Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-73
220 Az országgyűlés képviselőházának 73. ülése 1932 április 26-án, kedden. javaslatnál is történt — hogy az igazságügyminiszter úr arra a megállapításra fog jutni, hogy fejtegetéseim alkalmasak lesznek talán egy közgazdasági vita kifejtésére, de szorosan nem csatlakoznak ehhez a törvényjavaslathoz. Őszintén bevallom, hogy a legszebb törvényjavaslat, a törvénykodifikálás legkiválóbb alkotása az én szememben nem lehet más, mint eszköz arra, hogy helyes alkalmazása menynyiben járulhat hozzá ahhoz, hogy a polgárságot legközelebbről érdeklő problémák megoldását siettesse. Én egyáltalában nem vonom kétségbe, sőt elismerem, hogy normális gazdasági viszonyok között, a gazdaság^ élet zavartalanabb funkciója közepette, amikor a hitelélet alakulása megfelel annak a fontos funkciónak, amelyet egészségesen lüktetői gazdasági életben be kell töltenie, nagy jelentősége van az előttünk fekvő törvényjavaslathoz hasonló törvényes szabályozásnak. Nagy jelentősége van azért, mert hiszen a hiteléletben a hitelező, az adós bonitásának és a részére nyújtott tárgyi biztosítékoknak elbírálásán felül, nagy sújt helyez arra a jogi biztonságra, amelyet a meglévő törvények részére nyújtanak s amely jelentőség: különösen ott domborodik ki, ahol külföldi tőke elhelyezkedéséről van szó, mert különösen a külföldi tőke szempontjából igen lényeges az, hogy az az ország, amelyben a tőke elhelyezkedést keres, olyan törvényekkel "birjon, amely törvények eliminálják azt a hátrányt, amelyet az idegen országban való' pereskedés jelent. A gyakorlati életből nagyon jól tudjuk azt is, hogy egyébként vagyonos országokban, ahol az adósok kellő tárgyi biztosítékot tudnak nyújtani, ahol egyébként a hitelnyújtás szempontjából szükséges egyéb feltételek is el adva vannak, éppen a hiteltörvénvek nem megfelelő volta, éppen a bíróságok működéséhez fűzött bizalom hiánya ok arra, hogy az illető országokkal való hitelügyletek ápolásától eltekintsenek. Amikor azonban ezt elismerem, meg kell állapítanom azt is, hogy egymagában az a ténykörülmény, ihogy valamely ország helyes jogi érzékkel úgy építi ki a hiteléletet szabályozó törvényeket, hogy azok necsak a belföldi, hanem a külföldi hitelezőknek ib kellő biztonságot nyújtsanak, nem elegendő egy megfelelő hitelélet kialakítására. Ennek fontos előfeltétele, hogy e. mellett a gazdasági élet menete, a gazdasági alanyok működése és a gazdasági alanyok erőssége is nyújtsa azokat a feltételeket, amelyek a hitelezés szempontjából szükségesek és ha az igazságügyminiszter úr ebben a pillanatban, amikor nálunk mindenről inkább lehet szó, mint a gazdasági élet, a termelő élet kiegyensúlyozottságáról, mindenről inkább lehet szó, mint a hitelezőt hitelnyújtásra inspiráló állapotokról, mégis ezzel a törvényjavaslattal kívánja a Házat foglalkoztatni: azt kell mondanom, hogy az igazságügyminiszter úr úgy vél egy házat felépíthetni, hogy először a ház fontos tartozékát, sőt jellegét visszaadó homlokzatot építi fel, mielőtt gondoskodott volna arról, hogy az a ház megfelelő alapokon legyen felépítve és az alapokra felépített kellő erősségű falakon nyugodjék. A gazdasági életben nagy jelentősége van annak, hogy a helyes sorrend követtessék, hogy először a termelő élet biztonsága — az adott esetben ez az alap — teremtessék meg és ha ez az alap kialakult és ennek folyamán a hitelélet kellően funkcionálhat, akkor válik időszerűvé ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása. Bevallom, ha olyan időpontban szólhatnék ehhez a törvényjavaslathoz, amikor a gazdasági élet egyéb bajai már or.vosoltattak, egészen más konklúziókra juthatnék, mint amelyekre ma kénytelen vagyok jutni, amikor elsősorban a törvényjavaslat időszerűségét kell kétségbevonnom. De a törvényjavaslat gazdasági szemüvegen át nézett időszerűtlenségével szemben, az igazságügyminiszter úr igényéhez és felfogásához közelebbjutóan jogászi szempontból is rá kell mutatnom egy helytelen sorrendre ezzel a törvényjavaslattal szemben. Az én szerény felfogásom szerint a modern jogrend túl van azon az állapoton, amikor a retorziót, a hűn elkövetésétől való visszariasztást tekinti céljának. A modern jogrend intézkedéseiben a preventív intézkedésekre kell hogy berendezkedjék, elejét kell hogy vegye a lehetőségeknek és alkalmaknak, hogy a gazdasági élet különféle hullámzásai között a polgár kísértésbe se jusson avégből, ihogy a büntetőtörvénykönyvvel ellentétbe kerüljön. A büntetőtörvénykönyv intézkedéseit a magánjog intézkedéseinek kell megelőzniök és hogyha ebből a szempontból nézem ezt a törvényjavaslatot, akkor beszédem folyamán konkrét példákkal kapcsolatban leszek bátor kimutatni, hogy igen sok olyan szabályozás hiányzik jogi életünkből, amely nem a büntetőtörvénykönyv, haneimi a magánjog keretébe tartozik, de amely magánjogi szabályozás sokkal hathatósabb védelem volna a hitelélet szempontjából is. mert aiz, alkalom elzárásával az elriasztó büntetéseknél jobhan szolgálná a hitelélet biztonságát, T. Ház! Az utóbbi időkben gyakran esik itt szó hitel jogi problémákról és szokássá vált ezekkel kapcsolatban a magyar hitelkérdlés klasszikusára, Széchenyire hivatkozni, belőle citálni és ezeket a citátumokat a gazdaságtudományok klasszikusainak idézeteivel megerősíteni. Méltóztassék megengedni, hogy én ne csatlakozzam ahhoz a gyakorlathoz, hogy évtizedes igazságoknak a mai viszonyokhoz, való célszerű alkalmazásaival igyekezzem állásfoglalásomat megindokolni, hanem ezt a kérdést is par excellence gazdasági problémaként kezelve, egy olyan gazdasági tételből induljak ki, amely, ha Ibetű szerint nines is benne gazdaságtan, a pénzügytan különféle tankönyveiben éls tanulmányaiban, de amelynek igazságát minden tárgyilagos gazdaságtudományi könyvben felfedezhetjük és amelynek igazságlát a napi élet eseményein keresztül is ellenőrizhetjük. Ez a tétel pedig az, hogy minden hitelügylet oly kétolldlalú üzlet, amelynek létrejötte az adósnak és hitelezőnek egyaránt érdieke. Ha tehát az ügylet a gazdasági szükségesség, a gazdalsági célszerűség jegyében jött létre, akkor nincsen szükség olyanirányú intézkedésiekre, mint ezt az uzsoratörvénynél láttuk, amely az adós részére biztosít a hitelezővel szemben bizonyos törvényesen szabályozott jogokat, azonkívül nincs szükség arra^ amint ezt az előttünk fekvő törvényjavaslatnál látjuk, hogy a hitelező megvédésére kell a büntetőtörvénykönyv paragrafusaihoz fordulnunk az adóssal szemben. Ha pedig ezt a tételt lényegében elemzem, akkor a gazdasági fejlemények nyomán arra a megállapításra kell jutnom, hogy elképzelhető az az állapot, amikor a gazdasági kényszerűség, a hitelfeltételek meg nem felelő volta az adóst arra kényszeríti, arra bírja, hogy a hitel igénybevételétől eltekintsen és mégis zavartalanul folytat-