Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

190 Az országgyűlés képviselőházának 72. ülése 1932 április 22-én

} pénteken. orvosgenerációt sújtja. Az idősebbek még csak megvannak valahogy a maguk kis álláshalmozásaikkal, űmelyek száraz kenyeret biztosítanak számukra, bár lassanként ez a száraz kenyér is keserűvé válik attól a sok felhánytorgatástól, de viszont nem fogadhatom el indokul, hogy a népjóléti minisztérium megmaradása orvosjólétet teremtene, mert hiszen a népjóléti minisztérium megvolt tíz éven át, még ma is megvan, de hol van ma már az orvosjólét? ^ Orvosjólét és népjóléti minisztérium egymással oki és okozati összefüggésben nincs. A közegészség ügye sem szenved sérelmet, az orvosok érdeke sem szenved sérelmet azáltal, ha most már nem iá népjóléti és munkaügyi minisztérium nevét viseli az a fórum, ahova ők a maguk ügyeivel tartoznak, hanem, mondjuk, a belügyminisztérium nevét. Ebből a szempontból tehát én nem látok semmiféle aggodalomra okot. A népjóléti minisztérium megszüntetésénél egyetlen indokot látok: a takarékosságot. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Kétségtelen, le nem tagadható, hogy ha csak egy, vagy két millióval is, de rögtönösen, .azonnal érezteti hatását a megtakarítás, amely esetleg egy vagy két esztendő múlva még tovább mehet, mert hiszen máról-holnapra a megtakarítások nem éreztetik hatásukat olyan hirtelen, (Jánossy Gábor: Tizenkét millióról volt szó, ez pedig szép pénz!) Ha pedig tizenkét millió takarítható raieg, — biztosan nem tudom, erre vonakozólag nem állanak rendelkezésünkre számszerű adatok, ( hogy mennyit tudunk megtakarítani — annál jobb, de ha csak pár millió pengőt takarítunk meg, akkor is sokat teszünk, mert ma minden egyes fillérre tekintettel kell lenni, még inkább a pengőkre. Azt mondotta az előttem szóló képviselő úr, fél attól, hogy az egyes ügyosztályok, a szociálpolitika ügyosztályai felparcellázódnak az egyes minisztériumok között és ez veszedelmet jelent. Ezt az állítást sem tartom helytállónak, mert méltóztassanak visszaemlékezni, hogyan is kerültek össze a népjóléti minisztériumnak egyes ágazatai. Nem tartoznak azok mind szorosan a szociálpolitika, vagy a népjólét, vagy a munkaügy fogalma alá, mégis együtt voltak és együvé kerültek olyan dolgok, amelyeknek megoldása talán nagyobb körültekintést igényelt, vagy népszerűtlenséget okozhatott, vagy súlyos érdekeket sértett. Hiszen a megboldogult miniszter úrnak emberfölötti akaratereje volt az,^ amely számos problémát, éppen azokat a problémákat, amelyek kormányzati szempontból is népszerűtlenek voltak, szívesen vett a népjóléti tárca hatáskörébe, mert ő azokkal meg akart birkózni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Nagyon sajnálom, ha most azoknak a megoldásoknak egyikérői-másikáról véletlenül kiderült, hogy nem volt végleges, csak látszatmegoldás, mert, r hogy egyébre ne célozzak, a Társadalombiztosító Intézet a maga jelenlegi sztrukturájában minden^ egyebet csinál, csak éppen nem biztosítja a társadalmat, tehát nem mondhatjuk, hogy ennek a törvénynek meg-, alkotásával elértük azt a célt, amelyet valamikor a megalkotásnál a törvényhozó maga eié tűzött. (Egy hang jobbfelől: Ez így van!) Igen t. Képviselőház! Nem akarok tovább beszélni sem. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Temetés van. Sajnálom, hogy a népjóléti minisztériumnak főtisztviselői nem igen jelentek meg, bár örömmel látom, hogy beszédem közben Scholtz államtitkár úr megérkezett. Temetés van és én bizonyos megilletődéssel állok a népjóléti és munkaügyi minisztérium visszafejlesztése mellett, mert azok a disszonáns hangok, amelyek megütik az ember fülét, nem keltenek se kellemes se megnyugtató érzést, de tudatában vagyok annak, hogy a miniszterelnök urat nem a könnyen változó közhangulat nyomása késztette arra, hogy ezzel a törvényjavaslattal idejöjjön, hanem a szükségszerűség. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Nem is tekintem ezt olyan intézkedésnek, hogy most már Magyarországon többet sem szociálpolitikai, sem népjóléti, sem munkaügyi sem közegészségügyi minisztérium nem lesz, ellenkezőleg, hiszem, hogy rövidesen váltOEik a helyzet, úgyannyira, hogy a minisztérium akármelyik formában visszaállíttatik. Természetesen mint orvos, a legjobban szeretném, ha közegészségügyi minisztérium formájában jönne vissza, mert a közegészégügyi minisztériumnak a felállítása sokkal fontosabb, mint általában hiszik (Helyeslés a jobboldalon és a közéin.) és gondolják a vezető politikusok, mert ha igaz az, hogy csak egészséges intézmények és egészséges intézetek prosperálhatnak, úgy elsősorban igaz, hogy csak egészséges emberek képesek megfelelő alkotásokra. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a közéven.) Ha beteg a test, vagy fáradt a lélek, az munkaképtelen, akármilyen hatalom áll is mögötte. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a közéven) T. Ház! Ismétlem, én ezt a megszüntetést olyan átmeneti intézkedésnek tartom, amely ma szükséges s éppen ezért megszavazom a törvényjavaslatot. Mint orvos ma nem jöhetek azzal az indítvánnyal, hogy méltóztassanak helyette egy közegészségügyi minisztériumot létesíteni, de hiszem, hogy rövidesen eljön az idő, lh.a ennek a fontosságát felismerjük és megfelelő helyzetben leszünk, hogy ennek a felállítására is sor kerül. Most azonban rossz időket élünk, rossz csillagok járnak, de nekünk bíznunk kell abban az ezer esztendős ős erőben, amely bennünket eddig is fenntartott. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Intézmények születhetnek, minisztériumok megszűnhetnek, de a nemzet élni fog örökké. (Éljenzés a jobboldalon és a középen!) A törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Kray István báró! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, iratkozása töröltetik. Következik? Frey Vilmos jegyző: Kertész Miklós! Kertész Miklós: T. Képviselőház! Nem tudok egyetérteni azokkal a fejtegetésekkel, amelyeket Tóth Pál t. képviselőtársam itt előadott és ha ő temetői hangulatról beszélt, én a magam részéről csak mélységes szomorúságról beszélhetek, mert úgy látom és úgy érzem, hogy ennek a törvényjavaslatnak benyújtása az emberi szolidaritás és a szociális kötelességteljesítés eszméinek olyan mélyen való lehanyatlását jelenti és bizonyítja Magyarországon, amilyenre talán még az utolsó esztendőkben sem volt példa. Az előadó úr itt hivatkozik — ne haragudjon, igen kevéssé meggyőző r fejtegetéseiben — két körülményre; a közvéleményre és a takarékosság szempontjára. A közvéleményt illetően meg kell állapítanom, hogy egy évtizednek politikai mulasztásai, bűnei, törvénytelensége és cinizmusa termeltek ki a közvéleményben egy egészen bizarr egyenletet,