Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-70

Az országgyűlés képviselőházának 7 rülö váltzásai miatt, a magyar pénzügyi és gazdasági helyzet érdekeinek megóvása szempontjából szüksége lehet a kormánynak egy ilyen korlátlan felhatalmazásra, mert a parlamenttel ezeket a pillanatnyilag jelentkező intézkedéseket elintézni nem( tudja. Ez lehetett a helyzet ezelőtt kilenc hónappal, de azóta a megadott felhatalmazással bőven élhetett a kormány, megtehette azokat az intézkedéseket, amelyekkel egyrészt a gazdasági és a hitelélet rendjét biztosíthatták és másrészt az államháztartás egyensúlyát rendbehozták. Meg is tett sokirányú intézkedést egymásután következő kényszerrendszabályokkal. Szerződéseket szüntetett meg, moratóriumot rendelt el^ bankzárlat volt, megelőzőleg az árakat maximálta, azonkívül az államháztartás rendbehozatala érdekében az adóbevételeket fokozta, új adókat kreál, viszont a kiadások csökkentése szempontjából többszörös fizetésredukciókat eszközölt, szóval mindazokat az intézkedéseket megtette e kivételes felhatalmazásból kifolyólag, amelyek szükségesnek látszottak a pillanatnyi helyzetben arra, hogy rendet teremtsen. Ma teljesen érthetetlen és teljesen indokolatlan a kománynak az a követelése és kívánalma, hogy kiegészíttessék és meghosszabbíttassék ez a kivételes hatalmon alapuló rendelkezési jog. Nem is vagyunk hajlandók részére ezt a jogot megadni. {Vgy van! Ugy van! balfelöl.) Meg kell ezt indokolnom. A kormánynak nincs joga ahhoz, hogy a parlamenttől ezt a kivételes intézkedési jogot tovább követelje, (Gáspárdy Elemér: Joga van!) mert a kormány a parlamentnek azt az osztatlan bizalmát nem élvezheti, amelynél fogva ez a jog neki megadható lenne. Ä parlament összetételénél, születésénél, származási bűnénél fogva alkalmatlan (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) arra. hogy a kormány számára megadhasson egy kivételes hatalommal való intézkedési jogot. Ez a parlament távol áll a közvéleménytől, nem hű kifejezője a nemzeti közvéleménynek és az a többség, amely a kormány háta mögött meglehetősen ingatag alapon elrendeződik e pillanatban, nem lehet a nemzeti akarat kifolyása és kifejezése, mert ez a többség erőszak útján jött létre, (Ügy van! Ügy van! half elől.) a esendőrszurony és a közigazgatás jóvoltából bűnben fogantatott. Elnök: A képviselő urat ezért a kijelentéseért rendreutasítom. (Rassay Károly: Ez már történelem! — Berki Gyula: A képviselő úr is részt vett ebben a fogantatásban!) Pakots József: Másrészt nincs jogosultsága a kormánynak a meghatalmazás kérésére azért sem, mert ez a játék, amely itt folyik, a parlament kiiktatása a dolgok intézéséből, végzetes eredményekre vezethet. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A parlamentnek ez a teljes lejáratása a parlamentarizmus fikciója, az alkotmányosságnak már csak a chimérája. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbalodálon.) Mi amúgyis tapasztaltuk egy évtizeden keresztül, hogy a berendezkedett kormányzat a parlament lejáratását minden eszközzel szolgálni kívánta. Miért? Azért, mert neki kellemetlen volt még az a maroknyi ellenzék is, amely a maga kritikájával és ellenőrzési készségével nyomon kísérte azt a hibás gazdasági s pénzügyi politikát, amellyel szerencsétlenné tette ezt az országot a múlt rendszer. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Friedrich István: Baromorvosok voltunk!) Tíz esztendőn keresztül elszántan küzdöttünk ez ellen a rendszer ellen olyan időkben, amikor a közvélemény maga narkózisba süly0. ülése 1932 április 20-án, szerdán. 11 lyedt, amikor a közvéleményt megtévesztették azok a szemfényvesztő, tékozló beruházások és egyéb programmok, (Rassay Károly: Hamis jelentések!) azok a hamis mérlegek és jelentések. (Rassay Károly: Ügy van! Hamis mérleg és jelentés! — Friedrich István: Kreuger-szisztéma !) Elnök: A képviselő urak maradjanak csendben! (Friedrich István: Kreuger-szisztéma! — Berki Gyula: A képviselő úr is kormányzott költségvetés nélkül! — Magyar Pál: Más idők voltak azok! — Bródy Ernő: Ugyan, ne hasonlítsa ezt össze! — Rassay Károly: Ki szavazta volna meg a költségvetést? — Berki Gyula: A képviselő lír, mert ahhoz a párthoz tartozott! — Rassay Károly: Igen, oda tartoztam! — Bródy Ernő: ö csinálta a választójogi javaslatot! — Friedrich István: Nagyatádival együtt csináltuk ezt! — Ügy van! balfelől. — Rassay Károly: Hívja el a gazdáját vitatkozni, Bethlen grófot! — Friedrich István: Egyik legnagyobb támaszunk ő volt, Nagyatádi! — Magyar Pál: Azért nem maradhatott tovább, mert ő volt a támasz! — Elnök csenget. — Berki Gyula: A támaszt kitessékelték a kabinetből. — Friedrich István: A titkos választójognál is közreműködött Berki! — Berki Gyula: Ügy lettem megválasztva! — Titkosan lettem megválasztva! — Bródy Ernő: Először! — Derültség. — Friedrich István: És most itt támad minket! — Bródy Ernő: Mi történt az éjjel! — Zaj.) Pakots József: Ez a kormány tehát nem igényelheti a parlamenttől azt, hogy ilyen kivételes intézkedési jogkörrel ruiháztassék fel. Nem hivatkozhatok Németország példájára sem, mert Németország parlamentje titkos szavazás útján kifejezésre juttatja nagyobbára a nemzeti közvéleményt és az államfőt is titkosan választották meg, (Rassay Károly: Ott referendum van! Ott alkotmány van!) ennélfogva a Brüning-kormány kényszerrendszabályai azok a szükségrendeletek.» amelyek kiadattak, a nemzeti akarat kifolyásaként jelentkezhetnek. (Rassay Károly: Most is többségben van!) Itt pedig ennek az ellentéte áll fenn. (Mozgás a jobboldalon.) Elismerem gróf Károlyi Gyula mii niszterelnök úrról, hogy benne kétségkívül jój szándék mutatkozik a kibontakozás olyan irányai felé. amelyek egyedül alkalmasak arra, hogy ezt a morális gazdasági és pénzügyi válságot enyhülethez juttassák és az átmeneti időben lehetőséget biztosítsanak arra, hogy a válságból kikerüljünk. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon) Célkitűzéseivel és nyilatkozataival a t. miniszterelnök úr kormányrajutásakor bizonyos megértéssel találkozott a közvéleményben és ez magyarázza meg azt, hogy még az ellenzéki pártok részéről is. sőt talán inkább az. ellenzéki oártok részéről. (Rassay Károly: Ez igaz! — Derültséa a baloldalon.) bizonyos várakozó álláspontot foglaltunk el és előlegezett bizalommal néztük a kormányelnök úr kísérletét és vállalkozását. Ez érthető is volt. A politikai gangstereknek abban a korszakában, az érdekcsoportoknak abban az idejében, amikor nyomott erkölcsi atmoszférában fetrengett ez az ország, jól esett látni és mindenkiben bizonyos reménységet keltett egy aszkéta egyéniség jelentkezése a politikai fronton, az ország vezetésében. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Jól esett, mert hiszen tíz esztendőn keresztül a közéleti erkölcsi fogalmak zavaros átértékelése történt meg és tíz esztendőn keresztül a bizantinizmusnak, a szervilizanusnak és a korrupciónak rendszere épült fel (Ügy van! Ügy van! a