Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

Az országgyűlés képviselőházának 72. cánál, a megcsonkított népjóléti kiadások az eddiginél kevesebbek már az új tárcáknál, az új beosztásnál sem lehetnek. A másik érv azt mondja, nincs múltja, nincs gyökere, nincs szervezete ennek a minisz­tériumnak^ El kell ismernem, hogy ez tényleg így van. Bármennyire kiérlelte is az idő a szo­ciálpolitikai gondolatot, amíg egy adminisztrá­ciós apparátus kialakul, amíg annak ügyköre kijegecesedik, amíg a maga munkakörében be­rendezkedik, ahhoz idő kell. Ez a minisztérium forradalmi időkben alakult. A forradalmi esz­tendőket nem is számítva, az ellenforradalom­nak 12 esztendeje túlságosan el volt foglalva azzal, hogy berendezkedjék, nem ért rá a mi­nisztériumot alkotó gondolatot meggvökeresí­teni, ehelyett inkább egy középosztálymentési minisztérium született belőle, amelyik híven a Tisza-tradíciókhoz (Brogli József: Akkor ne is sajnálja, ha megszűnik!) a hétszilvafát vesztet­tek osztályának mentésére gondolt és ezek mentését találta a maga feladatának. A sze­mérmes szegényeknek osztogatta szét a szociál­politikai célokra megszavazott pénzeket, amely minisztérium a berendezkedés ideje alatt szo­ciálpolitikai célok helyett azokra a költségekre adott pénzt, amelyekről előbb Propper Sándor képviselőtársunk beszélt, amit én is ki tudok egészíteni egynéhány adattal. (Halljuk! Hall­juk! a szélsőbaloldalon.) A székesfehérvári árvaotthonról van me­gint szó (Györki Imre: Mi történt ott?), ahon­nan embermagasságú vázákat szállítottak az egyes államtitkároknak és osztályvezetőknek a minisztériumba (Györki Imre: Azt is Petko­Szandtner kapta?) a hadiárvaműhelyekből. Eszkarpeneket és női cipőket 25 párjával ren­deltek és szállítottak, filléres árfolyamokon, ezeknek az uraknak! Nem tudom, hogy honnan vették az anyagot. A vadászatokon az uzson­nának költsége 3.80 pengővel van elszámolva az Otthon költségvetésében, holott egyedül a dí­szes nyomtatott menükártyák, — amelyeken szereplő kaviár is a 3.80 pengős költségvetés­ben szerepelt —, ennek az összegnek sokszoro­sát jelentették költségben. (Györki Imre: És ezek még mindig aktiv tisztviselők, akik ezt csinálták? — Buchinger Manó: A beteg mun­kás pedig nem kap orvosságot!) . Az előbb beszélt Propper képviselőtársam arról a 120 pengős hálószoba berendezésről, amelyik az egyik államtitkár leányának ke­lengyebútora volt. (Felkiáltások a szélsobal­oldalon: Hallatlan!) Ugyanennek ruhakelen : gyéjét, staffirungját az Országos Ruházati Intézet 1 szállította és ugyanerre az esküvőre szállított a székesfehérvári hadiárva otthon tisztikara 24 személyes ezüstkés zletet, (Kabók Lajos: Ez az állam tekintélyének rombolása. — Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ugyanennek az államtitkárnak á lakása előtt hetenként ott állott a székesfehérvári hadiárva otthon autója és hozta be az egész hétre szóló élel­met. Ennek elszámolását sehol sem találjuk, (Kertész Miklós: Ez is hallatlan!) és akkor, amikor az egész minisztériumban minden osz­tályra kiterjedően folyik a panamavádak vizs­gálata, akkor ez az egy osztály, amelynek az élén ez az államtitkár áll, a gyermekvédelmi osztály, mindenféle vizsgálattól mentes marad. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Nagyobbrészt nem túlságosan nagy összeg az, amiről itt szó van és inkább csak az ízlést lehet reklamálni, amely ezeket a dolgokat a maga számára elfogadta, esztendőkön keresz­ülése 1932 április 22-én, pénteken. 199 tül. (Propper Sándor: Debrecenben erre azt mondják, hogy moslék! — Györki Imre: Buda­pesten is!) Ezért nem ért rá ez a miniszté­rium meggyökeresedni és közigazgatási appa­rátust, végrehajtószervet kiépíteni, mert más­sal volt elfoglalva, de ennek ellenére is a többi minisztériumok bürokráciája még mindig parvenünek, új bárónak tekinti a népjóléti mi­nisztérium tisztikarát (Kertész Miklós: Ez az!) és könnyen feláldozza, mert úgy érzi, hogy ez az a ballaszt, amelyet ki lehet dobni a léghajó­ról most, amikor általános takarékosságra van rákényszerítve az ország. (Kertész Miklós: A 12 katonai attasé 345.000 pengőjébe kerül az országnak!) Mi magunk is valóban erősen éreztük azt, hogy a népjóléti minisztériumnak nincsen ap­parátusa és minden intézkedését, minden vizs­gálatát más minisztériumon keresztül kellett elintéztetnie, ahol mellékesen és felületesen — használhatnék más jelzőket is — intézték el ezeket. Néhány évvel ezelőtt, talán két éve, idehoztam egy esetet a kiskundorozsmai hadi­özvegyekről, akikkel a hadiözvegyi végkielé­gítésekben az egyik közigazgatási tisztviselő egyszerűen fele-fele alapon osztozkodott. Eb­ben az ügyben is szerepel egy váltó. (Szeder Ferenc: Pedig nem is volt választás!) Mivel a végkielégítések elintézése hosszabb időt vett igénybe és ez az úr nem tudott addig várni, míg a hadiözvegy pénze fentről megjön, tehát a hadiözvegy terhére felvette váltóra a pénzt a Kiskundorozsmai Községi Takarék­pénztárnál, úgyhogy amikor megjött a pénz a minisztériumból, a hadiözvegynek az egész összeget be kellett fizetnie & községi takarék­pénztárhoz, sőt ráadásul még az időközben fel­szaporodott kamatokat is, úgyhogy a hadiöz­vegy erre a végkielégítésre súlyosan ráfizetett. (Kabók Lajos: Ez a hazafiatlanság!) A minisz­ter úr akkor megígérte nekem ennek az ügy­nek kivizsgálását és el kell ismernem, hogy 24 óra alatt intézkedett a vizsgálat megindításá­ról. Mivel a népjóléti minisztériumnak nincse­nek közegei a vizsgálat végrehajtására, közr igazgatási kivizsgálás történt a belügyminisz­tériumon keresztül. Az illető tisztviselő még ma is helyén van, ugyanebben a munkakörben, hadiözvegyekkel, hadirokkantakkal van dolga ma is, a legminimálisabb büntetéssel, feddéssel menekült és az egész község mai napig is fel van háborodva azon, hogy ez az ember méltó büntetése alól egyszerűen egypár kellemetlen szóval megmenekült. (Büchler József: Ez a lá­zítás, ez az izgatás! — Propper Sándor: Arisz­tid! Kérlek máskor jobban vigyázz! Azt mond­ták neki!) Amikor azonban mi elismerjük annak az érvnek a helyességét, hogy a minisztériumnak nincsen közigazgatási szerve, amikor elismer­jük, hogy még nincs meggyökeresedve, nem arra a következtetésre jutunk, hogy a minisz­tériumot agyon kell ütni, hanem éppen ellen­kezőleg azt akarjuk és követeljük, hogy szelek­táljanak és építsék le a feleslegeseket, vagy azokat, amelyek nem a szociálpolitika körébe tartoznak, vigyék el a minisztériumból. Teher­mentesítsék a beköltözési engedélyektől, a hadi­le öles önsegélyektől és hasonló dolgoktól. A nép­jóléti minisztérium problémaköréhek egy része fokozatosan amúgy is megszűnik. Megszűnik a menekültek ügye, megszűnik a hadigondozot­tak, özvegyek, árvák ügye. Készben meghalnak, részben felnőnek és a háború eme eleven emlé­keztetőinek ügye megszűnik a népjóléti minisz­térium kérdései közt szerepelni, I)e viszont

Next

/
Thumbnails
Contents