Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-73

Az országgyűlés képviselőházának a hitelezők megmondják, hogy elméleti e?) Ma a szolvens adósok korszaka lejárt. Ne beszéljünk róluk, mint a régi jó világban, amikor még lehetett komolyan hitelezésről ás hitelezőkről beszélni. De ha már itt tartunk és az ember olvassa ebben a törvényjavaslatban, hogy meg kell büntetni mindenkit, akinek könnyeműsége, tékozlása valami szomorú fizetésképtelenségi állapotot idézett elő, akkor én a legkomolyabb formában azt kérdezem, hogy a t. kormány miképpen felel a maga hitelezőinek, az állampolgároknak, akiknek adó filléreit kölcsönvette olykép, hogy még azt is ráírta az adóslevélre, hogy ez becsületbeli adósság és felel érte a maga egész létével, exisztenciá jávai, becsületével? A hadikölcsönök idején történt ez, s kinek jut ma eszébe, hogy ezért a tékozlásért a komoly felelősséget megállapítsuk, amely komoly felelősséggel tartozik a kormány annak a hitelezőnek, • akinek Kovács János és Tóth Péter a neve és aki mint hitelező, odaadta az utolsó filléreit arra, hogy továbbvihessük azt a nagy ügyet, amelynek szolgálatába állítottuk az egész nemzetet. Azóta eltelt másfél évtized és t

semmi jóvátétel. Hát a tisztelt hitező, az állam nem érzi, hogy amikor egy ilyen törvényjavaslattal ide áll és azt mondja, hogy én téged adós, aki könnyelműen elherdálod a vagyonodat és ezzel hiteleződet gondatlanul -megkárosítod, becsuklak, amondom, nem érzi az állam, hogy nem lehet addig ilyesmiről beszélni, míg az a nagy jóvátétel el nem következett, amivel ez az államhatalom tartozik a maga polgárainak, mint hitelező. Vagy méltóztassék továbbmenni és őszintén megmondani, lehet-e ilyesmit csinálni éppen most, amikor az ember azt olvassa a zárószámadásokiban, hogy hiteltúllépés itt, túlköltekezés ott és nincs más felelet rá, mint az a stereotyp kijelentés a zárszámadásokban, hogy a «miniszterek e túllépéseket indokolták», éppen most, amákor itt mindenki kínlódik és verejtékezik a létért, amikor itt a nagy tartozásokra a kamatokat nem tudjuk ideiizzadni ? Lehet-e ezt megtenni éppen most, amikor az állam adósi felelősségié ennyire előtérben áll és amikor ennyi igazolatlan tétel mutatkozik, amikor meg kell állapítani, hogy költségvetési felhatalmazás nélkül adtak ki pénzeket, amikor meg kell állapítani, hogy a népszövetséghez küldött jelentésben, a Tylerféle jellentésben benne van az, hogy indokolatlanul túllépték ezeket a határokat, lehetséges-e, hogy, az állam éppen most álljon ide mint erkölcsi lény és azt mondja az elnyomoirodott ország polgáralinak, hogy most jön egy törvénnyel, amelyet életbe akar léptetni, amely szerint azt, aki gondatlanul csorbítja más vagyonát, becsukatja. Időszerű-e, lehetséges-e és érdemes-e akkor, hogy egy olyan kiváló elme, mint Váry Albert t. képviselőtársam, ezt a nagyszerű elmefuttatást ennek a javaslatnak védelmében elmondja, amelyről maga megállapítja, hogy ezt most életbeléptetni vajmi nehéz és nagy zökkenőket fog létrehozni? Én azért azt mondom: nem ismerem, nem is tudom megérteni sem a kodifikáció szempontjából, sem az ország mai állapot ja szempontjából, sem a szükségesség szempontjából : mit akarnak azzal, hogy ilyenekkel foglalkoztatják most a Házat, amikor tömérdek tennivaló volna abhan a tekintetben, hogy miképpen lábolhatnánk ki ezekből az áldatlan viszonyokból. Én azt mondanám, hogy hitelsértés73. ülése 1932 április 26-án, kedden. 237 ről törvényt hozni csak akkor lehet, ha előbb egészségessé tesszük a hitelt. Csak az egészséges hitelt kell megvédeni, s nem olyankor kell védeni a hitelt, amikor beteg állapot van a hitelezés szempontjából. Vidéki takarékpénztárak igazgatói jönnek ide és panaszkodnak arról, hogy ha bejön hozzájuk a kisgazda, aki azelőtt hordta a takarékba a pénzt és most 100 pengős váltót nyújt be, ezt az összeget nem tudják folyósítani neki. Ahol ilyen viszonyok vannak, ott nem lehet ilyen törvényjavaslatot tárgyalni. Igen t. barátom itt könyvvezetést és olyan kautélákat kér, amelyek olyan időkre, olyan háztartásokra és olyan kereskedelmi ügyvitelekre vonatkoznak, amikor egészséges gazdasági fluktuáció van. Manapság ezt nem lehet elképzelni. Egy közbeszóló képviselőtársam ama kérdésére, hogy ki fogja ezt megállapítani, azt mondja a t. barátom, hogy a bíró. Ez igaz, de a bíró miiből, honnan vegye azokat a normatívumokat, amelyek ezekben az irreális időkben szükségesek? Hát .én majd pár példát mondok a t. képviselőtársaimnak, amelyekből láthatja, hogyan bukik meg ez az egész javaslat. Valakinek van 10 hold földje, azon gazdálkodik, amennyire azt ma gazdálkodásnak lehet nevezni. Szegényedik szépen, fizeti az adót, az adó kamatját, a behajtási illetéket szép 24—25—30%-okban, mert az állam nem szégyenlős: uzsoratörvényt készít, de a maga követelésének behajtására 24%-os kamatot a behajtási illetéknél ma sem szegyei. Vagy megtudja valaki cáfolni azt, hogy ez így van? Ha valaki átmegy a központi járásbírósághoz és a mellette levő épületbe, az állami pénzügyigazgatás ág épületébe, az adóhivatalba, ott láthatja, mennyi árverési hirdetmény van kitűzve pesti adózók ellen, adó- és egyéb árverések, úgy, hogy az ember elszörnyűködik rajta. Ha az a kisgazda & t. képviselőtársam kerületében felveszi a pénzt arra, hogy fizethesse a -szörnyű adót és annak kamatait, valamint behajtási illetékeit, ezzel még mindig nincs segítve rajta, ezzel • még mindig nincs megvédve. Közben egyik lányát is ki kell házasítania, kell adni valamit neki, nem veszik el máskép, le kell tehát faragnia egy-két hold földet, amelyen például szőlő terem, hogy abból valahogyan exisztáljanak. Erre jön a hitelező, aki régebben eladott neki olajat, gépet vagy akármit. Micsoda? Az én általam hitelbe adott portéka árából, a fedezetül szolgáló föld árából lakodalmat csináltak? Akkor megy és ennek a szakasznak alapján, amely a gondatlanságot, az elherdálást foglalja magában, azt a jóravaló kisgazdaembert egyszerűen, ha nem is csukatja be, de vádba fogja. Es itt álljunk meg egy szóra, hagyjuk el a tudományos mezt egy pillanatra; és ha lesz időm, még visszatérek rá. A tudományos mezt hagyjuk el, és beszéljünk magáról az életről. Mit jelent az, ha valaki ellen vádat emelnek? E fölött, ezen á kérdésen nagyon könynyen szoktak túlmenni. Ha valaki polgárember ellen vádat emelnek, akkor a legelső az, hogy kinézik onnan, ahová járni szokott. Aztán, ha vádat emelnek ellene, nem kap útlevelet, ha vádat emelnek ellene, akkor nem kap iparűzésre hatósági jogosítványt, egész életmódja és mozgása meg van bénítva. S erre azt mondja Váry Albert t. képviselőtársam, hogy majd a Kúria segít. Addig kizöldülhet felette a fű! T. képviselőtársam, a büróban és ott, azokon a skolasztikus magaslatokon és