Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

146 Aa országgyűlés képviselőházának î ban meg kell akadályozni, sőt az utóbbi időben Korányi pénzügyminiszter úr is azt a választ adta egyes nyilatkozatokra, hogy ebben az országban bőven van elegendő pénz» Az én városom is, mint több más város, rámutatott arra már a Károlyi-kormány hatalomr aj utasának kezdetén, hogy a bizonyos tekintetekben nálunk jelentkező fizetési eszközhiányon segíteni kell. Fedezetül ajánlva fel összes ingatlanait, a város egy évre kötvénykibocsátási jogot kért, amelyeket a forgalomban használtunk volna is és akkor erőteljes nyilatkozatok jelentek meg, hogy ezt a kormány nem engedi meg, mert ez voltaképpen burkolt infláció. A bankárok egy részénél felmerült álláspont, hogyha fizetési eszközhiány van, és megvan az országban a lehetőség bizonyos forgalomra, meg kellene engedni a bizonyos fokig hiányzó pénznek fedezését. Az illetékes szakkörök erre is kijelentették, hogy inflációs politikát sem nyiltan, sem burkoltan egyáltalában nem engedélyeznek. S íme most a pénzügyminiszter úr expozéjában már t eltérnek ettől az állásponttól és a maguk részéről kincstári jegyek kibocsátása utján már megkezdik azt az inflációt, amely hogy hol áll meg, azt nem tudom, de amelynek kiterjesztésére ez a felhatalmazás^ javaslat is, amelyet mi most elfogadunk, jogalapot nyújt majdan a kormánynak. Korányi pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy itt az országban 400 millió pengő van, a pénzmennyiség tehát kielégítő. Ugyanakkor azonban a pénzügyminiszter úr elfelejtette, hogy ebből a 400 millió pengőből ez év december havában 45 millió pengő volt bizalom hiányában tezaurálva a Kereskedelmi Banknál és ha a pénzügyminiszter úr felhívást intézett volna a bankokhoz, hogy körülbelül mennyi lehet a pénzkészletük, amelyet a hitelválság miatt nem bocsátanak a gazdasági élet csatornáiba, akkor a pénzügyminiszter úr megállapíthatta volna, hogy körülbelül csak 200 millió

r pengő az, ami ma a gazdasági élet rendelkezésére áll s a forgalom lebonyolítására felhasználható. Ez talán lehetőséget nyújt az egyes fizetések teljesítésére, de a hitelélet biztosítására egyáltalán nem elég. Ipolyi Mihály egyik szerény közgazdasági emberünk igen jelentős tanulmányokat írt ezen a téren. Engedje nekem meg az igen t. pénzügyminiszter úr, hogy itt a Ház nyilvánossága előtt hívjam fel az igen t. pénzügyminiszter úr figyelmét arra, méltóztassék egyszer üres óráiban zeneszerzés helyett ezt a tanulmányt is elolvasni. Most pedig méltóztassék megengedni t. Ház, hogy röviden kifejtsem azt, hogy ezek után miért nem fogadom el ezt a felhatalmazási javaslatot. Nem fogadom el azért, mert egyáltalában nem látom célszerűségi okát, mert egyáltalában nem hiszek abban, hogy a jelenlegi kormányzat ennek a felhatalmazási javaslatnak felhasználásával az ország gazdasági élete, vagy a termelés fellendítése érdekében valamit produkálni tud. Nem fogadom el a költségvetés szempontjából sem, mert én a költségvetési jogot a magyar parlament kardinális jogának tartom. A költségvetés és ez a felhatalmazás nem fér egy hüvelybe. Ha ez a felhatalmazás megadatik, akkor már voltaképpen felesleges nekünk a költségvetést tárgyalnunk, mert akkor egész költségvetésünk illuzórins, hiszen a kormány kezében van a jog és a költségvetési tárgyalás voltaképpen nem lesz egyéb, mint a parlament egyes tagjainak felszólalása és szónoklatok tartásával el. ülése 1932 április 22-én, pénteken. nyújtott idő, a jog azonban átmegy a kormány kezébe. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) De nem fogadom el parlamentáris szempontból sem. Nem fogadom el pedig azért, mert én a parlamentarizmusnak híve vagyok, ellensége vagyok minden diktatúrának, bármilyen formában jelentkezik is és álláspontom az, hogy ez az ország fennmaradni és megállani csak úgy tud, ha ebben az országban a parlamentáris elvek érvényesülnek. Ugyanezek az indokaim arra nézve is, hogy alkotmányos szempontból is tiltakozom a javaslat ellen. Dési Géza t. képviselőtársam igen szép beszédet tartott, de én azt mondom a képviselőtársamnak, aki a revíziós gondolának velem együtt híve; nem lesz helyes, ha mi ilyen szükségrendeletekkel a mindenkori kormányoknak népünk elnyomására^ túlságos és igazságtalan megterhelésére ilyen jogokat adunk, mert ez a nép elsorvasztására vezet és nem állhatunk felemelt fővel a világ elé, ha legdrágább, felbecsülhetetlen kincsünknek, alkotmányunknak ilyen sárbatiprását sekítjük elő, mint ahogyan ez a javaslat teszi. (Ügy van! Ügy van a baloldalon.) Wolff Károly t. képviselőtársam felszólalására csak annyit mondok, hogy t. képviselőtársam nehéz feladatra vállalkozott, amikor saját meggyőződése ellen f kellett beszélnie. Wolff Károly t. képviselőtársam olyanokkal akarta elaltatni magát, hogy demokratikusan kell összeállítani a 33-as bizottságot, hogy nem engedi a tisztviselők fizetését leszállítani, amikor pedig nyilvánvalóan ezzel a célzattal generális felhatalmazást juttat a kormánynak. Engedje meg igen t. képviselőtársam, nekem Lustkandel Vencel jut eszembe, aki Deák Ferenccel szemben, a magyar alkotmányos igazságokkal szemben a bécsi álláspontot képviselte. Tomesányi Vilmos Pál t. képviselőtársam, aki nemzeti érdeknek mondotta ennek a javaslatnak megszavazását, szintén ellentétbe jut önmagával. Én voltam együtt összejöveteleken t. képviselőtársammal, aki elsőrendű jogáiszember és a parlamentáris gondolatnak feltétlen híve. Csodálkozom, hogy ilyen kiváló elsőrendű jogász hogyan egyeztetheti azt össze a parlamentáris gondolattal, (Ulain Ferenc: Fából vaskarikát akar csinálni!) hogy ilyen javaslatot az ország érdekében valónak tart. Én azok közé az emberek közé tartozom, akik mindig büszkék voltak elődeikre, mert a magyar alkotmányos függetlenségnek és szabadságnak védelmezői voltak. Ne vegyék tőlem rossz néven, ha azt mondom a Házban, hogy különösen a mai időkben, amikor fokozott ellenőrzésre van szükség, az alkotmánynak ilyen sárlbatáprása, ahogy ezt ez a javaslat teszi, rendkívül veszedelmes dolog, amelyért még tetemre fogja hívni egy időben a magyar társadalom azokat, kik megszavazták. (Ügy van! balfelől.) Ahhoz a párthoz tartozom és büszke vagyok ráí, amelynek minden egyes tagja, — én vagyok köztük az> utolsó — körömszakadtáig harcol e javaslat ellen és ebben az országban olyan irányzatot kíván, amely a néppel, az alkotmány és a törvény szellemében kíván kormányozni Erre még megvan ma az idő a polgári és nemzeti gondolat védelme és biztosítása mellett, nem tudom, hogy pár hónap mulya imeglesz-e még erre az alkalom. A magam részéről törvényhozói kötelességemnek teszek eleget amikor a Házat óva intem attól, hogy ilyen időkben, mint a maiak, a nép ellen, az alkotmány ellenére ilyen javaslatokat fogadjon el. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon.)