Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

Az országgyűlés képviselőházának 72. cánál, a megcsonkított népjóléti kiadások az eddiginél kevesebbek már az új tárcáknál, az új beosztásnál sem lehetnek. A másik érv azt mondja, nincs múltja, nincs gyökere, nincs szervezete ennek a minisztériumnak^ El kell ismernem, hogy ez tényleg így van. Bármennyire kiérlelte is az idő a szociálpolitikai gondolatot, amíg egy adminisztrációs apparátus kialakul, amíg annak ügyköre kijegecesedik, amíg a maga munkakörében berendezkedik, ahhoz idő kell. Ez a minisztérium forradalmi időkben alakult. A forradalmi esztendőket nem is számítva, az ellenforradalomnak 12 esztendeje túlságosan el volt foglalva azzal, hogy berendezkedjék, nem ért rá a minisztériumot alkotó gondolatot meggvökeresíteni, ehelyett inkább egy középosztálymentési minisztérium született belőle, amelyik híven a Tisza-tradíciókhoz (Brogli József: Akkor ne is sajnálja, ha megszűnik!) a hétszilvafát vesztettek osztályának mentésére gondolt és ezek mentését találta a maga feladatának. A szemérmes szegényeknek osztogatta szét a szociálpolitikai célokra megszavazott pénzeket, amely minisztérium a berendezkedés ideje alatt szociálpolitikai célok helyett azokra a költségekre adott pénzt, amelyekről előbb Propper Sándor képviselőtársunk beszélt, amit én is ki tudok egészíteni egynéhány adattal. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A székesfehérvári árvaotthonról van megint szó (Györki Imre: Mi történt ott?), ahonnan embermagasságú vázákat szállítottak az egyes államtitkároknak és osztályvezetőknek a minisztériumba (Györki Imre: Azt is PetkoSzandtner kapta?) a hadiárvaműhelyekből. Eszkarpeneket és női cipőket 25 párjával rendeltek és szállítottak, filléres árfolyamokon, ezeknek az uraknak! Nem tudom, hogy honnan vették az anyagot. A vadászatokon az uzsonnának költsége 3.80 pengővel van elszámolva az Otthon költségvetésében, holott egyedül a díszes nyomtatott menükártyák, — amelyeken szereplő kaviár is a 3.80 pengős költségvetésben szerepelt —, ennek az összegnek sokszorosát jelentették költségben. (Györki Imre: És ezek még mindig aktiv tisztviselők, akik ezt csinálták? — Buchinger Manó: A beteg munkás pedig nem kap orvosságot!) . Az előbb beszélt Propper képviselőtársam arról a 120 pengős hálószoba berendezésről, amelyik az egyik államtitkár leányának kelengyebútora volt. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Hallatlan!) Ugyanennek ruhakelen

: gyéjét, staffirungját az Országos Ruházati Intézet

1 szállította és ugyanerre az esküvőre szállított a székesfehérvári hadiárva otthon tisztikara 24 személyes ezüstkés zletet, (Kabók Lajos: Ez az állam tekintélyének rombolása. — Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ugyanennek az államtitkárnak á lakása előtt hetenként ott állott a székesfehérvári hadiárva otthon autója és hozta be az egész hétre szóló élelmet. Ennek elszámolását sehol sem találjuk, (Kertész Miklós: Ez is hallatlan!) és akkor, amikor az egész minisztériumban minden osztályra kiterjedően folyik a panamavádak vizsgálata, akkor ez az egy osztály, amelynek az élén ez az államtitkár áll, a gyermekvédelmi osztály, mindenféle vizsgálattól mentes marad. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Nagyobbrészt nem túlságosan nagy összeg az, amiről itt szó van és inkább csak az ízlést lehet reklamálni, amely ezeket a dolgokat a maga számára elfogadta, esztendőkön kereszülése 1932 április 22-én, pénteken. 199 tül. (Propper Sándor: Debrecenben erre azt mondják, hogy moslék! — Györki Imre: Budapesten is!) Ezért nem ért rá ez a minisztérium meggyökeresedni és közigazgatási apparátust, végrehajtószervet kiépíteni, mert mással volt elfoglalva, de ennek ellenére is a többi minisztériumok bürokráciája még mindig parvenünek, új bárónak tekinti a népjóléti minisztérium tisztikarát (Kertész Miklós: Ez az!) és könnyen feláldozza, mert úgy érzi, hogy ez az a ballaszt, amelyet ki lehet dobni a léghajóról most, amikor általános takarékosságra van rákényszerítve az ország. (Kertész Miklós: A 12 katonai attasé 345.000 pengőjébe kerül az országnak!) Mi magunk is valóban erősen éreztük azt, hogy a népjóléti minisztériumnak nincsen apparátusa és minden intézkedését, minden vizsgálatát más minisztériumon keresztül kellett elintéztetnie, ahol mellékesen és felületesen — használhatnék más jelzőket is — intézték el ezeket. Néhány évvel ezelőtt, talán két éve, idehoztam egy esetet a kiskundorozsmai hadiözvegyekről, akikkel a hadiözvegyi végkielégítésekben az egyik közigazgatási tisztviselő egyszerűen fele-fele alapon osztozkodott. Ebben az ügyben is szerepel egy váltó. (Szeder Ferenc: Pedig nem is volt választás!) Mivel a végkielégítések elintézése hosszabb időt vett igénybe és ez az úr nem tudott addig várni, míg a hadiözvegy pénze fentről megjön, tehát a hadiözvegy terhére felvette váltóra a pénzt a Kiskundorozsmai Községi Takarékpénztárnál, úgyhogy amikor megjött a pénz a minisztériumból, a hadiözvegynek az egész összeget be kellett fizetnie & községi takarékpénztárhoz, sőt ráadásul még az időközben felszaporodott kamatokat is, úgyhogy a hadiözvegy erre a végkielégítésre súlyosan ráfizetett. (Kabók Lajos: Ez a hazafiatlanság!) A miniszter úr akkor megígérte nekem ennek az ügynek kivizsgálását és el kell ismernem, hogy 24 óra alatt intézkedett a vizsgálat megindításáról. Mivel a népjóléti minisztériumnak nincsenek közegei a vizsgálat végrehajtására, közr igazgatási kivizsgálás történt a belügyminisztériumon keresztül. Az illető tisztviselő még ma is helyén van, ugyanebben a munkakörben, hadiözvegyekkel, hadirokkantakkal van dolga ma is, a legminimálisabb büntetéssel, feddéssel menekült és az egész község mai napig is fel van háborodva azon, hogy ez az ember méltó büntetése alól egyszerűen egypár kellemetlen szóval megmenekült. (Büchler József: Ez a lázítás, ez az izgatás! — Propper Sándor: Arisztid! Kérlek máskor jobban vigyázz! Azt mondták neki!) Amikor azonban mi elismerjük annak az érvnek a helyességét, hogy a minisztériumnak nincsen közigazgatási szerve, amikor elismerjük, hogy még nincs meggyökeresedve, nem arra a következtetésre jutunk, hogy a minisztériumot agyon kell ütni, hanem éppen ellenkezőleg azt akarjuk és követeljük, hogy szelektáljanak és építsék le a feleslegeseket, vagy azokat, amelyek nem a szociálpolitika körébe tartoznak, vigyék el a minisztériumból. Tehermentesítsék a beköltözési engedélyektől, a hadile öles önsegélyektől és hasonló dolgoktól. A népjóléti minisztérium problémaköréhek egy része fokozatosan amúgy is megszűnik. Megszűnik a menekültek ügye, megszűnik a hadigondozottak, özvegyek, árvák ügye. Készben meghalnak, részben felnőnek és a háború eme eleven emlékeztetőinek ügye megszűnik a népjóléti minisztérium kérdései közt szerepelni, I)e viszont