a törvényekhez,^ de a magyar viszonyokhoz sem, a magyar élethez sem igazodik. (Kassa

y Károly: A magyar ember természetéhez!) A magyar ember természetéhez nem való, hogy ilyen törvényalkotással, s az ilyen pallosjogot tartalmazó szigorúsággal fenyegessék meg az embereket. Méltóztassanak csak elolvasni a javaslatot. Az mondja, hogy (olvassa): «Vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal büntethető az adós, ha egy vagy több hitelezőjének kielégítését gondatlanságból meghiusítja vagy csorbítja azzal, hogy nyilvánvaló pazarlása vagy nagymértékben hanyag, vagy nagymértékben könnyelmű üzletvitele, illetőleg gazdálkodása következtében fizetésképtelenné válik». Mindmegannyi általánosság. Azt mondja: hanyagság. Engedelmet kérek, melyik bíró és milyen ismérvekből tud^a megállapítani azt, hogy valaki az adott relatív viszonyok között hanyag volt? Az egyik bíró majd azt fogja mondani, hogy: a szomszéd boltos már 5 órakor kinyit. On meg csak fél 6-kor, tehát ön hanyag volt, mert ott r a faluban elég korán kelnek s ha maga korábban kinyitott volna... Erre már azt mondja a szegény ember, hogy: reumám, van, nem tudok olyan korán felkelni, ezért még nem voltam olyan hanyag. — Maga már 8 órakor bezárja a boltot — mondják neki — pedig fél 9-ig szabad nyitva tartani. —- De nem jönne senki kérem, és én a világítást akarom megtakarítani. Sok minden egyéb van még. A kisemberek légióira kell gondolni, nem a dupla könyvvezetést végző kereskedőkre kell gondolni, mert az kapja hitelbe az olajat, gépet és egyéb házi szükségletekre alkalmas tárgyakat és cikkeket. Ez marad adós ilyenekre. Ezek exemplikatív kitételek. Méltóztassanak elhinni: igen helyes az a meghatározás, hogy a magyar ember természetéhez nem illik az a mód, hogy (megsuhogtatják vele szemben ezt a korbácsot. Aztán azt a kitételt használja a törvényjavaslat, hogy «könnyelműség». Mi az, hogy könnyelműség ? Már volt egy időben olyan adókivető eljárás Magyarországon, már láttunk olyat, hogy valakinek szemére hányták: hogyan mert elmenni fürdőhelyre, gyógyíttatni a maga baját? — mert ez már fényűzés és könnyelműség számba ment. Volt olyan eset, hogy a szomszéd bemondotta: kérem, ez az ember estélyeket ad, pedig csak annyi volt igaz

v hogy meghívta két-három barátját vacsorára, mint ahogy a régi jó világban megtette az ember. Hát ilyen bemondásokra fognak alapítani? Kérdem, hol lesz a határ egy kisgazdával szemben, aki meghívja a komáját és a sógorát a magyar ember természete szerint akkor is, ha adóval tartozik, vagy ha tartozik boltosnak, vagy ha a nyakára járó utazók útján nyakába akasztott portékáért tartozik Pestre vagy máshova s akkor is megteszi, hogy hetenkint egyszer vagy kétszer (meghívja a barátait? Hisz a faluban mindig vannak jóbarátok és jó szomszédok, akik azt fogják mondani és azt fogják bizonyítani, még esküvel is, hogy ott még nótáztak is, ótt még volt egy kis jókedv! Erre jön majd a komoly ügyészi vád, jön a «tékozlás», jön a «pazarlás», a «könnyelműség». Mondjuk, nem tudta megkapni a kis sajóvidéki takarékpénztár a követelését, az árverésen nem folyt^ be semmi, rajta van tehát a «könnyelműség». Gyerünk, nem is kell hozzá bukás és Hkvidáció. Meg tetszik látni, nem csak zavarok fognak ebből származni, hanem az emberek majd akkor kapnak észbe és azt mondják, miféle képviselőház volt az, amely ilyen törvényt megszavazott, amellyel egy magyar embert ki lehessen pellengérezni az adósságai miatt % Ezek a cselekmények r magánvádra lesznek üldözendők, s így tömérdek zsarolási kísérletnek lesz kitéve az ember, önhibáján kívül. (Váry Albert: A törvényjavaslat 4. §-a a legjobb.) Tudom, t. képviselőtársam, hogy ügyészi szemmel lehet dicsérni ezeket a szakaszokat. Ugyanígy voltunk az uzsoratörvénynél is : azt is nagy tapssal és gaudiummal méltóztattak '- fogadni. (Váry Albert : Az is igen jó törvény lesz!) Jó törvény volt a régi, aminthogy nagyon jó a régi büntető törvénykönyvünk is. Van abban mindezekre paragrafus. Éppen a 386. is ilyen, csak a Zsitvay-féle nagyszerű interpretációt kell alkalmazni. Nem kell a Zsitvayból második kiadást rendezni, ez nagyon jól élvezhető első kiadásban is. (Derültség.) En az ő törvénymagyarázata mellett maradok, mert amikor azt mondom, — és most félre a tréfával, — hogy kauzális nexust keresek, keresem a tényálladékot. az elkövetett cselekmény és a törvény nomenklatúrája között, akkor nekem úgy kell megjelölnöm a törvényben azt a determináló kitételt, amely egy pönalizáláshoz, egy büntetendő tényálladékhoz és egy büntetendő cselekményhez vezet, hogy ott labilitás ne legyen, ott na legyen elasztikum, amellyel könnyelműen bánhatik a bíró. Bocsánatot kérek, amikor azt mondom, hogy fraudulózusan kell neki cselekednie, ennek ismérvei nyilvánvalók, ráolvashatok ott, ahol az ő magánéletét belevonom és azután büntetendő cselekménnyé avatom az ő egyéni, a foglalkozásának megfelelő életmódot? Hiszen ez nem egyéb, mint — hogy egy régi kifejezéssel éljek — a Standesehre-nek pönalizálása. Ez olyan elképzelhetetlen dolog, amit — jól mondja a t. barátom — sehol a világon el nem követtek. Ugyanúgy mondhatom ezt, amint az uzsoratörvénynél megmondottam, hogy azokat a^ klasszifikálásokat sehol a vilá

r gon nem csinálják. T. képviselőtársam volt szíves felsorolni a német és svájci javaslato- ' kat és különösen az olasz javaslatnál észlelnie kellett, hogy nem tévelyegnek és nem tévednek el ilyen területre. Azoktól a határozott kitételektől el nem térne a német javaslat sem. A. mi büntetőtörvénykönyvünk a német gondolaton épült fel. A Csemegi-kódexnek nagyszerű klasszikus kijelentéseit, amelyek különösen a vagyonelleni deliktumoknál olyan precizitással dolgoznak, csakugyan átvették mindenütt és a Mittermayer-tféle kommentártól kezdve végig mindenki azt mondta, hogy nincs különb a világon, mint a Csemegi-féle kódex alkotása. Amikor én ilyen időkben azt látom, hogy a magyar hitelkérdés a legnagyobb mértékben rendezetlen, amikor azt látom, hogy a külföldi hitelező felénk nem jön, azt tapasztalom hogy itt a