Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-70

10 Az országgyűlés képviselőházának kat hallunk és olyan kifejezéseket, amilyeneket a polgári lapokban nem olvashatnak, de amilyeneket még a Népszavában sem olvastam. A titkos nyomdák írásaiból szedik magukba a bolsevista tudományt és terjesztik az országban a rossz hangulatot. Sejtszerűen szervezkednek. Rá kell erre mutatni és szembe kell nézni a dolgokkal. Itt nemcsak arra gondolok, hogy minden ilyen földalatti szervezkedést erélyesen elfojtsanak, mert nemcsak szuronyokkal lehet rendet teremteni, mert tartósan csak szociális intézkedésekkel, csak úgy tudom az országban a rendet fenntartani, ha a szegény néposztálynak hóna alá nyúlok, a szegény : miunkástestvéremen f segítek, hogy az lássa és érezze, hogy érdekében mindent elkövetek. (Weltner Jakab: Kenyeret kell adni a népnek! — Kun Béla: A polgári ellenzék szervezkedését is engedjék meg!) Amikor ezt a nemzetellenes mozgalmat látom, hogy nemcsak rongyos csizmában, papucsban és mezítláb járó munkáseimiberek, de már jobb kisgazdák is félrevezettettek, bevették a vörös maszlagot, akkor egy momentót intézek a kormányhoz és kérdem a miniszterelnök urat, elérkezettnek látja-e már az időt arra, hogy minél hamarálbb, minél sürgősebben megvalósítsa a nemzeti koncentrációt, a nemzeti erők összefogását. Én nem várok sokáig, mert hiszen merem állítani, hogy, ha 1918-ban, annak elején vagy 1917 Yêgên a Nemzeti Munkapárt — én akkor a függetlenségi pártnak voltam szerény tagja —- megteremtette volna az összefogást, ha egynevézőre hozták volna a polgári társadalmat, nem lett volna forradalom. (Ügy van! Ügy van!) Merem állítani, hogy ha a miniszterelnök úr sokáig késlekedik a^ nemzeti összefogás gondolatának megvalósításával, olyan hibát követ el, amelyet jóvátenni nem lehet. (Buchinger Manó: Hiába áll majd fel azzal, hogy elvesztettük a háborút.) A pártból kiléptem, hogy teljes cselekvési szabadságomat visszanyerjem. (Egy hang a baloldalon: Mi van a Carltonnal?) A carltoni legények és Gáspárdy a kapitány? (Gáspárdy Elemér: Köszönöm a kinevezést! — Derültség.) Már akkor megmondottam, mikor búcsúbeszédeimet tartottam... (Szűcs István közbeszól.) Nem tudom, szerencsém volt-e akkor a képviselő úrhoz, (Szűcs István: Igen!) de ha igen, remélem, hogy okult is belőle. Mondom, már akkor rámutattam arra, hogy mennyire fontos ez a kérdés. Ezt a kérdést nem lehet elintézni azzal, hogy a miniszterelnök úrnak nincs annyi tárcája, amennyire az ellenzék aspirál. Barátaimmal diskuráltam, nyugodtan, őszintén és tárgyilagosan kijelentem, hogy egyik részről sem tapasztaltam, hogy törtetne a miniszteri tárcák után, de a legtöWbnél azt láttam, hogy a neimizeti összefogást, a becsületes kibékülést, a társadalmi ellentétek megszüntetését feltétlenül követeli. (Kun Béla: Tartsák meg a titkos választójog alapján a választásokat!) Ezt követeli minden józan ember, mert nem a pártokról.^ hanem az országról. a nemzetről van szó. (Bródy Ernő: Ügy van! Az ország van hajiban!) A sajtó, amely ennek a gondolatnak szolgálatában áll, az országnak tesz jó szolgálatot és én felkérem az igen t. miniszterelnök urat, nem tudom, (Felkiáltások a baloldalon: Hol van?) hogy mennyire haladtak az ő tárgyalásai, nem tudom hány lépéssel ment azóta előre ebben a tekintetben... (Lázár Miklós: Hol tárgyal a miniszterelnök úr? Kivel? Mikor? — Zaj.) Ezt nem tudom. Éppen azért kérdezem. (Gr. Huny adj/ Ferenc közbeszól.) A képviselő úrnak ezt jobban kell tud70. ülése 1932 április 20-án, szerdán. I nia, mint nekem, mert egy kaszinóba járnak. (Derültség.) T. Képviselőház! Igenis, arra, kérem az igen t. miniszterelnök urat, mondja meg egészen őszintén és határozottan, elérkezettnek látja-e az időt arra, hogy egy megbeszélt, megállapított, sürgős, rövid időre szóló munkaprogramm alapján az ország megmentéséhez odaszólítsa minden tisztességes polgárát és munkását ennek az országnak. (Berki Gyula: Semmi akadálya ennek! — Rassay Károly: Csak lépjen be az illető az egységespártba! — Kun Béla: A titkos választónog törvénybeiktatása minél hamarább és új választások! — Rassay Károly: Csak szép temetést lehet rendezni és nem belépni!) Nem beszélek a volt pártomról, nem beszélek a pártokról, én 'a nemzet erőit akarom egy kalap alá vonni. (Zaj.) A miniszterelnök úr nagy mulasztást követ el, ha nem apellál magára a nemzetre. Ha itt a Házban nem megy, tessék a meglévő választójog alapján a választásokat kiírni és a nemzet megmondja, hogy szükség van-e erre a koncentrációra. (Rassay Károly: Ügy van! Tessék választani, ha olyan biztosak az urak a többségben. — Weltner Jakab: Majd meglátjuk, hány gagseognei legény jön be!) Jól tudom, hogy erre nem a legalkalmasabb a mai idő; amikor az embereket a szenvedély, a nyomor, a keserűség, az elkeseredés, a bosszú fűti, de mindenesetre megnyugvást keltene és ezt ismételten leszögezem, ha a tárgyalás megkezdésekor a miniszterelnök úr kötelezően kijelentené, hogy a következő választás a titkos választójog alapján fog történni. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Hát a törvény? — Buchinger Manó: Azt mondták, hogy Isten ments! — Bródy Ernő: Tőlük mentsen meg az Isten!) En abban a munkában részt veszek és meg vagyok győződve arról, hogy a miniszterelnök úr ezt meg fogja csinálni. Nemzetmentő munkáját hátráltatni nem akarom, egy szalmaszálat sem akarok az útjába tenni, mert kilépésemkor és most is azt állítom, hogy nem lehet ellentét abban a munkában, (Berki Gyula közbeszól.) amely a nemzetet megmenteni van hivatva, amely összehozza a polgárt a polgárral, hogy végre ebben a kínszenvedésben egymásra találjon minden igaz magyar. Ezeket kívántam leszögezni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon és a középen. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Képviselőház! A felhatalmazási törvényjavaslat két irányban kíván a kormány részére kivételes intézkedési jogot biztosítani. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Az egyik irány a gazdasági és hitelélet rendezésére vonatkozik,^ a másik pedig az államháztartás rendezésére. Felvetődik a kérdés, vájjon ma időszerű-e, helyes-e, indokolt-e ennek a meghatalmazásnak a megadása? Szerintem nem! Az 1931 : XXVI. t.-c. megalkotásakor olyan különös körülmények olyan különös viszonyok forogtak fenn, a világ helyzetében olyan katasztrofális események zajlottak le, az egyes országokban hatalmas pénzintézetek robajszerűen omlottak össze s még ezeket az eseményeket megelőzően a leghatalmasabb newyorki tőzsdeválság számumja megriasztotta az egész pénzügyi világot és mindezen előzmények után indokolt volt az az elgondolás, hogy bizonyos prevenciókat kell alkalmazni amelyekre aktuálisan, pillanatnyilag vagy a pénzügyi és gazdasági helyzet felme-