Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-73

226 Az országgyűlés képviselőházának rendszert, amellyel ma rendelkezünk. A pénzintézetek egészséges fúziója elengedhetetlen feltétele a magyar hitelélet szempontjából azon állapotok megteremtésének, amelyeket a hitelnek olyan feltételekkel való rendelkezésre bocsátása jelent, hogy a termelő is megtalálja ia maga számítását. Minél későbben, minél kedvezőtlenebb gazdasági viszonyok között fog ez a folyamat végrehajtatni, annál nagyobb zavarokalt! fog a gazdasági életben okozni. A pénzintézetek fúzióját — nem ma, újólag mondom ezt, hanem már 1928-ban a nagyar gazdasági közvélemény elé hoztam — akkor kellett volna megcsinálni, mikor még erre nem volt szükség, amikor a gazdasági előrelátás tette ezt szükségessé. Mert a pénzintézeti fúziókra nézve áll az a tétel, hogy ha a fúziók akkor hajtatnak végre, amikolr a gazdasági kényszerűség teszi ezt már szükségessé, akkor mindig az érvényesül, hogy nem az egészséges fogja a beteg helyzetét megjavítani, hanem a beteg fogja az egészségest is meginficiálni. (Igaz) Ügy van!) Itt is tehát oda kell konkludálnom, hogy arra kérjem aiz igazságügyminiszter urat, méltóztassék az itt elhangzott szempontokat: megszívlelésre érdemesíteni. Ne hárítsa el magától azt — mint az uzsoratörvényjavaslat tárgyalása alkalmával tette — azzal, hogy ezek közgazdasági fejtegetések, amelyek nem tartoznak őreá, T. Ház! Unos-untalan halljuk azt a megállapítást, hogy beteg ez az ország, súlyos beteghez hasonló minden termelési ág helyzete. Sajnos, nagyon is találó megállapítás ez. De ha ez így van, t. igazságügyminiszter úr, akkor én ezt a hasonlatot továbbviszem és azt mondom: a súlyosan beteg ország helyzetében minden egyes minisztertanács egyenlő egy konziliummal, amely a belteg helyzetével foglalkozik. A konziliumot pedig az jellemzi, t. igazságügyminiszter úr, hogy nemcsak a kezelőorvos, nemcsak az operációt végrehajtó orvos szól hozzá a beteg állapotához, hanem mindenki, aki ebben a konzíliumban résztvesz. (Váry Albert: Az a kérdés, hallgatnak-e rá!) Bocsánatot kérek, az igazságügy-miniszter úr poziciójált

1 abban a konzíliumban, amenynyire innem meg tudom ítélni, olyan kiválóan erősnek tartom, hogy nagyon sok hasznos szolgálatot tehet az ország gazdasági helyzetének, mindenesetre sokkal többet, mint akkor, ha kiváló poziciójáít arra 'használja ki, hogy egy ilyen végeredményben mégsem eminenter fontos és mégsem közvetlenül a gazdasági helyzetet érintő törvényjavaslatot hoz a Ház elé. Ha az igazságügyiniszter úr a szerénységem részéről előadott aggodalmak nyomán gondoskodni fog mindazokról a magánjogi intézkedésekről, amelyek végeredményben mégis csak az ő hatáskörébe tartoznak, sok minden megváltozna tik itt akkor is, ha az a sokszor beígért konjunktúra-változás a világgazdasági helyzetben nem következik be, és ha azt a józan kibontakozási alapot, amelyet a középeurópai államok kooperációja tekintetében a francia miniszterelnök az európai politika gyúpontjálba állított, a diplomáciai taktikázások ideig-óráig el is terelik az aktualitás teréről. Az államhatalom nem merevedhetik meg fonmláiban a mai viszonyok között, Ma. amikor a gazídasiáígi^ technika fejlődése állandó evolúcióiban tartja a társadalmat, amikor ezen fejlődési folyamatban al termelés kiugrása megszüntette a helyes és egészséges kontak73. ülése 1932 április 26-án, kedden. tust a termelő és fogyasztó között, az állampolgár igénye az államhatalommal szemben nem merülhet ki abban, hogy hatalmával! az élet- és vagyonbiztonságot biztosítsa. A mai viszonyok között a gazdasági liberalizmus legelfogultabb Ihive is elismeri, hogy nagy feladat vár a hivatalos gazdaságpolitika működésére, nagy feladat vár atekintetben, hogy megtalálja azt a helyes szabályozást, amely a gazdasági válság és a gazdasági eltolódások ellenére sietteti azt a folyamatot, amikor a termelési egyensúly helyreállításával a termelést utóiéri a fogyasztás és a teljesítőképes fogyasztás nyomán minden polgár megtalálja azt a lehetőséget, hogy legemberibb jogát, a dolgozni akarás jogát, gyakorolhassa. Nem ellenzéki pártállásomnál, — hiszen ez olyan törvényjavaslat, amelyet pártpolitikai szempont nélkül lehet bírálat tárgyává tenni — hanem az itt kifejtett gazdaságpolitikai aggoídialm aknái fogva az igazságügyminiszter úr most előterjesztett javaslatában csak a régi államhatalmi gesztus egy megnyilvánulását 1 atomi, amely büntető kezével lesújt arra, aki a gazdasági életiben a fennálló törvényekkel ellentétesen cselekszik. Ismétlem, a gazdasági élet mai helyzetében a gazdasági helyzetet javító, a termelés lehetőségeit elősegítő intézkedéseket várok a kormány minden egyes tagja, és így az igazságügyminiszter úr részéről is. Mindezek alapján — az igazságügyminiszter úr személye iránti minden tiszteletem és nagyrabecsülésem ellenére — az előterjesztett .-, javaslatot általánosságban, a részletes vita alapjául sem fogadhatom el. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Váry Albert! Váry Albert: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előadó úr magasan szárnyaló, klasszikus szépségű és értékű, mind elméleti, mind gyakorlati jogászi szempontból kifogástalan és mindenre kiterjedő előadása után az én felszólalásom lényege, sajnos, ismétlésekre fog szorítkozni. A javaslat azonban olyan nagyhorderejű, gazdasági és hiteléletünk olyan nagy területére terjed ki, hogy én, azt hiszem, nem fognak ártani ezek az ismétlések, mert ezzel közelebb jutunk annak a megismeréséhez, hogy erre a javaslatra tényleg feltétlenül szükség van. Es itt kapcsolódom bele Magyar Pál igen t. képviselőtársam és kedves barátom nagyon értékes, nagyon okos, tárgyilagos felszólalásába. Amit ő az általános gazdaságpolitikáról mondott, nagyjából elfogadhatjuk, azt néhány részletében osztjuk is, de mindenesetre igen tanulságosnak tartjuk. Mi is tudjuk a hibákat, de nincs hozzá elég erőnk, hogy orvosoljuk. Mert könnyebb megállapítani, mint segíteni. Amiket ő kívánt az igazságügyi politikától, hogy a csődeljárás, a kényszeregyességi eljárás területén teremtsen elsősorban rendet, az teljesen helytálló, de ez meg is történik. Mert hiszen, ha a beterjesztett igazságügyi költségvetés indokolását olvasta a t. képviselőtársam, akkor láthatta, hogy igenis, nagyon komoly munka folyik az igazságügyminisztériumban éppen a csődeljárásnak és a kényszeregyességi eljárásnak reformálása területén. (Müller Antal: Helyes is!) Természetesen, azokra az általános gazdaságpolitikai^ kérdésekre, amelyeket ő itt felvetett, nem térhetek ki, mert hiszen a javaslat elsősorban jogászi, másrészt pedig nem is ér-