Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-72
Az országgyűlés képviselőházának 72. testet. A külügyminisztérium a dísz. Ha roszszul megy az országnak, kevés a pénze, akkor ezt a díszt egy darabig lehet nélkülözni, és ha megint jól megy nekünk, megint csinálhatunk esetleg külügyminisztériumot, ha a miniszterelnök mint külügyminiszter nem vált be. Én igen alaposan és igen megfontoltan terjesztettem ide ezt a kisebbségi véleményt és nagyon kérem az igen t. Képviselőházat és a kormányt, hogy a szociális nyugtalanság fokozásának elkerülése érdekében vonja vissza ezt a javaslatot. Ne irritálja a munkás közvéleményt. Addig, amíg nem tud valamit adni, ne vegyen el semmit, mert most elvesz; elvesz abból a kevésből, ami van. Vonja vissza, legalább ebben a tekintetben nyugtassa meg a munkásközvéleményt, és azután, ha tudja, ha van hozzá lelke, ha van hozzá szíve, ha van elmélete, akkor csináljon új szociálpolitikát, új magot vessen el. Ha kevés gyökeret hajtott, nem mi tehetünk róla. Az a minisztérium tehet róla. Ha ez a nép minisztérium tizenhárom esztendő alatt jól dolgozott volna, akkor olyan mély gyökereket •eresztett volna a 'magyar humuszba, hagy azt nem is lelhetett volna még erőszakkal sem kitépni még ha akarták volna sem. Hogy ilyen könnyedén lehet kiemelni a földből, ez azt jelenti, hogy a minisztérium valóban nem eresztett gyökeret, távol volt a néptől, távol volt a szociálpolitika gondolatától, kevés néhány embernek a jóléti intézménye volt. Ez nem kell, ebben egyetértünk. Ellenben a, mai kornak, a kor szükségleteinek megfelelő, a maga hivatása magaslatán álló minisztériumra szükség van. Tessék ezt meghagyni, tessék átszervezni és takarékoskodni ne a munkások bőrén, hanem végre méltóztassék egyszer onnan venni, ahol van, és ne állandóan ott kereskedni, a;hol nincsen. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A törvényjavaslatot nem fogadom el és tisztelettel kérem a kisebbségi vélemény elfogadását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Frey Vilmos jegyző: Tóth Pál! Tóth Pál: Mélyen t. képviselőiház! Az előttem szólott igen t. képviselőtársam beszéde elején az előadó úr beszédébe kapcsolódott bele és azt mondta, ihogyha most egy idegen betévedne ide a képviselőházba, azt hinné az előadó úr beszéde alapján, hogy most itt a népjóléti minisztérium megteremtéséről tárgyalunk. Engedje meg nekem a, t. képviselőtársam, hogy én az Ő beszédjébe kapcsolódjam bele s viszont azt mondjam, hogyha az egész beszédje alatt betévedt volna ide egy idegen, azt az impressziót nyerte volna, hogy az igen t. képviselő úr a népjóléti minisztérium megszüntetése mellett szólal fel. fPropper Sándor: Ennek a minisztériumnak igen, ennek a szellemnek! — Kabók Lajos: A panamák, a visszaélések, a csalások, a lopások megszüntetése érdekében! — Jánossy Gábor: Azok megszüntettetnek és megtoroltatnak!) • A szociálpolitika szükségességéről ma már nem kel] vitatkozni, hiszen az a régi pogány mentalitás, amely szerint homo homini lupus est, már régen a múlté. 2000 esztendővel ezelőtt Krisztus tanításai hozták az első samaritánus eszméket, bár akkor is akadt egy-két samaritánus, de mégis el kellett telni néhány évszázadnak, amíg Caesareában megalapították az első kórházat. (Kabók Lajos: A szociálpolitika is vissza vau 200 esztendővel!) A szociálpolitika gondolata, amely paranülése 1982 április 22-én, pénteken. 189 csolólag követeli, hogy az erősnek támogatnia kell a gyöngét, a tudósnak a tudatlant, az egészségesnek a beteget, ma már elsőrangú követelmény és ebben nincs közöttünk különbség, bármilyen pártállás mellett vagyunk is. Ha azon vitatkozunk, hogy a szociálpolitikának kell-e egy külön minisztérium, vagy nem kell, itt már lehetnek nézeteltérések közöttünk. Szerény véleményem szerint a mai idők sem alkalmasak arra, hogy az ország sorsa felett egy pillanatig is kétségbe essünk, de mindenesetre bizonyos fokig indokolt, hogy a jelenért aggódjunk. Mindig fájdalmas dolog nagy intézmények megszüntetése, vagy hogy a^ dekonjunktúrának egy felkapott szavával éljek, leépítése. Sohasem öröm az, ha egy nagy feladatokra hivatott intézményt máról-holnapra meg kell szüntetni. Az előadó úr azt mondotta, hogy temetjük a népjóléti minisztériumot, beszédjét halotti beszédnek mondotta. Érthető, hogy halotti beszédében nem hallgathatta el azokat az érdemeket sem, amelyeket 15 esztendős fennállása alatt a népjóléti minisztérium ténylegesen megszerzett. A népjóléti minisztérium megszűnik végleg, mielőtt a maga elé kitűzött célját, amelyet nevében is viselt: a népjólétet elérte volna. Kétségtelen, hogy egy vesztett háború után, egy súlyos békekötés jármában nyögve, utópiának tetszett akkor is, amikor a népjóléti minisztérium megszületett, hogy valaha célját el fogja érni. Mindegy, azért a népjóléti minisztérium betöltötte hivatását, mert bizonyos vonatkozásokban, éspedig elsősorban, amire az előadó úr célzott, a közegészségügy terén hivatása magaslatán állott. Ha most vannak is támadások a népjóléti minisztérium ellen, még előttem szólott képviselőtársamtól sem hallottam, hogy közegészségügyi intézkedései ellen intéztek volna támadást. Egyetlen orvos sem vett részt a panamában, amint azt Hódossy Gedeon t. képviselőtársam is megállapította már a bizottsági tárgyalások alkalmával, és közegészségügyi intézkedései ellen sem történt semmiféle gyanúsítás, hogy azt nem korrektül és az idők szavának megfelelően intézte. Azt mondják, hogy a népjóléti minisztérium megszüntetése a közhangulat megnyilvánulása, azt a közhangulat követeli. (Jánossy Gábor: Az is!) Méltóztassék megengedni, hogy a közhangulat mellett én előterjesszem azt, hogy a Magyar Országos Orvosszövetség folyó évi januári kongresszusán, az akkor még tekintélyét tartó elnöknek indítványára a mellett foglalt állást, hogy a népjóléti minisztériumot nem szabad megszüntetni. Bármenynyire is tisztelettel vagyok az Orvosszövetségnek azóta már népszerűségét vesztett elnöksége iránt, azért mégis megállapítom, hogy ez téves felfogás. A népjóléti minisztérium elvégre nem volt közegészségügyi minisztérium, ezt az ő ellenfelei is elismerik. A közegészségügy csak egyik alosztálya volt ennek a minisztériumnak.^ minthogy alosztálya lesz egy másik minisztériumnak. A közegészségügyön tehát ezzel az átcseréléssel semmiféle sérelem sem történik. Azok a derék tisztviselők,- akik^ a népióléti minisztérium keretén belül munkálkodtak a közegészségügy terén, ugyanúgy működhetnek és munkálkodhatnak majd a belügyminisztérium kebelében is. Mélyen t. Képviselőház! Feleslegesnek tartom, hogy színes szavakkal ecseteljem azt a feneketlen orvosnyomort, amely a mai fiatal 25*
