Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-73

Az országgyűlés képviselőházának mányzás nem lehet minden tekintetben előrelátó, de másrészt végtelen könnyelműség és hiba volna, hia ölhetett kézzel, a kiszmet gondatlanságával szemlélnénk az esemény eket és a «majd osak lesz valahogy» nyugalmával rábíznék az eseményekre, hogy önmaguk intéződjenek és rendeződjenek. Ma. amikor a gazdasági élet egyik napról a másikra változik, ma, amikor hallatlan, szinte tektonikus eltolódások játszóidnak le előttünk, amikor hegyek összeomlanak és tengerek kiszáradnak, amikor a tegnap nyugalma és biztonsága új események hatása következtében értéktelen semmiséggé válik, igenis kötelessége a törvényhozásnak, hogy kezeit az élet üterén tartva, mindennel törődjék és mindenről gondoskodjék. (Ügy van! jobbfeiől.) Az úgynevezett régi jó időkben egészen más volt a helyzet. Akkor megvolt a nyugalom, az idő és a kényelem. Mindlent lassú ütemben lehetett alkotni, csiszolni. Volt idő a lassú, alapos, részletes megfontoláshoz és az egyszer megalkotott jogszabály hosszú időn keresztül érvényben, hatályban maradhatott és megfelelt az élet igényeinek. Ma azonban egészen más idők járnak. A gazdasági viszonyok hihetetlen komplikáltsága, általában az élet rohamos fejlődése és változása nem adnak időt, teret és alkalmat a lassúságnak és kényelemnek. Ma a törvényhozás éber figyelemmel kell, hogy kísérje az életnek kaleidoszkópját, ehhez alkalmazkodjék és minden intézkedésében és szabályozásában a valóságos élet parancsait kövesse. Nemcsak nálunk, hanem szerte e világon ugyanez a helyzet és látjuk, hogy a különböző országokban milyen átütő erővel, milyen szervesen és közvetlenül nyúlnak bele az élet különböző igényeibe, mert hiszen nem a betegségek alakulnak az előírt gyógyszerek szerint, hanem az orvoslások módjának kell alkalmazkodnia a betegségek alakjához. A termelés és a fogyasztás kríziséhez hozzájárul a hitel és a bizalom válsága. Ezt a mai rettenetes gazdasági viszonyok között a lerongyolódás, az elszegényedés, a munkanélküliség, a kétségbeesés, a nyomorúságnak ezer gondja gyakran olyan hátrányosan befolyásolja, hogy bizony az erkölcsi lecsúszás lejtőjét is sokszor látjuk szemeink előtt. Ezzel szemben azt mondják egyesek, hogy a gazdasági vonatkozású reformokra nincs szükség, mert azok zavarólag hatnak; állítólag az orvosság rosszabb volna a betegségnél; egyes körök, orgánumok, hírlapok, érdekképviseletek támadják a törvényhozást, különösen az igazságügyi tárcát, azért, mert bele merészkedik nyúlni a gazdasági vonatkozásokba. Szerény nézetem, de teljes meggyőződésem szerint ebben a felfogásában sok a tévedés és kevés az igazság. Az igazság éppen az ellenkező oldalon van. Nyugodt, csendes időkben, amikor minden szinte magától megy, felesleges volna a törvényhozás éber őrködése és gyámkodása éppúgy, mint ahogy a csendes tengeren nem kell vitorlamanővereket végezni, akkor a hajó megy magától, de a mai időkben, amikor a szélvész, a vihar, a hullámok egyaránt fenyegetik a nemzet hajóját, könnyelműség, sőt megbocsáthatatlan bűn volna, ha a hajót egyszerűen átengednők az elemek játékának és nem gondolkoznánk a helyes vezetéséről, kormányzásáról és irányításáról. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Ide is tessék!) Nagyon köszönöm a kedves figyelmet és örülök, hogy a mélyen tisztelt baloldal felé is fordulhatok. 3. ülése 1932 április 2Ú-án, kedden. 21 ? (Esztergályos János: Hogyne, nagy érdeklődéssel hallgatjuk!) A most tárgyalásra kerülő törvényjavaslat is számol ezekkel a viszonyokkal s törődik ezeknek a sebeknek orvoslásával. Tudjuk jól, hogy a bajokat megszüntetni nem tudjuk, de legalább arra kell törekednünk, hogy enyhítsük a helyzetet és lehetőleg távolítsuk el azokat a zavaró és káros elemeket, amelyek nem pusztán a viszonyokból fakadnak, hanem az emberi gyarlóságokból, tévedésekből, bűnökből vagy hibákból. Az ország hitelének megítélése szempontjából is végtelenül fontos, hogy tiszta légkört teremtsünk, mert a külföld a szerint ítéli meg az ország erkölcsi állományát és hitelképességét, vájjon polgárai anyagi, szellemi és erkölcsi tekintetben milyen értéket képviselnek, vájjon az igazság mérlegén a bizalom és hitel serpenyőjét egyensúlyban tartja-e a teljesítés serpenyőjét, vájjon polgárai a jogok érvényesítése mellett teljesítik-e kötelességeiket és különösen, hogy az adott szónak és az írott kötelező erőnek szentsége uralkodik-e a gazdasági életben. Az utóbbi időben a magyar gazdasági életet gyakorta (befolyásolják olyan tünetek, amelyek nagy számuknál fogva alkalmasak arra, hogy helytelenül és kedvezőtlenül ítéljék meg az ország erkölcsi és gazdasági helyzetét. Az a téves felfogás kerekedhetik lábra, mintha nálunk nem tisztelnék általában a mások jogát, mintha a törvénynek nem volna elegendő ereje és hatálya arra, hogy megvédje a jogot és igazságot is megtorolja a jog és igazság ellen elkövetett cselekedeteket. Nemrégen az uzsoratörvényt tárgyaltuk. Akkor az adóst védtük meg az őt a hitelező részéről érhető .visszaélések ellen, amikor szorult helyzetét kizsákmányolják és megrendült anyagi helyzetét még végzetesebben érintik. A most tárgyalandó törvényjavaslat a hitelező érdekét fogja és akarja megvédeni az adósok részéről érhető -támadások és visszaélések ellen. Ügy az uzsoratörvény, mint a hitelsértési törvény nem egyoldalú érdektörvény és érdekvédelem, ezek a törvények mindenkinek az igazát védik, védik az egyetemesség jogát. Az a törekvés, hogy tisztultabb, higienikusabb gazdasági levegő legyen, hogy minél több és minél kevesebb rossz töltse be az élet kereteit. Ezt akarja elérni, legalább is megközelíteni a most tárgyalandó törvényjavaslat és kedves kötelességet teljesítek, amikor a miniszter úrnak, valamint a törvényelőkészítő osztály kiváló munkásainak ezért a végtelenül komoly, minden tekintetben átgondolt, az élet viszonyait hosszasan mérlegelő, minden fontos szempontot meglátó és szem előtt tartó, a mai viszonyokat bölcsen mérlegelő, kitűnően megszerkesztett törvényjavaslatért őszinte köszönetet mondok. Eddigi jogunk a (tiszteletreméltó régi büntető kódexben szabályozta a most tárgyalandó kérdéseket. Nem félek attól, hogy a laudator temporis acti vádjával illetnek, én nyíltan bevallom, igénytelenségem tudatában, de szerénységemnél fogva is, hogy én a régi klasszikus büntetőjogi iskola hívénsk vallom magamat és ma is kegyelettel és alázattal hajtom meg fejemet a régi nagy magyar törvényalkotók és nagy műveik előtt. Kegyeletem és tiszteletem azonban nem válhatik atavizmussá és kritika nélkül való méghajlássá, meglátom egyúttal a régi törvény hiányosságait, hibáit, gyengéit és ellenmondásait, de megértéssel bírálom a régi törvényt. Különösen megértem ezt, miután amikor ez a törvény keletkezeti, 29*