Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-73

Az országgyűlés képviselőházának 7 zem magamat képesnek arra, hogy olyan területen vitázzam vele, ahol otthon van. Én visszavonulok a saját jogászi területemre és itt mondom el észrevételeimet, hiszen a javaslat is elsősorban jogi alkotás. Mindenesetre azonban azt, amit a magyar kereskedőről mondott, szó szerint aláírom. (Bródy Ernő: Helyes!) Igenis, a magyar kereskedelem fürgesége, ügyessége, alkalmazkodási képessége, szívóssága és megbízhatósága mindannyiunk által tisztelt és elismert tény (Bródy Ernő; Hagyják élni őket!) és érték a nemzet gazdasági élete szempontjából. Fáj nekünk látni azt a végzetes élet-halálharcot, amelyet a világválság következtében ma átküzdeni kénytelen. Sajnos, nem tőlünk függ, hogy segíthessünk rajta. (Bródy Ernő: Tőlünk is egy kicsit!) Mi mindenesetre, ha csak evvel a törvényjavaslattal is, segítségére igyekezünk lenni, mert az egészséges hitelélet alapja a jó hitelvédelem, a jó törvény. Tisztelt Ház! Amint az emberi életnek, azonkép a bűncselekményeknek is megvan a maguk fejlődéstörténetük. Régen főkép azok a bűncselekmények vitték a vezető szerepet, amelyek az ős emberi ösztönön, vad indulaton, durvaságon, szenvedélyen, erőszakon alapultak, mint a gyilkosság, a rablás, a testi sértés, gyújtogatás, erőszakos nemi közösülés, avagy pedig a legegyszerűbb, a legősibb, a legkezdetlegesebb ösztönön alapuló lopás. Idővel ezek mellett a bűncselekmények mellett megjelennek azok a bűncselekmények is, ahol az ész, az emberi értelem, a találékonyság, a kitervelés, az ármány, a* fondorlat játszák a vezető szerepet. Idők folyamán a tolvaj, a rabló, a haramia, a gyilkos mellett megjelenik a nem kevésbbé veszélyes csaló, sikkasztó, okirathamisító, uzsorás, nemzetközi szélhámos, aki éppen olyan súlyos veszedelmet jelenthetnek az emberiségre és gazdasági életünkre, mint azok a kezdetleges, erőszakos bűncselekmények. A mi klasszikus büntetőtörvénykönyvünk, amely tudvalevőleg csaknem 60 esztendővel ezelőtt készült, kemény kézzel és szigorral csap le az emberi ösztönön, szenvedélyen, durvaságon, elsősorban indulaton alapuló bűncselekményekre, kíméletlenül sújt le a gyilkosra, a rablóra, talán nagyon is súlyosan a verekedőre, a gyujtogatóra. Ellenben bizonyos szelídséget látunk rögtön, mihelyt azokat a területeket szabályozza és bünteti, ahol az emberi értelem, ármány, fondorlat, körmönfontság és ravaszság viszik a bűncselekmények elkövetésénél a vezetőszerepet. Ennek indoka talán az, hogy 50—60 esztendővel ezelőtt a mi életünk nem volt ilyen bonyolult és komplikált. Az ipari, a gazdasági, a hitelélet akkor kezdte bontogatni a szárnyait, a hűtlenségnek, a bizalommal való visszaélésnek, a csalárdságnak a hitelélettel és a hitellel való visszaéléseknek azok a tömegcselekményei nem jelentkeztek még olyan közveszélyes formában és talán nem is látszhatott indokoltnak olyan szigorral fellépni ellenük, amint azt a többi bűncselekményekkel szemben a törvényhozó, illetve a tör,vény szükségesnek találta. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Idővel azonban életünk óriási változáson ment keresztül. Ma már nemcsak az útszélen és az erdőben kell óvakodnunk a haramiáktól, hanem — sajnos — a gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi élet ingoványaiban és mocsaraiban is. És joggal feltehető a kérdés: tulajdon?. ülése 1932 április 26-án, kedden. 227 képpen melyik veszélyesebb? Az-e, amelyik nyíltan, erőszakkal odaáll és fegyverrel a kezében veszi cl tőlünk vagyonunkat, vagy pénzünket, vagy az a másik, aki mézes-mázos szóval, ügyesen, cselszövénnyel, ármánnyal, fondorlattal hálózza be áldozatát és szedi el pénzét ós vagyonát, teszi tönkre erkölcsben, vagyonban egyformán? Kétségtelen, hogy ezek a bűnösök, ezek az emberi kitervelés, ármány és fondorlat útján elkövetett bűncselekmények éppen olyan súlyosak lehetnek és következményeikben éppen úsy végzetesek, mint amazok. Láthatjuk ezt különösen a hitelélet terén, ahol — mit tagadnók — tömegével találkozunk olyan egyénekkel, akik a jóhiszemű hitelezők bizalmával visszaélve, hitelbe árút árura halmoznak, azután az árút elkótyavetyélik, elrejtik, a pénzt, amit érte kaptak, zsebreteszik és ezáltal igen érzékeny kárt okoznak a hitelezőknek, akik nekik jóhiszeműen hitelt nyújtottak. Szinte megdöbbentő, hogy éppen itt, a «Treue und Glauben» területén, milyen surfin találkozunk lelkiismeretlen üzelmekkel és látjuk, mint használják ki az emberek jóhiszeműségét a kereskedői hűség, becsület és tisztesség nevében és annak területén. Az elmúlt évtizedek során mennyi megbízhatatlan, lelkiismeretlen, tudatlan ember szivárgott át a becsületes ker-eskedelem területére és mezejére és hogyan éltek vissza azzal a hűséggel és bizalommal, amely csak a becsületes és szakértő kereskedelemnek jár, azzal a hitellel, amelyet csak a becsületes és szakértő kereskedelem vehet igénybe. Hiszen a hitelnek nem a vagyon elsősorban az alapja, hanem éppen a Treu und Glaube az a 'hűség, az a kereskedői becsület, amely mindennél értékesebb annak, aki a hitelt nyújtja. Szomorúan láthattuk és tapasztaltuk,^ mennyire éppen az ellenkezője ment át a köztudaibba annak, hogy ha valaki hitelt vett igénybe, attól a pillanattól fogva az ő vagyonát, áruját, melyet hitelbe vett, mindaddig, amíg tartozik, tulajdonképpen a hitelezői érdekeinek megvédése mellett lett volna köteles őrizni, megvédeni és kezelni. Mennyire éppen az ellenkezője történt ennek! Hány tudatlan és lelkiismeretlen egyén - használlta ki ezt a kereskedelmi tisztességet és becsületet és próbálta ki a hitelezők kárára, a hitelezők pénzén, à hitelezők áruival saját kereskedői tudatlanságát, képtelenségét, szakértelme hiányát, lelkiismeretlenségét és könnyelműségét. Tudnunk kell, hogy a hitel alapja a kereskedő saját vagyona, de azonkívül a kereskedői hűség és becsület, a kereskedői szakértelem, megbízhatóság, tisztesség és szorgalom. Ezek az igazi alapjai a hitelnek. Aki hitelit vesz igénybe, az mindezzel tartozik az ő hitelezőinek, az felel igenis vagyonával, árujával, munkájával és becsületével annak a hitelezőnek, akitől 'hitelt vett igénybe. • Ez az az erkölcsi, jogi felfogás, amelynek alapján állva, kell a hitelező és adós közöltti viszonyt jogi szabályozás alá venni. Természetesen számításba kell vennünk azt is, hogy a legbecsületesebb kereskedelemben is történhetnek elszámítások, hibák, váratlan hibák, váratlan gazdasági fordulat, csapás, olyan előre nem látoitt események, független gazdasági okok, amelyek okai lehetnek annak, hogy az adós nem tud eleget tenni a maga fizetési kötelezettségének. Ez azonban csak kivétel. (Müller Antal: Ma gyakran fordul elő!) A szabály az, hogy aki kötelezettségeinek nem tud eleget tenni, az ezt a helyzetet és hitelezőinek meg-