Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-70
12 Az országgyűlés képviselőházának baloldalon.) és a fojtott, elnyomott lelkű társadalom örömmel vagy legalábbis reménykedéssel nézte, hogy talán meg fog változni ez a szellem, ez az erkölcs, ez a rendszer és egy új, becsületesebb, őszintébb politikai irányzat veszi kezébe az ország vezetését. (Magyar Pál: Ki állj.a útját annak, hogy ez megvalósuljon?) Várta a közvélemény és várta az ellenzék is, hogy a t. miniszterelnök úr likvidálni fogja a tízesztendős rendszert. Tudta^ azt, hogy ez heroikus ^nagy erőfeszítést kívánó feladat és éppen ezért bizonyos türelemmel a saját komoly kritikai aggodalmainak és kritikai 'megállapításainak ^szüneteltetésére is hajlandó volt, mert nem akart útjába állani annak a lehetőségnek, hoigy a kormány elnök úr kellő energiával a végzetes elemeket a maguk sötét odvaiba viszszakergesse, hogy tisztultabb légkört teremtsünk az országban, a parlamentben. (Friedrich István: Adtunk neki időt, hogy ki tudjon fejlődni! — Zaj a baloldalon.) Ügy látszik azonban, ez nem sikerült, nem igen sikerült a kormányelnök úrnak, mert nagyon rossz a miliője. (Űgy van! balfelöl. — Zaj.) Ennek a többségnek a korhadt rendszere alapján nem lehet ezt a rekonstrukciós munkát elvégeznie. (Berki Gyula: Ez a korhadt többség támogatta önt Monoron!) Engem nem támogatott.. (Bródy Ernő: A nép támogatta őt!) Hogy mer ilyet mondani? Tessék Monor közönségét megkérdezni, ne tessék ilyen vádaskodással illetni. (Berki Gyula: Nem vádolom, csak állítom!) Az ögységespárt vezetői felvonultak ellenem, így. Erdélyi Aladár is. (Bródy Ernő: Az egységespárt jelöltje egy iparos jelölt volt! — Berki Gyula: Jóakarattal kísértük! — Rassay Károly: Talán mert nem tartóztatták le? — Bródy Ernő: Fáj önöknek, hogy élve maradt? — Rassay Károly: Az volt a kegy, hogy nem tartóztatták le? — Berki Gyula: Jóakarattal kísértük!) Ez a ^szellem, amely az ön nyilatkozatából itt kiviláglik, ugyanaz, amely meggyanúsította azt a becsületes törekvést is ... Elnök: A képviselő urakat figyelmeztetni vagyok kénytelen, hogy szíveskedjenek nyugalmukat, higgadtságukat megőrizni és arra is, hogy személyes motívumokat a vitába ne vigyenek bele. (Berki Gyula: Természetes. — Bródy Ernő: Ezt oda tessék mondani! — Berki Gyula: De jóakarattal kísértük! — Bródy Ernő: Nem kell a jóakarat! — Rassay Károly: Nem kell jóakarat! A választópolgárok döntsék el, hogy ki legyen a képviselő! — Zaj.) Pakots József: Hivatalos jelöltet állított velem síziemben és teljes apparátussail, képviselői segédlettel dolgozott ellenem a kormány, úgyhogy erre az inszinuációra nem tartom érdemesnek válaszolni. (Helyeslés a baloldalon. — Magyar Pál: Sokkal érdemesebb dologról van szó! — Berki Gyula: Űgy van! — Elnök csenget.) Tudom, hogy igen kényes kérdést érintek éppen Berki Gyula t. képviselőtársam szempontjából is, amikor a többség helyzetét ebben a szituációban megrajzolóul. Ez a többség nem alkalmas arra, hogy a rekonstrukciós munkában rssztvegyen. Ennek a többségnek el kell tűnnie a politikai színtérről és helyzet kell adnia azoknak, akik nem felelősek a tízesztendős politikai bűnökért. (Űgy van! Úgy van! a, baloldalon.} Elnök: A képviselő urat rendreutasítom — (Berki Gyula: A képviselő úr nem alkalmas arra. hogy politikai kúriai döntvényeket hozzon! — Rassay Károly: Majd m nép meghozza a döntvényt! — Bródy Ernő: Engedjük át » magyar népnek!) 70. ülése 1932 április 20-án, szerdán. Pakots József: Elismerem, hogy a t. többség tagjai egyénileg kitűnő férfiak lelhetnek, elismerem, de egyetemlegesen lehetetlenség, hogy ők maguk a politikai bűneiknek terhe alatt azt a likvidáló munkát jóérzéssel kísérjék, amelyre a miniszterelnök úr vállalkozott. Ok nem tagadhatják m\eg Önmagukat. Akik tíz esztendőn keresztül a hatalmi érdekek kiépítésére vállalkoztak és soha a közérdeket nem szolgálták, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.} mert nem tudtak felemelkedni a közérdek magaslatára, nem alkalmasak rá. hogy egy ilyen likvidáiciós leszámolási munkában részt vegyenek. (Zaj a jobb- és baloldalon.) Elnök: A képviselő urat újból figyelmeztetem, hogy a szeimíélyeskedő és sértő kijelentésektől, amelyek a parlament egyik pártjára vonatkoznak, méltóztassék tartózkodni. (Rassay Károly: A túloldalon v.an joguk beszélni?) Ott sincs. (Rassay Károly: Tessék oda is intézni a figyelmeztetést!) Megtörtént. Minden vonalon. figyelmeztetettem a képviselő urakat, hogy ne szóljanak közbe (Rassay Károly: Ezért baj, amikor az elnök is párthoz tartozik!) és azt a kérést intéztem a parlamenthez, hogy szíveske/dtienek a tárgyalás nyugalmát megőrizni. (Bródy Ernő: Izgatnak minket!) Méltóztassék ezt figyeleimlbe venni és nagyon kérem a képviselő urakat, hogy olyan atmoszférát biztosítsanak, amelyben egy ilyen fontos kérdés tárgyilagosan letárgyalható lehet. (Kun Béla: Menjünk a nép elé, akkor lesz jó atmoszféra! — Zaj) Méltóztassék csendben maradni Pakots József: Teljesen alkalmazkodom az elnöki utasításhoz, méltóztassék tehát megengedni, hogy a 60-as évek stílusában, metaforikusán, virágnyelven mondjam el azt a kritikát, amely kikívánkozik _ belőlem. Madách-csal szólva tehát, a t. képviselő urak nem adhatnak mást, csak ami lényegük. (Derültség a baloldalon. — Rassay Károly: Tíz év alatt alaposan kiadták! — Friedrich István: Berki képviselő xír olyan jó ellenzéki beszédeket tartott velünk együtt! Tetszik emlékezni rá, milyen szép volt? — Berki Gyula: Proponáltam, hogy csináljanak polgári ellenzéki pártot, Rassay képviselő úr is támogatott ebben bennünket, de sokan voltak, akik nem voltak velünk egv véleményen. — Zaj.) A most megvázolt körülményeknél fogva meg kell állapítanom, hogy gróf Károlyi Gyula miniszterelnök úr helyzete csakugyan nagyon nehéz. Nagyon nehéz, mert vállalkozott egy nagy feladatra, átvett egy súlyos örökséget s e súlyos örökség terhe mellett gondolnia kelleti arra, hogy az országot hogyan tudja valahogyan kivezetni ebből a borzalmas, katasztrófalis válságból. Kénytelen volt olyan intézkedéseket tenni, amelyek népszerűtlenek, ellenszenvesek az országban, kénytelen volt vállalni olyan ódiumokat, amelyekért a felelősség^ nem őt terheli, hanem a tízéves rendszert. A miniszterelnök úr vállalja. Én azonban nagyon féltem a miniszterelnök úr jószándékát és becsületes törekvését, és úgy látom a dolgot, hogy a mai szituációban ő most már voltaképpen nem a jövőért hozza meg ezeket az áldozatokat, hanem a múltért. Maga bűnhődik a saját felelőssége kizárása mellett, (Űgy van! balfelöl.) bűnhődik azért a múltért, (Halljuk! Halljuk! balfelol) amely pedig a Bethlen-rendszert, az önök tízéves kormányzását terheli. Pedig az ország ilyen súlyos megterheléseket csak abban a vonatkozásban tud megérteni, ha tudja azt, hogy ezek az áldozatok nem hiábavalók. (Úgy van! balfelol.) A t. miniszterelnök úrnak tudnia kell, hogy ez