Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-73

Az országgyűlés képviselőházának í állapotaiban azt a • cselekmény, addig a 4. §-ba ütközői gondatlan cselekmény megállapításának feltétele az adós fizetés képteltnsége. Es ami a legnagyobb változás a javaslatnál az eddigi jogállapottal szemben, ez a negyedik változás és ez az, hogy teljesen megszűnik a válaszfal a végrehajtási csalás, tehát a 386. §. alá tartozó és az úgynevezett bankrott bűncselekmények közt. Az adós bűncselekménye egységessé vált és a csalárd ési vétkes bukás közelebbről meghatározott és ismert 'bűncselekményei ezeken a címeken büntetőtörvénykönyvünkből kiesnek. Nincs többé időbeli és állapotbeli korlátozás és különben a bűncselekmény elkövetése szempontjából nincs az a megkülönöböztetési, hogy «bekövetkező végrehajtás előtt», «fizetésképtelensége tudatában», «vagyonbükott». Mindez nincs. Egyszerű általános megjelölés van: «adós», minden időbeli és állapotbeli közelebbi támpont és megjelölés nélkül, úgyhogy tulajdonképpen iaz a fix pont, ahonnan a cselekmény bűncselekménnyé való válása kezdődhetnék, a javaslatból elesett. Csak az adós az, aki bizonyos cselekményével a hitelezők megkárosítását bármikor elkövetheti. Ami az 1. §. lényegét illeti, mint felszólalásom elején mondottam, azt jelenti — és ezt szeretném a laikusoknak is megmagyarázni —, hogy aki adóssá vált, az többé vagyonát jogtalanul nem csökkentheti, annak úgy kell vinnie üzletét és gazdálkodását, ihogy a hitelező érdekeit megvédje és vagyonát a hitelezők kielégítésére meg kell őriznie. Ebiben az 1. §-ban kimondatik az a nagyszerű és igazásgos elv, ihogy aki adós, az vagyonával többé nem rendelkezik sízabadon^nein rendelkezhetik úgy, hogy hitelezői kielégítését szándékosan meghiúsítsa, vagy csorbítsa. (Gál Jenő: Okos ember legyen, aki ezt ma tudja!) Természetesen ez csak a kielégítésre alapul szolgáló vagyonra vonatkozik, tehát csak olyan vagyonra, amely a végrehajtási jog szerint lefoglalható. A cselekménynek szándékosnak kell lennie és igen kérem Gál Jenő képviselőtársamat, méltóztassék a jogi kritériumok tekintetében meghallgatni engem, hogy miféle kautélák vannak ennek a cselekménynek büntethetősége szempontjából. Tehát szándékosnak kell lenni a cselekménynek. Ez azt jelenti, Ihogy a tudatnak a törvény minden tényálladéki elemét át kell fognia. A tettesnek az eredményt előre kell látnia, tudnia és akarnia. A királyi ügyészt, a közvádlót juttatja ez nagyon nehéz helyzetbe, mert mindent neki kell bizonyítania az adóssal szemben, úgyhogy ne méltóztassék úgy megriadni ettől, mintha most már minden adós a hitelező által szabadon volna zaklatható, mert a cselekmény szándékos s így ta tettesnek az eredményt előre kell tudnia, látnia ési akarnia és ezt vele szemben bizonyítani kellVégre — még ez sem elég — a cselekményhez eredmény is szükséges. Szükséges tehját, hogy a hitelező kielégítése tényleg meghiúsuljon, csorbuljon, a károsodásnak valóságos bekövetkezése szükséges. Óriási óvintézkedések ezek a könnyelmű vádemeléssel szemben. A vádnak tehát nemcsak a szándékos ós jogtalan vagyoncsökkentést kell bizonyítania, hanem egy, vagy több hitelező kielégítési jogának tényleges imleghiusulását, vagy csorbulását, mint a kérdéses vagyoncsökkentő és elvonó cselekmény következményét is bizonyítania kelll, hogy az adós szándéka erre a következményre is irányult. Nincs tebát okunk az aggodalomra az aldlós szempontjából. Én, mint közvádló, egyenesen kifogásolnám, ha a túlol3. ülése 1932 április 26-án, kedden. 233 dalon ülnék, ezt a túlságos nehéz helyzetbe juttatását a vádnak a védelemmel szemben. Mindent a vádnak kell bizonyítania és nem feltevések alapján, 'hianeim, tények alapján. Be kelll bizonyítania, hogy tudta, akarta, látta az eredményt, a károsító eredményt, a vagy on elvonó eredményt, mint következményt. Nincs vita aziránt, hogy ebbe az 1. §-ba belefér a büntetőtörvény könyv 386., 387. és 416. §-ainak első és második pontja, mert hiszen ezek mind vagyonelvonó és csökkentő cselekmények. Nehéz a helyzet a büntetőtörvénykönyv 414. §-ának 3. pontja szempontjából, ahol tudvalevőleg kedvezményezés történik az adós részérőll bizonyos hitelezők kedvéért. Kétségtelen azonban, hogyha azok a cselekmények, amjeiyek kedvezményezést nyújtottak, szánldékosak voltak és ezáltal a többi 'hitelező szándékos megkárosítását vagy érdekeinek megcsonkulását idézték elő, akkor a 414. § 3. pontja is alája vonható. Bár az adósnak kötelessége a lejáratkor fizetni, nem 'lehet kétséges, hogyha ez a fizetés olyan kedvezménynyujtás az egyik hitelező javára, amely a többi hitelező kielégítésének szándékos meghiúsításával vagy csorbításával jár ;s az adós ezt tudta és akarta, cselekménye az 1. § szerint büntetendő. Ilyenkor természetesen vizsgálni kell, hogy azt a kedvezményt az adós milyen vagyoni helyzetében, fizetőképességének milyen állapotában nyújtotta. Ez nem lesz nehéz akkor, ha ellene utóbb csőd nyittatott vagy likvidációs eljárási történt, mert hiszen akkor vagyoni állapotát végigvizsgálják. Nehezebb a helyzet azonban akkor, ha ez neon következik be, viszont a bírónak akkor is kötelessége megállapítani, hogy az a kedvezményezés az adósnak milyen vagyoni állapotában, fizetőképességének milyen stádiumában történt, hogy a cselekmény jogtalanságát megállapíthassa. Amit legjobban kifogásol éppen Gál Jenő igen t- képviselőtársam, az az, hogy azt mondja a javaslat, hogy a bűncselekménynek jogtalan csökkentésben kell jelentkeznie. De mi az a jogtalan csökkentés, kérdezi Gál Jenő képviselőtársam és mindazok, akiknek aggályos a törvényjavaslatnak ez az általános meghatározása. Azt mondják ők, hogy vájjon nem a tulajdon korlátozása-e ez. Mikor rendelkezik a tulajdonos a maga tulajdonával jogtalanul? Nem sérti-e ez a rendelkezés a tulajdonjog nagy elvét? Nem .rendelkezhetem vagyonommal szabadon azért, mert adós vagyok, — mondta igen kiváló elmeéllel és temperamentummal éppen Gál Jenő képviselőtársam a bizottsági ülésen. A magánjogba, a tulajdonjogba ilyen merészen be szabad nyúlni? Ki fogja azt megmondani, hogy mikor rendelkeztem jogtalanul saját tulajdonommal? Vagy van tulajdon szentsége — mondják az ellenzők — vagy nincs? Igen t. Ház! Tényleg úgy van, hogy ez a tulajdonjog korlátozását jelenti. Nem tagadom, nyíltan beismerem, azon az általános elvi alapon állván, hogy aki egyszer adós, amig adós, addig a hitelezők követelései és kielégítési jogának szándékos meghiúsításával és csorbításával vagyona felett nem rendelkezhetik szabadon. Igen! Ez a tulajdon korlátozása a hitelezői jogos követelésének védelmére- De csak ennyi korlátozás van és ez a korlátozás helyes erkölcsileg és helyes jogilag. 'Hiszen más korlátozásait is ismerjük a tulajdonnak, sőt mint méltóztatnak tudni, egy egész nagy elmélet indul meg, amely az emberi együttérzés, az emberi boldogulás érdekében, mindenki tulajdonának korlátozását követeli. Hát hála Istennek, nem erről van szó. Arról van szó, hogy a 31*