Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-73

Az országgyűlés képviselőházának 73. ülése 1932 április 26-án, kedden. 239 bankoknak üzleti politikája máris az, hogy nem adnak ki semmit, hát még ha ilyen fegyverekkel, ilyen kautélákkal ruházzák fel a hiteléletet, ki fog merni olyan rendes üzleti foglalkozást folytatni, mint a múltban? Vannak azután még sokkal cifrább dolgok. Az van a javaslatban, hogy az üzletvezető, a cégvezető, az alkalmazott ugyanúgy felel, mint maga iá főnök. A tettességnek és a részességnek ilyen büntetőjogi összetévesztése mégsem lehetséges! A javaslat szerint az felel, aki vásárol annak a cégnek. Most, ha annak a cégnek tulajdonosa elkövet valamelyes büntetendő cselekményt és annak részesévé válik parancsa vagy rendelkezése folytán az alkalmazottja, mert nem tagadhatja meg, annál lesznek enyhítő körülmények, annak kenyere parancsolta, nem tudott menekülni, ezért nem lehet azt mondani, hogy ezt éppen úgy kell büntetni, mintha tettes volna. Ezt .nem lehet megérteni és nem lehet megmagyarázni. Miért van szükség erre a borzalmas szigorúságra? Arról a szegény kereskedősegédről, arról a magánalkalmazottról azt mondani, hogy az éppen úgy felel! Ott van azután a kodifikációban, hogy az egyesületek alkalmazottai is hasonló beszámítás alá esnek. Itt nagyon messzire mernék menni és azt mondanám, hogy talán amit a katolikus legényegyletnél például bizonyos politikai viszonyok között elnéznek, azt más egyesületnél nem néznék el?_ Nem akaró m mondani, hogy egy munkásdalárdánál. Kétségtelen azonban, hogy nem lehet ilyen megkülönböztetést belevinni a törvénybe és azt mondani, hogy ha egy egyesületnél ^nem hajthatók be a követelések és ott például több koncertet rendeztek, mint amennyi az adott körülmények között szokásos, vagy többet plakatiroztak, vagy többet költöttek reprezentatív módon, akkor az egyesület vezetőségét elő lehet venni és büntetőjogi felelősséggel lehet illetni. Nem bírom megérteni, pedig itt r áll szó szerint, kérem képviselőtársaimat nézzék meg. (Olvassa): «Ha egyesület, vagy kereskedelmi társaság az adós». Ha még ott volna, hogy valamely kereskedelmi alkalmi egyesület, akkor még érteném ezt, de hogy egy általános kifejezéssel így megállapítják, 'hogy egyesületek ellen lehessen büntető úton eljárni és magán váddal üldözhető ilyen cselekményeket pönalizálni, ezt nem vagyok képes elfogadni, Ez ellen feltétlenül tiltakozom és nagyon kérem, méltóztassék ezt megszívlelni. Ennek a törvénynek sarkalatos hibája az, hogy nem illik rá a mi hitelviszonyainkna, sarkalatos hibája az, hogy olyan életviszonyokat akar védelmezni, amelyek nem léteznek. Vagyok bátor a t. kormány figyelmébe ajánlani azt is, hogy ez kissé elriasztó hatással is lesz. Akkor mindent 'arra építünk itt Magyarországon, hogy meginduljon^ a vállalkozási kedv, meginduljon egy hitelezési lehetőség, ki fogja merni azt a szerződést akképen megkötni, mint ahogy az eddig szokásban volt, amikor egy új törvény azt mondja, ihogy rá lehet olvasni az illetőre könnyelműségét és meg lehet büntetni, fee lehet csukatni őt akkor, ha ő könnyelműen vállalkozik. , Lehetetlen észre nem venni ennek a törvénynek a rokonságát az uzsoratörvénnyel. A mélyen t. előadó úr ugyancsak kiváló és jeles beszédben adózott ennek a törvényjavaslatnak. Elismerem, hogy doktriner szempontból ezt elfogadhatja mindenki, aki a javaslat mellett van. Az előadó úr nagy odaadással és lelKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ VI. kiismeretes gondossággal építette fel azt, amit mondott, azonban nem a mai élethez, nem a mai viszonyokhoz alkalmazkodott. Vagyok bátor például felemlíteni, hogy olyankor, amikor a hitelélet forrását képező bank, legyen az nagybank, vagy kisbank, nagyüzlet, középület, küzdelmet folytat azért, hogy hitelstandardját fenntartsa, a visszleszámítolási hitel maga is teljesen beteg és ugyanakkor a pénzügyminiszter kénytelen — nem ítélem el — ahhoz a metódushoz folyamodni, hogy ki fog itt bocsátani 40 vagy 50 millió ára kincstári utalványt és azt le fogja számítolni. A hitelélet védelmére alkotott törvénytervezet tárgyalása közepette vagyok bátor erre nézve egy kérdést tenni. Hol fogja leszámítolni, hol fogja ezt a hitelműveletet, amelyet ez a törvény elsősorban kell, hogy védjen, finalize lni, mert engedelmet kérek, a Nemzeti Bank ilyen utalványokra, az én igénytelen felfogásom szerint, ma nem adhat pénzt. Ha igaz az, hogy a Nemzeti Banknak 136 milliós aranyfedezete mellett 145 milliót kitevő aranyban fizetendő saját adóssága van, akkor, hacsak ebbe a törvénybe nem akar beleütközni, nem szabad egy ilyen leszámítoláshoz folyamodni. Itt van a legnyilvánvalóbb cáfolat arra, hogy ma Magyarországon ilyen törvényt hozni teljes lehetetlenség, mert az, akire egész hiteléletünk bazírozva van, ma nem rendelkezik azokkal a komoly fedezeti lehetőségekkel, amelyekkel komoly ügyleteket kontrahálni lehetne. Ha a Jegybanknak nincs módjában, — legalább is szigorú megítélés szerint nem szabad, hogy módjában legyen ilyen körülmények között a kincstári utalványok leszámítolása, — akkor a magyar hitelélet megreformálásának, felépítésének, meggyógyításának kell előbb bekövetkeznie. Fel kell ébreszteni a bizodalmat, nem büntetőszakaszok útján, mert azt a háborgó tengert, amely itt körülöttünk van, nem lehet úgy lecsendesíteni, ezt a nagy gazdasági bizonytalanságot nem lehet úgy meggyógyítani, hogy büntetőszakaszokat szerkeszszünk. Sohasem lehetett a háborgó tengert korbácsütésekkel lecsendesíteni. Több körültekintés és több belátás szükséges, hogy a magyar eladósodott népet ne tegyük ki ilyen megpróbáltatásoknak. T. Képviselőház! A magyar nemzeti vagyon e pillanatban úgy fest, mint ahogyan a pénzügyminiszter úr expozéjában a napokban ismertette. Van itt nemzeti vagyon, sőt amint ő mondotta, az ingatlanvagyon 60%-a nincs is megterhelve. Hogy kinek kezében van ez a vagyon, azt nem mondotta meg, erre vonatkozóan a legközelebbi napokban majd leszek bátor hozzá kérdéseket intézni. De mégis kell, hogy egy pillanatra foglalkozzam ezzel a témával és azt mondjam, hogy ahol ilyen beteg állapot van a mellett, hogy annyi egészséges, tehermentes ingatlanvagyon van, ott valahol másban kell lennie a betegség csírájának, nem magában a népben. A nép eladósodásának oka más területen keresendő. En azt mondom, hogy ennek legfőbb oka az, hogy a magyar nép több közteherrel van megróva, mint amennyit elbír. Az egyik oldalon & túldimenzionált közterhek tették koldussá a dolgozó nép millióit, a másik oldalon az állam konkurrenciális tevékenysége a maga üzemi politikájával, amely konkurrenciát csinált a magángazdaságnak, tönkretette ezeknek megélhetését, maga pedig a hozzá nem értés folytán üzemeit pusztította el. Ahol ilyenek a viszonyok, ahol beteg a gazda élete^ a kiesi 32