Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-73

Az országgyűlés képviselőházának hassa — ha szűkebb keretekben is — termelő tevékenységét. Ez pedig így van azért, mert a helyes hiteligénybevétel az, amikor az az adós részére termelő erejének megerősödését, jövedelmének többletét eredményezi, olyan mértékben, hogy nemcsak a hitellel kapcsolatban vállalt terhek fizetésének tehet eleget, hanem olyan többértéket termel ki részére, amely lehetővé teszi, hogy záros határidőn belül az igénybevett hitelt is visszafizethesse. Ha tehát ezek a gazdasági feltételek az adósok részére biztosítva nincsenek, akkor elkerülhetetlen egy a gazdasági életet tudatosan követő termelő élet részére, hogy a hitel igénybevételétől visszavonul és akkor előáll a hitelező szempontjából az a helyzet, hogy a hitelt sokkal megfelelőbb feltételekkel kell az adós rendelkezésére bocsátania, mert ha a tétel végigvezetésénél az adós szempontjából arra az eredményre jutottam is, hogy a hitel lehetővé teszi neki a termelő élet folytatását, tehát exiszteneiájának fenntartását, a hitelező szempontjából i.\ Z HZ állapot, amikor a tőkét elhelyezni nem tudja, egyenlő jövedelmeinek megszűntével, tehát exisztenciális bázisának elvesztével. Es ha azt vizsgálom, hogy ezt a kézen fekvő és azt hiszem, pártpolitikai szempontból, vagy a gazdasági irányzat szempontjából semmiképpen kétségbe nem vonható tételt a magyar gazdasági életben milyen mértékben követték és hogy a magyar gazdaságpolitika irányítása mennyire volt figyelemmel ennek a gazdasági fejlődés szempontjából oly elsőrendű szabályzat betartására, akkor nagyon szomorú eredményre kell jutnunk. En itt csak arra hivatkozom, amit a pénzügyminiszter úr expozéjában is megemlített, hogy 1924-től 1930-ig a legfontosabb magyar termelési ág, a mezőgazdaság az adós ságmentesség állapotából a másfélmilliárd erejéig való eladósodás stádiumába jutott. En ennek a kérdésnek gazdaságpolitikai jelentőségét szíves engedelmükkel a költségvetési vita alkalmával fogom fejtegetni, itt csak annyiban kívánok ezzel a kérdéssel foglalkozni, amennyiben szorosan belekapcsolódik ennek a törvényjavaslatnak gazdasági kihatásába és amikor ebben az eladósodási öt évben legalább két olyan éve volt a mezőgazdaságnak, amikor nemcsak a mai értékesítési nehézségek nem állottak fenn, hanem amikor a terményárak legalább normálisak, érzésem szerint a normálisnál is magasabbak voltak és ez az eladósodás mégis bekövetkezett, akkor kénytelen-kelletlen aH.Yci EL következtetésre kell jutnunk, hogy a gazdasági törvénynek az a parancsszerü előírása, hogy hitel csak produktív célokra, a termelő erőket szaporító, a termelő erőket növelő célokra vétessék igénybe, éppen ennek a fontos termelési ágnak hitelpolitikájában, hitelgesztiójában nem követtetett kellően. És ha megvizsgálom az okokat, hogy miért történt ez^ akkor rá kell multatnom arra, hogy a helyett az ennek az osztálynak, szempontjából mérvadó és szükséges gazdaságpolitikai irányítás helyett, amely nevelő hatásával a helyes gazdálkodás feltételeit jelentette volna ennek a termelő osztálynak, mindent inkább találunk, mint ilyen gazdaságpolitikai, ilyen hitelpolitikai irányítást Ha rámutatok arra, hogy abban az időszakban, amikor- itt jelszóvá vált a mezőgazdasági termelés megfelelő átszervezése, mégpedig abban az irányban, hogy a világgazdasági konjunktúrától jobban függetlenített termeÜvényekkel jöhessen 73, ülése 1932 április 26-án, kedden. 221 piacra, itt olyan hitelakciók folytak éppen a kormány részéről, amelynek szükségességét igen sok esetben nem a gazdásági szükségesség, hanem a politikai célszerűség eredményezte. (Ügy van! balfelől.) És ha minden politikai él nélkül, tisztán a gazdasági helyzet elbirálhatása céljából vizsgálat alá vennők azokat a hiteleket, amelyet a földmivelésügyi miniszter úr az utóbbi időben a mezőgazdaság céljaira rendelkezésre bocsátott, akkor arra az eredményre jutnánk, hogy a gazdasági célszerűtlenség mellett az e törvényjavaslat által inicJált gazdasági erkölcs, hitelerkölcs emelésével szemben milyen károsan befolyásolta & hitelerköHcsök kialakítását ezeknek az akcióhiteleknek rendszere, amely beleplántál!a a gazdasági életbe azt a nem képviselhető megállapítást vagy álláspontot, hogy az állami hiteleket nem kell visszafizetni, hogy az állami hitelek feltételeit nem kell betartani. De nemcsak a hitelerkölcsök ezirányú leroimjlásához járultak hozzá, hanem nagyban befolyásolta a hitelerkölosök leromlását az a ténykörülmény is, hogy ezek a hitelek nem mindig arra a célra használtattak fel, amely helyes - elkép-. zelés mellett és helyes keresztülvitel esetén valójában a mezőgazdasági termelés megerősödéséhez kellett volna, hogy vezessen. Ha valaki igen tárgyilagosan felül fogja vizsgálni, hogy az úgynevezett tyiukkölcsönökből valójában mindig a vidéki baromfiudvarok tyúkjainak tojóképessége növeltetett (Derültség.) ás h'ogy az úgynevezett disznókölcsönökből valójában mindig a vidéki ólakban elhelyezett mangalicák hízták-e, akkor arra az eredményre jut, hogy nem mindig ez volt a mérvadó szempont, hanem a protekcionizmus, a politikai orientáció és sok más gazdaságilag perhorres'zkálható körülmény nem lényegtelen momentum volt ezeknek a kölcsönöknek folyósításánál, nem is szólva arról, hogy egyéb úgynevezett akcióhitelek, mint a traktorakció, a műtrágya-akció és a rézgálic-akció, amelyeknek helyes alkalmazása esetén való gazdásági jelentőségét én a iegkevésbbé sem vonom kétségbe, a lebonyolításban nem a gaz- t da sági szükségszerűség, a hitelélet szempontjából elengedhetetlen szempontok érvényesítésével hajtattak végre, hanem itt is sok esetben egyéb szempontok voltak azok. amelvek az akciók lebonyolításánál mérvadók voltak. T. Ház! Lehet-e csodálkozni, hogy amikor egyfelől a mezőgazdasági termelés érdekében való hitelakció valójában nem ennek a termelőosztálynak imlegerősödésére szolgált, másfelől pedig amikorr a .világpiaci helyzet alakulása sokkal nagyobb felkészültségű, struktúrájában sokkal jobban beszervezett és a világpiachoz alkalmazkoldió mezőgazdaságot is megrendíthette volna, a mi mezőgazdiaságunk olyan nehéz helyzetbe került, mint, amilyennel ma szemlbenállunk. Itt nem hallgathatom el, t. Ház. hogy ennek a helyzetnek idáig való leroimilásáhan nagy részt tulajdonítok annak is, hogy abban az időszakban, almikor fokozott ifr lentősége lett volna annak, hogy a kereskedői leleményesség, a kereskedői rátermettség legyűrje azokat a hátrányokat, amelyeket a világpiaci helyzet megromlása hozott, éppen akkor érvényesült nálunk egy olyan kereske'diőellenes irányzat, amelynek legszomorúbb ténye az, hogy éppen a magyar mezőgazdaság terményei szemnontjából lényeges gabona- és terménykereskedelem olyan dekadenciába került, hogy ebben az időszakban mennek tönkre a protekciónál! vállalatok előtérhehelvez^se által évtizedek alatt kialakult és nagy pozícióra