Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-73

234 Àz országgyűlés képviselőházának hitelező jogos követelése által korlátoztatom az én szabad rendelkezési jogomban, mert az a vagyon, amelyet a hitelezőtől kaptam, az a hitelezőé is, azzal úgy kell bánnom, hogy a hitelező szeme lássa, hogy mit csinálok; hűen kell sáfárkodnom a hitelező vagyonával és nem a saját hasznomra, hanem igenis, az erkölcs és jog elveinek megfelelően, elsősorban a hitelező érdekeinek védelme szempontjából kell tulajdonjogommal rendelkeznem. Oly módon rendelkezik tehát a tulajdonával szabadon, hogy a kielégítési alapot el nem vonhatja, nem csorbíthatja. Élnie kell, gazdaságát, ügyeit, kereskedését, üzletét vinnie kell; mindent, ami rendes életéhez, a gazdasági élet, az üzlete viteléhez szükséges, mindazokat a kiadásokat szabadon teljesítheti. Eddig megegyeztünk. De felmerül a kérdés, melyek azok, amelyek szükségesek voltak, ki fogja ezt megmondani? (Szakács Andor: A bíró!) Végeredményben, ha a hitelező ilyen panasszal előáll, ezt a bíró fogja megmondani, a bíró fogja eldönteni. Nincs vita afelett* hogy az adós tudja, hogy melyek azok a cselekedetek, amelyekkel ő tudatosan és szándékosan elvonja a hitelezőtől a kielégítési alapot. Nincs vita afelett, — előre megmondom és egy véleményen vagyok ebben a tekintetben Gál Jenő t. képviselőtársammal, — hogy lesz jogbizonytalanság a jogtalanul csökkentés fogalmának kialakulásáig, a bírói gyakorlat szabatos kifejlődéséig. Ami az üzleti élet viteléhez, a mindennapi élet fenntartásához ! szükséges, az mind jogos. De mit csinál, ha az adósnak hirtelen nagybeteg lesz a gyermeke, felesége, nagynénje vagy anyósa? Ez is előfordul! Vajjön elküldheti-e szanatóriumba, kiküldhetijel egy külföldi gyógyhelyre, ahol az anyós még esetleg meg is gyógyulhat? (Derültség.) Ezek a kérdések, a fényűzési kiadások, a bizonyos kényelmi kiadások kétségtelenül olyan terület, amelyen a joggyakorlat egy darabig tántorogni fog, mikor a jogtalan csökkentés kérdésében döntenie kell. De olyan törvényt még nem alkotott halandó ember, amely minden esetre ráillenék, amely minden esetet előrelát, tud és átfog. Egy darabig jogbizonytalanság lesz ezen a területen is, míg a végén kiformálódik a helyes jogállapot, mely végül eldönti, hogy mely cselekmény jogtalan csökkentés. Ismétlem újra, hogy igenis, ha az adós tudja, hogy ezzel a hitelező elől elvonja a kielégítési alapot, ha ilyen rendkívüli fényűzéscselekedettel vagy kiadással, hogy az anyósát külföldi szanatóriumba küldi, elvonja a kielégítési alapot a hitelező elől, ezt tudja és akarja, igenis jogos lesz a vád és a bíró fogja megítélni, hogy ez a cselekmény csakugyan olyan volt-e, amelyről előre szándékosan tudta, akarta és látta, hogy ezzel a kielégítési alapot a 'hitelező követelésétől elvonja. Senki adós sem jogosult anyósát külföldi szanatóriumban a hitelező költségére meggyógyíttatni. (Magyar Pál: Akad olyan? — Verültség.) Kétségtelen tehát, hogy az adós minden cselekménye jogtalan csökkentés lesz, amelylyel szándékosan és tudatosan meghiúsította vagy csorbította a hitelező kielégítését. A bírói belátás, bölcseség, tapasztalat fogja eldönteni éppúgy azt, hogy meddig jogos és meddig jogtalan ez a csökkentés. Hogy az adós milyen cselekedetével követi el, azt esetenként a bírói belátás fogja megmondani. Ennek a eselekméinynek nincs időbeli korlátja. Ez azt jelenti, hogy az adós attól a pillanattól fogva, 73. ülése 1932 április 26-án, kedden. hogy hitelt vett igénybe, minden ilyen szándékos és jogtalan csökkentésért felelős, évekre visszamenőleg köteles tartózkodni ilyen kielégítést meghiúsító cselekedetektől. De nincs állapotbeli korlátozás sem. Nem fontos, hogy fizetésképtelen, vagy vagyon bukott. Bármikor, üzletének vagy vagyonának fennállása alatt bármely állapotában követte el szándékosan és tudatosan ezt a hitelezők kielégítését meghiúsító, vagy csorbító cselekedetét, ezért felelős. Természetesen be kell ismerni azt, hogy könnyebb volna a bíró helyzete is, ha — amint megszoktuk — ott volna az a kitétel: «bekövetkező hatósági végrehajtás előtt», mert akkor már volna valamibe kapaszkodnia, ha ott volna az a kifejezés: «fizetésképtelenség», mert az is támpont volna, vagy ott volna, hogy «vagyonbukott», megjelölés. Ezek a támpontok ennél a törvénynél hiányoznak. Éppen ez volt azonban a törvényjavaslat gondolata és ez adja létjogát ének a törvényjavaslatnak, hogy függetlenítettük időbeli és állapotbeli korlátoktól, egységessé tettük az egész vonalon a tudatos és szándékos meghiúsító cselekményeket. Ami azonban szerény véleményetmi szerint szembeötlő hiánya ennek a törvény javaslatnak, az az, hogy az 1. §-nál tulajdonképpen teljesen elejti a könyvek vezetésének kötelezettségét és a bűncselekmény szempontjából alárenkMt jelentőségűvé teszi. Mi megszoktuk a büntetőtörvénykönyv 414. §-ának 4. pontját, s tudjuk, 'hogy az adós könyveit tudatosan ha-* misan vezeti azért» hogy ilymódon megtéveszsze hitelezőjét éisi vagyoneílvonó cselekményeket kövessen el. Hiánynak tartom, hogy most, aiinikor véleményem ^ szerint a hitelvédelmet meg kell szervezni és pontos könyvvezetésre és évnyitó leltárra, ellenőrzésre kell a kereskedőket szoktatnunk a hitelélet biztonsága okából, akkor éppen ilyen súlyos bűncselekménynél, illyen kifejezett bankrott-cselekménynél, mint amilyen a 414. § 4. pontjában meghatározott volt, nem büntethetünk külön, illetőleg büntethetünk ugyan, amint a javaslat indokolása nagyon helyesen mondja, — mert ihászén lehet magánokirathamisítás, ha a könyveket haimiisan vezeti, liehet súlyosibbító körülmény a bűnösség megállapításániáll, hogy a könyveket szándékosan, megtévesztésül hamisan vezette, azonban nem emeljük ki külön, mint súlyosabb bűncselekményt. E tekintetben más a véleményem, mint az igaizságügyminiszter úr javaslatának. A könyvvezetés az adósok bűnös imianipuláeiój

avail szemben annyira fontos, hogy az idevonatkozó rendelkezés hiányát ai javaslat gyengéjének kell tekintenem. A könyvek vezetése a becsületes kereskedelemhez és a hitelhez hozzátartozik és ezt a kötelezettséget fokoznunk kell és nem elejtenünk. Igaz, hogy ez megvan a 4. §-mál, a hitelsértés vétségénél, de úgy érzem, hogyha valaki tudatosan és szándékosan hiatmisan vezeti könyveit, úgy, hogy azokból nem lehet_ megállapítani vagyoni állagát és ezzel hozzájárul ahhoz, hogy jogtalanul csökkentse a kielégítési alapot, ez külön és pedig szigorított esete volna a hitelsértés bűntettének. Éppen ezért az általános vita megkezdése előtt beterjesztettem egy kiegészítő indítványt ehhez az 1. §-hoz, azt mondván (olvassa): «Indítványozom, hogy az 1. §-ba újjmásodik bekezdésként a következő szöveg vétessék fel: A cselekmény büntetése öt évig terjedhető börtön, ha a cselekményt oly kereskedő-adós