Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-73

236 . Az országgyűlés képviselőházának rülhet, én tehát lényegében osztozom, a javaslatot azonban sokkal jobbnak tartom, semhogy ilyen aggályok miatt ezt el ne fogadjam. Beismerem azt is, hogy az időpont teljes hiánya is, amelynél fogva az adósnak valamely cselekménye kifogásolható a hitelező szempontjából, eleintén szintén egy bizonyos jogbizonytalanságra fog vezetni, azonban éppen az időpontnak ez^ a hiánya az, ami ennek a javaslatnak a lényege; megszünteti a válaszfalat a végrehajtás meghiúsítása és a bankrott cselekmények között, egységessé teszi a cselekményt az adóssálétel pillanatától végig, míg a hitelező követelése kielégítve nincs. Es helyes ez, mert a «jogtalanul csökkentés»~t a bíró bizonyos tényekből megállapíthatja. Egyébként jogtudomány ma már az általános és egységes megjelölést sürgeti és éppen az 1912-iki osztrák javaslat is^ elejti a felsorolást és 366. §-ában egy ilyen általános megjelölést használ. Ugyanígy az 1918. évi svájci javaslat is. Viszont az osztrák javaslat ma is megteszi a. különbséget az úgynevezett bankrott cselekmények és a végrehajtási csalás között, tehát fenntartja az eddigi különbséget. Ugyanezt teszi a német javaslat, amely 1927 május 14-én terjesztetett a törvényhozás elé, ^s amely 354. §-ában meghagyja a végrehajtást meghiúsító cselekményeket, míg a többi úgynevezett bankrott cselekményeket egészen külön jogvidéken szabályozza. Tehát a külföldi törvények és törvényjavaslatok ezt az erős, bátor és határozott lépést, amelyet mi teszünk, nem teszik meg. Ezt be kell ismernem. Ez azonban nem jelent semmit. Ha egyszer felismerjük azt, hogy lehetetlen likvidációs eljárástól függővé tenni, hogy valamely adós valamely cselekményét büntessük-e, vagy ne büntessük, ha — mondom — ezt egyszer felismertük, akkor el kell ejteni az egész vonalon a likvidációs eljárás^ megkülönböztetését és akkor, egységesen és általános megjelöléssel kell a rosszhiszemű és csalárd adóst a hitelezők szempontjából megbüntetni. Mindenesetre úgy az általános, mint az egységes és időpont nélküli megjelölés jogászilag és elméletileg teljesen helyes és nem kifogásolható. Jogelv van benne kimondva, amely jogelvet a valóságba és az életbe a bírónak kell átültetnie. Beismerem, sok vita lesz e körül, a jogtalanul csökkentés kitétel körül, azonban végeredményében bíznunk kell a bíró bölcseségében, hogy ezt a megjelölést a célnak megfelelően ülteti át a gyakorlatba. Ami a javaslat 4. §-át illeti, ez azután mégcsak nem is kifogásolható ebből a szempontból sem, mert hiszen közelebb jut a bűncselekmény fogalmának meghatározásához, amikor megjelöli a fizetésképtelenséget, mint a. cselekmény üldözhetőségének feltételét. Ezt a fizetésképtelenséget az adós pazarlása, hanyagsága, gondatlan és könnyelmű gazdálkodása, vagy üzletvitele által idézheti elő. ezért lesz fizetésképtelen és ezáltal a fizetésképtelensége által károsítja meg a hitelezőt. Hogy ki pazarolt, vagy gazdálkodott hanyagul, '' vagy könnyelműen és hogyan vált fizetésképtelenné és fizetésképtelensége alapjában véve mit jelent, ezek mind ismert fogalmak, tehát a bíró nehéz feladat elé nem kerül. Hogy a hitelsértés vétsége indítványa cselekmény lesz, nem helyeselhetem. Sohasem szeretem, ha a felek kezébe van letéve a közérdekből üldözendő cselekmény^ üldözésének joga. (Zaj half elől.) Ez megalkuvás. A hitelező nem börtönt akar, hanem pénzt akar. (Gál Jenő: Zsarolni fognak!) Ez kétségtelenül zsa73. ülése 1932 április 26-án, kedden. rolásokra is fog vezetni, viszont az élet sokszor erősebb minden nagyszerű jogászi elvnél és igazságnál is. A javaslat 2. §-át, amely nagyobbszámú betevőnek vagy vállalkozónak magatartása folytán való megkárosítást súlyosabban minősíti, helyeslem. Ugyancsak helyeslem a 8. §-t, amely hiányt pótol, s a valódi bűnöst akarja büntetni, amint a múltban nagyon sokszor tapasztaltuk, hogy lehetetlen volt felelősségre vonni azt, akinek nem volt nevén az üzlet. Kétségtelen, hogy a javaslat jogászi szempontból, de a kereskedelem és gazdasági élet szempontjából is indokolt és szükséges. Az az intézkedése, hogy a javaslat alkalmazása szempontjából közömbös, hogy az adós ellen csődöt nyitottak-e vagy nem, csődönkívüli kényszeregyes s éget, vagy jkényszerfelszámolást rendeltek-e el, egy csapásra megszünteti az eddigi rendelkezések hiányát, és véget vet annak a lehetetlen állapotnak, hogy a. büntető hatóság tehetetlenül nézte az olyan károsító cselekményeket, ahol csőd, vagy kényszeregyességi eljárás nem indult meg. Dicséret és elismerés illeti az igazságügyminiszter urat, hogy ebben a, törvényjavaslatában igen merész és bátor lépéssel a gazdasági és kereskedelmi élet legnehezebb területét vette jogi szabályozás és rendezés alá s nem riadt vissza a nehézségektől, melyekkel találkozott. A szabályozás helyes és szabatos, egyszerű és világos, sőt elméletileg egyedül helyes az irány, amelybe a kérdés szabályozása terelődött. Ha az első szakaszt kiegészítené azzal a második bekezdéssel, amelyet én javasoltam, amely a könyvvezetésnek szükségességét kívánja törvénybe iktatni, s azzal való manipulációt súlyosabban büntetni, úgy azt hiszem, hogy a javaslat, ha törvény lesz, rendes kereskedelmi és gazdasági viszonyok között meg fogja oldani a feladatot, amelyre vállalkozik. Hiszem, hogy a bíró kezében úgy fog az életbe átvitetni ez a törvényjavaslat, ahogy a törvényhozó elgondolta, védelmet ad a hitelnek és hitelezőnek az adós csalárd üzelmeivel szemben s megszűnik a rés, ahol eddig ia bűnös adós kicsúszhatott. A javallatot általánosságban^ a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: Ki következik szólásra? Pakots József jegyző: Gál JenŐ! Gál Jenő: T. Képviselőház! (Zaj. ~ Halljuk! Halljuk! bal félőt) A legnagyobb tisztelettel és hálával adózom ezért a kitűnő beszédért, amelyet itt Váry Albert t. barátom elmondott. Nagyszerű jogászi okfejtés volt és felépítésében, következtetéseiben valóban emlékeztet azokra az időkre, amikor még itt komoly, nagy jogviták voltak a Házban. Kénytelen vagyok azonban a következtetések szempontjából megállapítani, hogy mélyen t. barátom egyetlen mondatával mindazt halomra döntötte, amit irodalmi szempomtból, elméleti kodií'ikatorikus szempontból felépített. T. képviselőtársam azt mondotta, hogy elismeri, hogy a ornai idők nem alkalmasak ilyen törvényalkotásra. Mióta^ van az, hogy a messze jövendőre, nem az aktuális életviszonyokra készítenek törvényt? Méltóztassanak elismerni, — aminthogy ez így is van — hogy ezt a törvényt a mai viszonyok között lehetetlenség életbeléptetni, mert hiszen ma nincsenek hitelezők, ma csak adósok vannak ebben az országban. (Derültség. — Eassay Károly: Hát hogyan lehet az?) Az csak elméleti dolog, hogy valakinek követelés-; van. (Váry Albert: Majd