Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-73

Az országgyűlés képviselőházának 73. ülése 1932 április 26-án, kedden. 231 rendelkezés. Nem lehet egy taxáeió olyan teljes, amely a károsító vagyoncsökkentési módozatok mindegyikére kiterjedjen. Ez ismét a javaslat szükségességét bizonyítja: szükséges egy olyan általános felölelő megjelölés, amely valamennyi vagyonosökkentő elkövetési módozatot magábanfoglalja. Az elkövetési cselekményeknek iilyen egyszerű és általános megjelölési módozatát követeli egyébként az újabb tudományos irodalom is, valamint ezt az eljárást követik az újabb külföldi törvényelőkészítő munkálatok is. A harmadik indokolt kifogás, amelyet fennálló jogunkkal szemben felhozni nem lehet, az, hogy a büntetőtörvénykönyv 416. §->a nem Ibozza eléggé kifejezésre ennek a cselekménynek igazi lényegét. Ennek a cselekménynek igazi lényege ugyanis az, hogy a tettes gondatlanságból előidézi a maga fizetésképtelenségét elsősorban és ezáltal másodsorban vagy pedig a fizetésképtelenség után elkövetett cselekményével, szintén gondatlanságból, a hitelezők károsodását. Indokoltnak látszik tehát a vétkes bukás fogalmi körének szabatosabb megjelölése és az adós vagyonának likvidálás! módjától való függetlenítése. Ezek az okok azok, amelyek indokolttá ós szükségessé tették ennek a véleményem szerint nagyon értékes törvényjavaslatnak előkészítését és a törvényhozás elé hozását. Mielőtt ennek a törvényjavaslatnak részletes tárgyalásába belemennék, két általános kijelentést kell a javaslatra nézve tennem. Az egyik tarra a kérdésre vonatkozik, hogy azt a kérdést, hogy valamely törvényjavaslat helyesen oldja-e meg a kitűzött célt, nem mindig az dönti el, hogy abban a javaslatiban a kigondolható legjobb, legnagyszerűbb, elméletileg kifogástalan jogelvek vannak-e lefektetve. Lehet egy javaslat jogászilag a legnagyszerűbb, a kiforrott jogelvek legtisztább meglátása s rendelkezésekbe foglalása, r 'magában foglalhatja mindazt, amit ta tudomány és a tudósok kigondoltak, ez az elméleti tisztaság és tökéletesség azonhan még nem biztosítja azt, hogy a javaslat, illetve a törvény a gyakorlatban tényleg helyesen. oldotta meg az eléje kitűzött feladatokat. Az a kérdés, mit mond hozzá az élet, mit szól a gyakorlat és mit szól főként hozzá a törvényt alkalmazó bíró. Olyan-e ez a törvény, amely az élettel könnyen hozható kapcsolatba és olyan-e, hogy a bíró annak alkalmazásában nem téved el- líSzóval a jó törvény tulajdonképpen az elméleti jogelvek alkalmazkodása a gyakorlati élethez, ^megalkuvás a valósággal, a bíró képességeivel, tudásával és gyakorlati tapasztalataival. Ha a törvényjavaslatot ebből a szempontból vizsgáljuk, általánosságban azt kell mondanom, hogy annak 1. és 4. §-a elméletileg és jogászilag teljesen világos és csaknem azt mondhatom tökéletes. Jogelveket mond ki úgy az 1. mint a 4. §-ában, amely jogelvek ma körülbelül teljesen kiforrott állapotban mutatják be nekünk mindazt, amit ma a tudomány és a gyakorlati jogász világ közösen helyesnek ismert föl. Alkalmas arra, hogy az eddigi hibákat pótolja s teljes, illetve józan belátása a sok paragrafus miatt alig érvényesülhet. Természetesen azt, hogy ez az elméletileg és gyakorlatilag teljesen szabatos, világos jogelv a gyakorlati életben és a bíró kezében mivé fog válni, hogy a bíró azt meg tudja-e úgy érteni, mint ahogyan ez el van gondolva, ezt nem tudhatjuk előre. Annak, aki a törvényjavaslatot készítette, az angol bíró volt az ideálja s én szeKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ VI. retném, ha a magyar bíró ezzel a törvénnyel a kezében szintén igyekeznék a bírói szabad belátásnak, a bírói józan ítélőképességnek teljes szabadságával, szabad szellemben alkalmazni esetenként azt a jogelvet, amely itt le van téve. Tudnunk kell, hogy a mai tudományos irodalomban is mindig általánosabbá válik az a kívánság, hogy fel kell szabadítani a bírót a paragrafusok bilincseitől, mert lehetetlen a bírót vezetni a szakaszoknak ilyen járszalagján, hisz így a bíró rabja tulajdonképpen a paragrafusoknak és saját eszét, bírói belátását alig engedi érvényesülni védelmet nyújtóm A jó bíró akkor fejlődhetik ki, ha szabadon, a saját józan eszével ítélheti meg mindig a törvényben lefektetett jogelv, mint vezérfonál alapján azt a jogesetet, amely kezébe kerül. Természetes, hogy ez az ideál és erre kell törekedni. En hiszem, hogy a magyar bíró meg fogja érteni, hogy ez a neki adott szabadság azt jelenti, hogy igyekezzék minden egyes eset alkalmával a gyakorlati élettel kapcsolatban érvényt szerezni annak a jogelvnek, amely itt le van fektetve, az igazságnak, melyet ez a jogelv szolgál. T. Ház! Másik megjegyzésem, amit általánosságban a javaslathoz teszek az, hogy kétségtelen, hogy ez az egész javaslat, úgy, ahogy van, olyan merész újítás, hogy gondolkodóba kell esnünk, szabad-e egyszerre ilyen merész lépést tenni. Hiszen miről van szó? Egyetlen rendelkezéssel töröljük a büntető rendelkezések területéről, a hitelélet büntetőjogi területéről mindazokat a rendelkezéseket, amelyeket tulajdonképpen 52 éven keresztül már megszoktunk, amelyekhez hozzá vagyunk nőve és amelyek eddig a hitelélet területén olyan amilyen, de a lehetőséghez képest megfelelő büntetőjogi védelmet akartak nyújtani s a bíróság segítségével nyújtottak is. Hiányosak voltak. Erre halálra ítéljük őket s újakat hozunk helyettük. Kitöröljük a gyakorlatba annyira átment 386. és 387. §-ait a büntetőtörvénykönyvnek, kitöröljük a btk. 414. és 416. §-ait, aminek következtében megszűnik ez a fogalom, hogy csalárd bukás büntette és vétkes bukás vétsége. A «vagyonbukott» szó, amely különben sem büntetőjogi terminológia, kiesik s a büntető rendelkezések területéről s helyettük egészen új fogalmakat, rakunk: «Hitelsértés bűntette^ és a hitelsértés vétsége» fogalmakat. Ez a két új cselekmény kerül a letörlendő régiek helyébe. Nekünk, öregebb jogászoknak, akik egy életen át ezekkel a paragrafusokkal foglalkoztunk, be kell ismernünk, hogy bizonyos sajnálkozást érzünk, amikor büntetőtörvénykönyvünkből úgy szó nélkül kiesnek a btk. 386., 387., 414. és 416. §-ai, viszont be kell látnunk, hogy ezek hiányokkal teltek voltak és kell, hogy egyszer már rendet teremtsünk. Ha pedig már egyszer hozzáfogtunk, akkor, csináljunk rendet az egész vonalon, még pedig olyan rendet, amely a múlt hibáit és hiányait pótolja és alkalmas lesz arra, hogy jó bíró kezében a hitelezőknek az egész vonalon teljes jogvédelmet biztosítson. Azért nehéz nekünk, büntetőjogászoknak elszakadnunk ezektől a meglevő

1 rendelkezésektől, mert ezek nemcsak a büntetőtörvénykönyv rendelkezései, hanem a csődjog, a hiteljog, egész jogi életünk is kapcsolatos ezekkel és most eszerint mindez kiesik a büntetőjog területéről. Ezek a régi megjelölések valahogy a múltban támaszt adtak és az az érzésem, hogy, amikor a «yagyon'bukott» szó kiesik a jövőben büntetőjogi gyakorlatunkból, 31