Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-73

â30 Az országgyűlés képviselőházának zönséges csalás., úgy, hogy a hitelezési csalási szakaszt, a 381 %-t meglévő jogunkban nem tartóim olyannak, amely ma hatékony védelmet nyújthatna a hitelezőknek a rosszhiszemű adóssal szemben. Aminlt látjuk, fennálló büntetői jogunk %en nagy területen próbált védelmet nyújtani a rosszhiszemű adóssal! szemlben és tőle telhetőV leg igyekezett megvédelmezni a jóhiszemű hitelezőket. Ennek dacára a gyakorlat azt mutatja., hogy fennálló büntető- rendelkezéseinknek igen sok hiánya és hibája van s nem elesendő a védelemmel. Fabinyi Teofil óta alig volt igazságügyminiszter, aki ne foglalkozott volna azzal, hogy miképpen lehetne az adós fortélyos és károis üzelmeiivet szemben a hitelezőket megvédelmezni. Harmincöt évvel ezelőtt Szilágyi Dezső akkori igazságügyminiszter is kijelenj tette, hogy a büntetőtörvénykönyvnek esaóxányú rendelkezései reformra szorulnak •és maga sürgette a lényeges és szükséges javításokat és újításokat. A gazdasági érdekeltségek, a kereskedelmi érdekeltségek is ismételten sürgetitek a rosszhiszemű adósok bizonyos manipula* cióival szemben szükséges intézkedéseket Láthatjuk ezekből, hogy igenis, a gyakorlati élet szerint is, de az elméletig jogászi álláspont szerint is feltétlenül szükséges ez a törvényjavaslat, feltétlenül szükséges, hogy a hiteléletnek és a gazdasági életnek ezen a nagy területén végre rendet csináljunk. Nem lehet tehát azt mondani, mintha ez a törvényjavaslat ma aktualitással nem bírna, legfeljebb arról lehet szó, hogy egyéb bajunk is van, mint ez. Viszont azonban nagyon helyeslem, hogy az igazságügyminiszter úr nem tért ki a rá váró feladatok elől, hanem úgy, ahogy jönnek, azokalt, sorban megoldja. Lebet, hogy a mai nagyon nehéz, ideges és nyugtalan hangulatunkban talán nem igen vagyunk képesek arra az elmélyedésre, amely ilyen törvényjavaslatok megítélésénél és megtárgyalásánál szükség ges, azonban mindig akad annyi törvényhozó iltt a Képviselőházban, aki segítségére van az igazságügy miniszter úrnak ebben a nehéz munkájában és igyekszik ve'e együtt a lehető legjobbat és legtökéletesebbet megteremteni. Mielőtt magára, erre a javaslatra rátérnék, szükségesnek tartom, hogy még egyszer elmondjam — bár az előadó úr igen szépen és világosan elmondotta — melyek tehát a mai rendelkezések főbb irányai. Mint tudjuk, legelső és legfőbb hibája és hiánya a rendelkezéseknek abban áll, hogy a büntetőtörvénykönyv 414. és 416. §-ába ütköző cselekmények alanya csak vagyonbukott lehet, tehát csak az, aki ellen a csődöt megnyitották, pedig nagyon jól tudjuk, hogy nemcsak vagyonbukott követte és követi el ezeket a károkozó cselekményeket, hanem minden adós elköveti, akár nyittatott ellene csőd, akár nem. Kétségtelen tehát, hogy azokkal az adósokkal szemben is akik ellen nem nyittatott csőd, vagy liquidáeiós eljárás, védelmet kell nyújtani a hitelélet terén. A csődtörvény 83. §-a szerint ugyanis csődnyitásnak akkor, van helye, ha a tartozások meghaladják az adós vagyonát, kereskedőnél a csődtörvény 244. §-a szerint, ha fizetéseit megszünteti. Ha sem az adós, sem a hitelező nem kérik a csődnyitást, akkor nem nyittatik meg a csőd; és az adósnak ezek a csalárd cselekményei büntetlenül maradnak, sőt més? ha a hitelezők kérik is, tudjuk, hogy a csődtörvény 87. §-a szerint bizonyos esetekben, ha esak egy hitelező kéri, vagy a csődvagyon nem elég a csődeljárás költségeinek fedezésére nem nyitja meg a bíróság a csődöt. ' 73. ülése 1982 április 26-án, kedden. Itt tehát feltétlenül szükséges rendet esi* nálni és feltétlenül szükséges, hogy a cselekmény büntehetőségét nagyobb területre terjesszük ki, az az, minden területre, függetlenül a csődeljárástól vagy a liquidáeiós eljárástól. A csődtörvény 87. §-a szerint, ha a csődöt nem nyitották meg, akkor az adósnak a büntetőtörvénykönyv 414. §-a alá eső cselekményei büntetlenül maradnak, ezeket a cselekményeket csak a 387. § esetén lehetett csalásként büntetni. Ennek azonban két nagy hibája van. Az egyik az, hogy csak azokat a cselekményeket bünteti, amelyeket az adós fizetésképtelensége után követett el. Ez következik a b un te tőtörvénykönyv 387. §-ának szövegéből, amelyben azt mondja, hogy azon adós, aki fizetésképtelenségbe jutván, abból a célból, hogy hitelezőit megkárosítsa, a büntetőtörvénykönyv 414. §-ába ütköző cselekményfajtákat követi el. A másik hibája pedig a fennálló rendelkezésnek az, hogy a 416. § alá eső vétkes bukás esetei, a btk. 387. §-a esetén büntetlenül maradnak, ha a csőd vagy liquidáeiós eljárás nem nyittatik meg. De még tovább megy a hiba a mai jogállapotban, mert nemcsak csőidnemnyitás esetén lehet csak a 387. § alapján büntetni, hanem kiterjesztette ezt a korlátolt büntetőjogi felelősséget a mai jog, illetve a későbbi törvény még három esetre, tehát még egy nagyobb területre. Ugyanis ugyancsak, a büntetőtörvény 387. §-a szerint vonható felelősségre az is, aki csőid) helyett az 1916 : V. te. 1. §;a szerint kényszeregyességi eljárás megindítását kérte és a csődönkívüli kényszeregyességi eljárást jogerősen befejezték, ha az adós fizetésképtelenségének beállta után vagy ha a kereskedő fizetéseinek megszüntetése után hitelezőinek megkárosítása céljából a büntetőtörvénykönyv 414. §-ába ütköző cselekményt követett el. Hasonlóan kell eljárni, ha a Pénzintézeti Központ avatkozott bele valamely pénzintézet felszámolásába, vagy ha a biztosító magánvállalat felszámolását elrendelte az állami felügyelőhatóság. Ilyen esetben csőd nem nyittatik és a károsító cselekmények szintén csak a büntetőtörvény 387. §-a szerint büntettetnek. • ; Ezeknek a rendelkezéseknek következménye tehát az, hogy a büntethetőség tárgyi feltétele ma, mai jogunk szerint a csődnyitás, a csődnyitást elutasító határozat, kényszeregyességi eljárás jóváhagyása, a Pénzintézeti Központ vagy az állami felügyeleti hatóság közbelépése, büntetlenül imaradnak és maradhatnak azok az esetek, amikor nem indul meg semmiféle hatósági eljárás;, vagy az adós és a hitelező magánúton egyeznek. A büntethetőség tehát ma — és ez a lényeg — a likvidációs eljárás megindításától függ. Régi kívánság az, hogy csőd vagy kényszeregyes s ég hiányában is lehetetlenné kell tenni a hitelezőket károsító vagy egyes hitelezőket bizonyos előnyökhöz juttató visszaéléseket. Az adós bűnös cselekményeit, illetőleg annak megtorlását függetleníteni kell a likvidációs eljárástól. Olyan renidlélkezésre van tehát szükség, amely függetlenül intézkedik az adós által bűnösen elkövetett és a hitelezőket megkárosító cselekmények megtorlása tekintetében. A másik igen komoly kifogás az, hogy a büntetőtörvény 414. és 416. §-ában levő felsorolások hiányosak. Nagyon jól tudjuk, hogy a taxációnak ez a sorsa: kimarad belőle esetleg éppen a legfontosalbb, erre az esetre nem alkalmazható vagy erre az esetre nem vonatkoz')